ZSÓKA

ZSÓKA

Tisztelt Doktor Úr!

Férjem betegségével kapcsolatban fordulok Önhöz. 57 éves myeloma multiplexes beteg, jelenleg betegsége remisszióban van. Kb. 10 évvel ezelőtt kezelték már pszichiátrián paranoiditás miatt. Kb 2 hónapja ismét jelentkezett nála a paranoiditás, de sokkal súlyosabb formában mint 10 évvel ezelőtt. Megpróbálom röviden leírni miben nyilvánul meg: rögeszméjévé vált, hogy megcsalom, mégpedig a nálam 20 évvel fiatalabb vőnkel. Az udvaron, a mellékhelységekben, ruháimon mindenütt ondó foltot vél felfedezni, sőt már halucinál is azt állitja, hogy látta a vőt, amint egy éjszaka a bejárati ajtó előtt vár rám. Az összes kulcsot magánál tartja, és amikor mondom neki, hogy hogyan tudnék én éjszaka kimenni, amikor nála vannak a kulcsok azt mondja, hogy csináltattam magamnak kulcsot amikor még nekem is volt kulcsom /a kulcsomat is elvette/. Az udvarról nyíló mellékhelységekre lakatot rakott és még be is drótozza éjszakára, reggel még is azt állítja, hogy ondó foltot talált például a kazánházba, doktor úr van, hogy még pisilni sem merek kimenni a szobámból éjszaka nehogy azt gondolja, hogy valaki vár rám. A közös hálószobából kiköltözött, és az udvarra néző szobába költözött, hogy jobban tudja figyelni az udvart. Éjszaka nagyon keveset alszik, aztán napközben elég sokat. Újabban még azt sem fogadja el, hogy a vő külföldön dolgozik /szegény külföldre ment dolgozni leginkább amiatt, hogy talán majd abba marad ez a rögeszme/ és azt mondja, hogy nincs is külföldön, hanem a 35 km.-re élő szüleinél van és éjszakánként onnan jár hozzám. Ha ruhámon valami foltot lát/sütés, főzés közben megesik, hogy rá csöppen valami/még a szennyesből is kiveszi és eldugja, hogy ez a bizonyiték hűtlenségemre.Betegség tudata egyáltalán nincs, könyörgök neki hogy kezeltesse magát menjen-menjünk orvoshoz, de hallani sem akar róla sőt, ha megemlítem neki, még fenyegetőzik is, hogy úgy bekavar nekem a munkahelyemen, hogy elveszithetem az állásomat. Hiába könyörgök neki, engedje meg, hogy segitsek, elutasít, és nem enged magához közel. Félek, hogy az én egészségem is rá megy, szeretnék neki segíteni, de nem engedi.Lányaim azt szeretnék, ha elhagynám, de engem erre nem visz rá a lelkiismeret, mert tudom, hogy beteg, segitségre van szüksége, csak azt nem tudom, hogy hogyan segitsek, ha elzárkózik előle. Doktor úr ez lenne a kérdésem Önhöz is, hogyan segitsek mit csináljak, vagy esetleg kötelezni lehet-e őt, hogy felkeressen egy pszichiátert, esetleg Önt Doktor Úr, válaszát előre is köszönöm, tisztelettel egy elkeseredett feleség.JELIGE:ZSÓKA

Sajnos nem tudok túl sok jót irni. A férje valóban súlyosan paranoid és ez olyan fokú, hogy azonnali kezelésre van szüksége. Az lenne a legjobb, ha valaki a családból, vagy az ismerettségi körből rá tudná beszélni őt a kezelésre. Ha önként vállalná a kezelést az rendkivül sokat jelentene.
De nem nagyon hiszem, hogy ez fog megtörténni.
Miután ez az állapot már veszélyeztető, van lehetőség, hogy akarata ellenére vigyék be a kórházba.
Csupán azt kérem, ekkor se hagyják magára, mert Neki iszonyú trauma lesz az akarata elleni kezelés. Ön - vagy ha Önt elutasítja, valaki más - de menjen vele a kórházba, beszéljen a felvevő orvossal, a nővérekkel és legyen vele sokat együtt.
Amilyen gyorsan csak lehet, próbálkozzanak adaptációs szabadságra bocsátással.
Amig ez a folyamat le nem zajlik, ne döntsön a válás kérdésében.
Sok minden függ attól, mi lesz akkor, ha elmúlnak a tünetei. Csak azt kérem, ne maradjon mellette "sajnálatból" ezt ő megérzi és kiújulnak a tünetek. Át kell gondlni, hogyan vannak egymással, mit várnak el egymástól. Ha tiszta a helyzet, csak akkor döntsön.
Akármi is történik, Ön maradjon emberséges, együttérző Vele, mert (és ezt ritkán mondom) ő tényleg beteg.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László