A krónikus fájdalom nem hipochondria - van segítség

Orvostól orvosig járkál, és még mindig nincs megoldás a tartós fájdalmaira? A krónikus fájdalom szindrómát a környezet hajlamos hipochondriának bélyegezni, holott dr. Arnold Dénes Arnold, a FájdalomKözpont sebésze, fájdalomspecialista, a neurálterápia - és a HKO / TCM szakorvosa szerint erről szó sincs. Teljes körű kivizsgálással és mélyreható kikérdezéssel a rejtett fájdalom oka sokszor fellelhető, és megfelelő módszerekkel enyhíthető is az.

A krónikus fájdalom szindróma létező betegség

Minden olyan állapot, betegség, ami hosszan tartó fájdalommal jár, okozhat krónikus fájdalom szindrómát (KFSZ-t). Ilyen kiinduló ok lehet többek közt az ízületi gyulladás, a rheumatoid arthritis, bármilyen ok miatti hátfájás, a fibromyalgia, az irritábilis bél szindróma, a daganatos betegségek.  

A krónikus fájdalom szindróma definíciója szerint 3-6 hónapnál régebben fennálló, más okkal nem magyarázható, szokványos fájdalomcsillapítókra általában nem reagáló fájdalom, amelyben a psziché is érintett. Számos szakértő szerint sok esetben arról lehet szó, hogy bizonyos pszichés, szociális stresszor előhoz egy fájdalomemléket, ami idővel tartóssá válik. Ez pedig azzal jár, hogy a páciens egy idő után úgy tekint magára, mint egy olyan betegre, akinek együtt kell élnie a fájdalommal, akit nem lehet meggyógyítani. Ha nem tisztán lelki eredetű, úgynevezett pszichogén fájdalom áll a háttérben, hanem szervi ok is kimutatható, sokszor az ezzel járó fájdalom súlyosabb, mint amit a biológia indokolna. Ezért tűnhet a krónikus fájdalom szindróma túlzásnak, hisztinek, holott nem erről van szó.

- Az ilyen összetett fájdalom rendkívül szerteágazó tüneteket okozhat, leggyakrabban hátfájást, gyengeséget, szédülést, fáradtságot, hányingert, fejfájást, de előfordulhatnak olyan ritkább állapotok is, mint az ájulás. Természetes, hogy ezeket tapasztalva a beteg egyre inkább elkeseredik, ráadásul a környezete is gyakran elítéli a „folyamatos szenvedés” miatt. Holott megfelelő kivizsgálással a KFSZ diagnosztizálható és a kezelésre is jó lehetőségek vannak – ismerteti Arnold doktor.

Alapos kivizsgálás, összetett kezelés

Krónikus fájdalom szindróma esetén a legtöbben több fázist és szakembert is végigjárnak, míg pontos diagnózishoz és hatékony kezeléshez jutnak. És még ez a jobbik eset, hiszen sokan egy idő feladják és elhiszik, hogy nincs segítség.

- Fontos megtalálni a megfelelő szakembert. A rendkívül alapos kikérdezés és vizsgálat alapján felállított diagnózis ugyanis szinte már fél gyógyulás. Ha megtaláltuk a fizikai kiindulópontot, eldönthetjük, hogy milyen kombinált kezelés lehet a leghatékonyabb. Szóba jöhetnek a célzott injekciókúra mellett a természetes hatóanyag tartalmú eljárások, mint a hialuronsavas- vagy orvosi kollagén injekciók, a lökéshullám terápia, a neurálterápia, az orvosi akupunktúra, a PENS kezelés, a gyógytorna, a neurológusi, immunológusi segítség. Mindezek mellett nem mellőzhető a mentálhigiénés, pszichológusi, pszichiáteri támogatás is, ami nélkül nincs gyógyulás a KFSZ-ből – hangsúlyozza Arnold Dénes Arnold, a FájdalomKözpont sebésze, fájdalomspecialista, a neurálterápia - és a HKO / TCM szakorvosa. - A komplex fájdalomcsillapító és oki kezeléseknek éppen az a lényege, hogy több irányból közelítsünk a krónikus fájdalom felé, és támogassuk a pácienst a hitében, miszerint ő is meggyógyulhat.

Mozogni nem csak lehet, de kell is

Akik krónikus fájdalom szindrómával küzdenek, gyakran tartanak a fizikai aktivitástól, sokszor még a mindennapi teendőkre is félve tekintenek. Holott ennek éppen az ellenkezője az igaz, tudományos bizonyítékok is alátámasztják a mozgás előnyeit, bizonyított, hogy aki aktív, kevesebb fájdalmat fog tapasztalni, mint a passzívan szenvedők.

- Mielőtt azonban KFSZ betegek elkezdenének sportolni, mozogni, érdemes erről konzultálni a kezelőorvossal. Sokszor a gyógytornász által személyre szabott és akár betanított mozgásformák, gyakorlatok a legoptimálisabbak, de általánosságban elmondható, hogy KFSZ esetén a kevésbé intenzív aerob jellegű mozgás a leghatékonyabb – ismerteti Arnold doktor. – Ilyen lehet például a gyaloglás, a szobakerékpározás, az úszás és a vízi torna. Ezek az aktivitások ízületkímélőek, ugyanakkor megemelik a pulzust, és aerob jellegük miatt olyan „boldogsághormonok” termelésére késztetik az idegrendszert, amelyek bizonyítottan mérséklik a fájdalmat. A jóga is kitűnő mozgásforma, ami kiegészíthető relaxációval és autogén tréninggel is.