szaglásom szinte teljesen megszűnt

Tisztelt Doktor Úr! Valóban az első levélben írtam arról, hogy egy klórgázinhaláció következtében a szaglóhámom "tönkrement", ezért mára már a szaglásom szinte teljesen megszűnt. A baleset 2004-ben volt.Rövid idő elteltével kezdtem bűzös szagokat érezni, melyeket rajtam kívül más nem, és ezzel kezdődött az apokalipszis. Szervi elváltozást kizárták. A feszült, stresszes állapot egyik kiváltó ok, kezdetben szakaszosan, néhány naponként, ma már szinte folyamatosan tombol, gyakran így ébredek. Pszichiáter a stresszt és a depressziót próbálja kezelni, gyógyszerekkel, némi eredménnyel. Köszönöm a javaslatát, megpróbálok mindent, külön külön már valamennyi szakembernél jártam, mit mondjak, olykor az az érzésem, hogy nem is nagyon tartják hihetőnek az esetet. Mit mérjenek? Hogy nincs szaglásom? Tesztelték.De a többi csak az én beszámolómon alapul, meg a folyamatosan romló mentális állapotomon, antiszociális vagyok lassan és egyre kevésbé bírom. Ha egy helyiségben elhasznált a levegő, még csak nincs is büdös, szellőztetünk. Dögszag esetén befogjuk az orrunkat. Nekem ehhez nincsenek eszközeim, nem tudok elmenekülni. Tisztelettel

A szaglóhám kb. kisujj körömnyi terület a felső orrjáratban. Ha a szaglóhám ingerületbe kerül, akkor hamis érzeteket produkál, ill. továbbít. Ha mérgezésben elpusztul , akkor a szagérzékelés megszűnik. A környezetben nem észlelhető szagot a kakosmiás beteg kínzó valóságként éli meg és mivel ő "érzi" a szagot, ehhez ragaszkodik és teljesen megrontja az életminőségét. A sajátját is, a környezetéét is. Ezért pszichiátriai gyógykezelésre és pszichológus segítségére van szüksége. Egy, a páciens által előadott érzetnél nincs mit mérni. A szagérzékelés pontosan olyan szubjektív kategória, mint pl. a fájdalom. Önnek nem a nemlétező szagok elől kell menekülnie, hanem pszichiátriai segítséggel az agyában uralkodó képzettől kellene megszabadulnia.
Dr. Gerencsér Emőke