szerelem

szerelem

szerelem

Kedves Weborvos!Olvasgatom miket irnak es válaszol Ön es hasonlo cipőben járok. Szerelmes vagyok az orvosomba. Régota tart. Arra is rájöttem hogy el kell már mondani Neki de nem könnyü...ma elmentem ugy hogy na elfogom mondani aztan mindenről beszeltem csak erről nem. Egyszerűen nem birok nekikezdeni. Félek amugy a problémám is eleve a szociális fóbia. Amiből nagyvonalakban már kilábaltam de mégis ebben a szituban kész vagyok. Félek attól hogy visszautasit hogy valaki bejön vagy bármi. Kórházi rendelés tehat bejöhet bárki. Gyógyszert nem szedek, igazabol csak

befutkozom hozzá 2 hetente kb 20 percet beszelgetni átbeszeljük az aktuális történéseim tanacsot kerek tőle. ennyi.es eközben több mint 1 eve nem merem neki szobahozni a dolgot. Amugy volt hogy megdicsert párszor hogy csinos vagyok de lehet hogy ez nem mint nőnek szolt. Nem tudom. De ugy erzem ez már nem mehet igy tovább. El kell mondanom neki. Igazábol mint embert ugye nem ismerem, tehat nem azt mondom hogy járni szeretnék vele vagy társként képzelem el Őt, hanem iszonyat erős szexuális vágyat érzek iránta. Sajnos az van, hogy randizgatok pasikkal, és közben mindig Rá gondolok. Mást nem kivánok. Hiába normális a pasi stb..nekem mindig csak a Pszichiáteremen jár az agyam szexuális szempontból. Nem tudom már hogy lehetek okos. Kérem adjon nekem tanácsot.

Vacilálok hogy eltünjek e a francba és akkor hátha elmulik az erzes idővel vagy fedjem fel az erzeseimet es vállaljam fel az esetleges visszautasitast ..meg persze ott van a reménysugar is, hogy hatha nem utasit el.Hogy lehetek okos? Köszönöm válaszát Tisztelettel

Kedves Kata!
Azt hiszem már válaszoltam a kérdésére, de a gépem nem jelzi a választ, inkább ismét válaszolok, mert nagyon fontos, amit kérdez.
Az, hogy beleszeret az orvosába (különösen pszichiáterébe ) önmagában nem különös, hiszen - ha jól végzi a dolgát - megérti Önt, odafigyel Önre, segíteni próbál, előzékeny ez önmagában is szokatlan egy önző, önérdekét kereső, sokszor rigid és érzelemtelen világban, ahol a valódi érzelmek halványulnak. Alapjában véve érzelmi problémák miatt mennek el pszichiáterhez a páciensek , hát én nem csodálom (főleg, ha vonzó, jóképű pasas) ha belezúg valaki.
Persze, ha valaki már szerelmes, az bizony életre kelt és nem lehet egy kurta mondattal annyit tanácsolni, hogy felejtse el. Alapjában ugyanaz a teendő, mint minden szerelemmel. Lehet várni a közléssel, lehet titkolni, de talán a legjobb kimondani és megbeszélni.
Ha az Ön szociális fóbiája teljesen elmúlt, boldognak érzi magát és csupán azért jár az orvoshoz, mert látni akarja, akkor Önnek kell eldönteni, hogy mit csinál. Ugyanis nem bűn és nincs sehol sem rögzítve, hogy orvosba tilos beleszeretni.
A gond akkor van, ha a páciens nem gyógyul meg, de ragaszkodik az orvoshoz és akár üldözni is kezdi a szerelmével. Akkor baj van.
Ilyenkor kötelező lenne kibeszélni a pszichiáterrel a szerelmet, mert valami komoly érzelmi akadály van a páciensben. Kérdés, hogy ezt megérti-e. Ilyenkor a barátok, hozzátartozók is segíthetnek. Szerencsére Önnél nincs ilyen probléma.
Mint pszichiáter egyértelműen azt javaslom, hogy nyíltan tárja fel az érzéseit, mint magánember már sokkal toleránsabb vagyok, hiszen jelenleg az Ön életében ő képviselni a szerelmet és a hozzá kapcsolodó erotikát. Nem tudom, hogy van Önnel a pszichiátere. Valószínűleg ez a megoldás  kulcsa. Lehet, hogy ő is érzelmeket táplál Ön felé, ezeket azért lehet érezni. Ilyenkor még inkább a kimondás pártján állok. Ha egyértelmű, hogy csak Ön vetíti rá a szerelmet, akkor majdnem biztosan el fogja utasítani és jogos a
kérése, hogy akkor el tudja-e viselni.
Nem tudom, hogy ennyi " tanács" elegendő-e az életnek ebben a komolyan veendő kérésében. Kiváncsi lennék a történet folytatására, ha van kedve, majd írja meg nekem.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László