A hangunk is velünk öregszik: erre számíthat idős korára

Ahogy testünk minden egyes porcikája, úgy hangszálaink is velünk „öregednek”. A kamaszkori mutálás, a felnőttkori orgánum elérése vagy az időshang kialakulása mind-mind egy-egy fontos mérföldköve hangunk változásának, ám amint arra dr. Holpert Valéria, a Fül-orr-gége Központ fül-orr-gégész, foniáter szakorvosa felhívta a figyelmet, a hangképzés tartós és szokatlan változásai orvosi kivizsgálást igénylő állapotot jeleznek.

A felnőtthang kialakulása, avagy a mutálás nehézségei

– A hang változásának fiziológiai, pszichológiai és életmódbeli okai lehetnek, illetve környezeti tényezők is befolyásolhatják. Az évek előrehaladtával és testünk öregedésével számtalan változáson megy át szervezetünk. A fiziológiai változások izmainkat, a tüdőkapacitásunkat, a hangképzésben részt vevő porcokat, a gégét, valamint a hangszalagokat is érintik, így az öregedés természetes velejárója a hang megváltozása is – mondja dr. Holpert Valéria.

Ennek a folyamatnak első fontos mérföldköve a kamaszkor, amikor hormonális hatásokra megváltozik a gége nagysága, valamint hangszalagjaink hossza és vastagsága; és a hang mélyebb színezetűvé változik. A mutálás néven ismert jelenség a másodlagos nemi jelleg kifejlődésének egyik velejárója, ami főként a fiúk esetében igen látványos, és a viselkedésükön, szociális kapcsolataikon is nyomot hagy. A hangmélyülés, a rekedtes, mackósabb hangképzésére tett megjegyzések, a környezet csúfolódása fokozott stresszt okozhatnak az egyébként is rendkívül érzékeny serdülőknek, akik úgy érzik, nem képesek uralni testük viharos változásait. Ezt a nehéz, átmeneti időszakot az empatikus szülő magatartás segíthet áthidalni – tanácsolja a foniáter szakértő, aki hozzáteszi: a hang stabilizálódása általában 17 éves korig megtörténik. Fontos tehát, hogy az elhúzódó mutálásra utaló hangképzési problémákra a hozzátartozók és pedagógusok is felfigyeljenek.

Ha a felnőttkor küszöbén sem alakult még ki a jellegzetes „felnőtthang”, a hangszín továbbra is ugrál, a hang fénytelen vagy rekedt, a hangerő és hangterjedelem csökken, akkor mindenképpen indokolt foniáter segítségét kérni. A szakember felméri, hogy van-e anatómiai, esetleges hormonális oka az elhúzódó mutálásnak, és a megfelelő hang- és beszédtechnika elsajátításához beszédtechnikai foglalkozás keretein belül nyújt segítséget.

Az évek a hangunkon is nyomot hagynak

A felnőttkori hang a pubertástól a hatvanadik életévig figyelhető meg, ekkortájt egy újabb fontos változás következik be, és kialakul az életkorra jellemző ún. „öreghang”. Ennek oka elsősorban tüdőkapacitás és a szív munkájának csökkenésében, a renyhébben dolgozó hangszalagzáró izomzatban, valamint a szövetek viszkoelasztikus tulajdonságának romlásában keresendő. Ahogy idősödünk, a légzés egyenetlen lesz, a nemi hormonok alulműködése miatt a hangunk is gyengül, a korábban megszokottnál szaggatottabbá válik. Ráadásul éveink szaporodásával már többféle egészségügyi probléma is felütheti a fejét, és számos vényköteles gyógyszerre is szükségünk lehet, amelyek hangunkat is befolyásolhatják. A pajzsmirigybetegség, az elhízás, a magas vérnyomás, az agyi érbetegség, a reumatológiai és a neurológiai kórképek (pl. Parkinson-kór, Alzheimer-kór) vagy a pszichés állapot szintén hozzájárulhatnak az időskori hangváltozáshoz – csak hogy néhányat említsünk. Emellett a halláscsökkenés is befolyásolhatja a hangképzést, miáltal az idős személy kevésbé hallja saját hangját, és kevésbé tudja azt kontrollálni. A hétköznapokban az avatatlan fül is érzékeli, hogy az öregedés egyúttal a hangterjedelem beszűkülésével is jár (vagyis az illető kevésbé lesz képes nagyon magas vagy nagyon mély hangokat képezni).

A hangváltozások természetesek, ám ha hirtelen, szokatlan vagy súlyos változásokat tapasztalunk hangképzésünkben (pl. elhúzódó rekedtséget, gombócérzést, a hangmagasság változását, illetve a hang fáradását), érdemes fül-orr-gégész orvoshoz vagy foniáterhez fordulni, mert ezek mögött egészségügyi probléma is állhat.