SZENVEDÉS/2

Sajnos nem tudtam pszichoterápiára járni, mert egyik orvos sem küldött pszichológushoz, magánszektort rokkant nyugdíjból meg nem lehet megfizetni.A Klinikán sem foglalkoztak velem. Az éhségnek az okát senki nem tudja.Mit tudok tenni? SZENVEDÉS/2 Köszönettel

Kedves levélíró!
Sajnálom, hogy az első körben nem sikerült, de ne adja fel.
Szenvedéseink végső oka sajnos mi saját magunkvagyunk, de ezt nem olyan könnyű megérteni. Nagyon kötődünk a környezethez, elsősorban emberekhez, de más élőlényekhez és tárgyakhoz is. Érzelmeket szeretnénk kapni, persze ez a legritkábban sikerül, ezt persze további kudarcként éljük meg.A szenvedést persze csökkenteni kell valamivel, ki mit használ erre, a lényegaz
örömszerzés, pl.a fokozott étvágy, ami a fejünkben az örömszerzéshez kapcsolódik. Persze az elmét sem lehet a végtelenségig félrevezetni, egyidő után csak az éhségérzet fokozódik, sajnos ezt egyre kevésbé követi öröm. Az a gyanúm, hogy Önnél is erről lehet szó, de tudom, hogy nem biztosan van
igazam és belátni sem könnyű ezt a fejtegetést - főleg egy "szuszra".
Ha a szakemberek nem foglalkoznak Önnel, akkor próbálkozzon más úton, pl. kineziológia, prana-nadi, természetgyógyászat, vallás, öngyógyítő közösségek - ezek nagyon sokat tudnak segíteni, meg is változhat az élete.
Gondoljon mindig arra, hogy az élőlények arra születtek, hogy boldogak legyenek és nem furcsa, hogy ehelyett rengeteg szenvedést tapasztalunk.
Ebből érdemes kiindulni.
Őszinte együttérzéssel: dr.Lajtavári László