tüdőfibrosist diagnosztizáltak

Tesómnál 13 éve tüdőfibrosist diagnosztizáltak. Akkor 3hétig kezelték,utána kapott gyógyszert ami iszonyú végtag és izületi fájdalmakat váltott ki,de a doktornő azt mondta ezt kell szedni.ezért inkább nem járt kezelésre.Kb 2 hónapja mondja olyan fáradékony nem tudja mitől?Azóta alig kap levegőt, még az evés is nehezére esik,de nem hajlandó orvoshoz fordulmi.Mondtam kérek időpontot elkísérem,de minden segítséget keményen visszautasít./50éves/ Mondván neki már úgy is mindegy,se munkahelye,se családja,minek éljen.Tudnék-e valahogy segíteni ha Ő nem akarja?Van-e remény egyálltalán?Idős szüleim is aggódnak,de nem hallgat senkire.Köszönöm a válaszukat

Kedves levélíró!

Köszönöm őszinte és tisztességes sorait.
A nyugati kultúrának ez egy nagyon problematikus területe. Nem nagyon tudunk segíteni, de tudunk aggódni. Az aggódás pedig nem segít, csak ront, mert csökkenti azt az érzésünket, hogy egyáltalán képesek vagyunk önmagunkon segíteni.
Az a tapasztalatom, hogy az emberek döntő része igényli a törődést, az odafordulást. Lehet, hogy ezzel kellene kezdeni és nem rögtön időpontokat szerezni, mintegy elvárni, hogy menjen el orvoshoz. Ez általában fordított eredményhez vezet, makacs tiltakozáshoz. (Gondoljon vissza a saját gyerekkorára, amikor valamilyen problémája volt. Mi esett Önnek a legjobban? Próbáljon ezen az úton közelíteni a testvéréhez.)

együttérzéssel: dr.Lajtavári László