TOROK 82

Kedves Doktornő! Körülbelül 3 éve szedték ki a mandulámat, mert nagyjából 1 évig az a fehér akármi jött ki a torkomból, nagyon kellemetlen volt, a szokásos tünetek, reggel borzalmas lehelet, napközben slejm és a többi! Megműtöttek, kivették ... Igazából visszagondolva az elmúlt időszakra talán annyira nem is változott a helyzet! Na jó persze nincs gyulladt gócpont a torkomban, viszont a sűrű nyál, slejm ugyanúgy megvan, és baromira kellemetlen mert ugye csak úgy tudom kiköpni ha krákogva felszínre hozom, ami baromira gusztustalan! Most kicsit meg is fáztam, kapar is a torkom, és reggel valami letapad a torkomba, és azt már szinte csak köhögéssel tudom szétbomlasztani. Mintha takony (már bocsánat) lenne a számban... Lehet hogy a nyirokcsomók a mandula után nem igazán tudták átvenni a védelmi szerepet? Van erre gyógyír? Mert elég gáz hogy jó időben, nem megfázva is sűrű slejm jön fel. És hát muszáj kiköpnöm mert lenyelni nem tudom, és mivel nem természetes dolog nagyon zavar. Ha meg bent tarto m, úgy érzem hogy a leheletem is szörnyű! Van erre valami megoldás, gyógyszer, tipp, vagy kúra? Örülnék ha tudna valami hasznos tanácsot adni! Nagyon köszönöm! TOROK 82 jeligére várom válaszát! Köszönöm

A mandulaműtét a detrituszos, gócos manduláktól szabadított meg.A nyrokcsomók védelmi szerepét nem befolyásolta az ilyen funkciót már el nem látó mandulák kivétele. A sűrű slejm valóban zavaró. Ha fül-orr-gégész nem találja meg a seljm termelődésének okát / mert sokszor azt nem tudjuk megtalálni /, akkor egy darabig szedjen acetilciszteint /ACC /, mert ennek az a hatásmódja, hogy elfolyósítja a nyákot, vizessé teszi. / felbontja a nyáékcseppeket összekötő diszulfid hidakat/ így a váladék már nem kellemetlen. Torokkaparás esetén Mucoangint célszerű szopogatni, ami szintén nyákoldó ambroxol hatóanyagú. És figyelni kell arra, hogy napi 2-2,5 liter folyadékot feltétlenül megigyon. Abban az esetben, ha az orrgaratból kell krákogva leszívogatni a váladékot, akkor használjon Physiomer hipertóniás orröblítőt többször naponta.
Dr. Gerencsér Emőke