Az allergiás rhinitis (AR)

Az allergiás rhinitis (AR)

Tünetek és jelentőség

Az AR a szervezet immunreakciója az allergénekkel való találkozásra. Az emberi test idegen anyagként ismeri fel az allergéneket és védekező reakcióval válaszol. Allergénekkel számos formában találkozhatunk, ide tartozik a sokféle pollen, a por, az állati korpa (állatokról lehámló elhalt bőr, a szőrrel együtt). Az AR-ben szenvedők érzékenyek ezekre az egyébként ártalmatlan anyagokra, és immunrendszerük úgy reagál, mintha károsak lennének.

Tünetek
Az AR az orrnyálkahártya gyulladását okozza. Emiatt az érintettek kellemetlen orr- és/vagy szemtüneteket élnek át – a betegek többsége, körülbelül 70 százaléka mindkettőt. Az AR leggyakoribb tünetei a következők:

Orrtünetek:
· Orrfolyás
· Orrdugulás
· Gyakori tüsszentés
· Orr viszketés

Szemtünetek:
· Viszketés
· Könnyezés
· Szem pirosság

Az AR-nek két fő típusa van. A perenniális (egész éven át tartó) allergiás rhinitist (PAR) az év bármely szakában jelen lévő allergének (néha beltéri allergéneknek is nevezik ezeket) váltják ki, amilyen például a házipor atka, a penész vagy az állati korpa (állatokról lehámló elhalt bőr, a szőrrel együtt). A szezonális allergiás rhinitist (SAR), amelyet gyakran szénanáthaként emlegetnek, kültéri allergének váltják ki, elsősorban fűfélék, fák és gyomok pollenjei, és leginkább a tavaszi-nyári hónapokban fordul elő. A szemtünetek a SAR-betegeknek több panaszt, kellemetlenséget okoznak, mint a PAR-ben szenvedőknek.

Gyakoriság és jelentőség
Az AR prevalenciája a különböző populációkban és kultúrákban változó, ami a genetikai eltéréseknek, a földrajzi tényezőknek, a környezeti különbségeknek és más populációszintű tényezőknek tulajdonítható. Gyermekkorban az AR gyakoribb a fiúk körében, de felnőttkorban a prevalencia megközelítőleg egyenlően oszlik meg a két nem között.

Az AR a fiatalabb életkori csoportokban gyakoribb. Első alkalommal rendszerint gyermek-, serdülő vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik (a betegek 80%-ánál a tünetek 20 éves korra kialakulnak), de az AR bármilyen életkorban kialakulhat. A gyermekek körében az AR prevalenciája eléri a 40%-ot, később az életkorral csökken.
Az AR anyagi terhei magasak, aminek a krónikus betegség prevalenciáján túl az is oka, hogy az orvosok idejének jelentős részét kötik le az AR-betegek. Több vizsgálat becslései alapján az AR közvetlen költségei az Egyesült Államokban 2,4–4,9 milliárd dollár közé tehetők. Az USA-beli becslések alapján a közvetett – a nem megfelelően kontrollál tünetekből adódó – költségek ugyancsak jelentősek, 5,5–9,7 milliárd dollár közé tehetők. Bár hasonló európai becslések nem állnak rendelkezésre a betegség közvetett költségeiről, 2000-ben az AR teljes költségét gyermekek és serdülők esetében fejenként 1089 euróra, Németországban az SAR-ben szenvedő felnőttekre vonatkozóan pedig 1543 euró/főre tették.

 
Az AR kezelése
Az első lépés az állapot ellátásának útján az AR teljes és pontos diagnosztizálása. A reakciót kiváltó tényezők (az allergének, triggerek- tünetkiváltó tényezők) azonosítása érdekében bőrpróba végezhető. Minden kezelési stratégia kiindulópontja az allergének lehető legoptimálisabb elkerülése. Az orvos tanácsokat ad, hogyan lehet a legjobban elkerülni a tartós kontaktust ezekkel a triggerekkel, amilyen a házipor-atka vagy a pollenek. Az allergének elkerülésén túl számos gyógyszer alkalmazható az állapot kezeléséhez. Az AR kézbentartásához használhatók a teljes szervezetben eloszló gyógyszerek (szisztémás terápia) és olyanok is, amelyeket közvetlenül a légutakba, orrba juttatunk (helyi terápia).

A gyógyszerek fő csoportjai:
· Antihisztaminok
· Intranazális kortikoszteroidok
· Vazokonstriktorok (érösszehúzók) [orrdugulást megszüntető szerek]
· Antikolinerg szerek
Szisztémás kezelés

Antihisztaminok
Az antihisztamin típusú gyógyszereket sok éve alkalmazzák a szem- és az orrviszketés, a tüsszögés és az orrfolyás kezelésére, elsősorban SAR esetén. Az antihisztaminok sok tünetet enyhítenek azáltal, hogy gátolják a hisztamin hatását az orr és szem szöveteiben. Az AR kezelését szolgáló antihisztamin gyógyszerek tabletta és szirup formájában egyaránt beszerezhetők, és hatékonyan enyhítik az AR tüneteinek nagy részét, ugyanakkor csak részben csillapítják az orrdugulást.

Helyi kezelés
Intranazális kortikoszteroidok
„A nemzetközi megállapodás a rhinitisz diagnosztizálásáról és kezeléséről" (International Consensus on the Diagnosis and Management of Rhinitis) című dokumentumban foglaltak szerint az intranazális kortikoszteroidok az AR leghatékonyabb kezelését jelentik. A helyi alkalmazás biztosítja, hogy a megfelelő adag kizárólag a gyulladás helyére jusson, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer gyorsan kifejti hatását és kisebb valószínűséggel okoz szisztémás mellékhatásokat, mint a szájon át alkalmazott (orális) szteroidok.

Orrdugulást megszüntető szerek (vazokonstriktorok vagy érösszehúzók)
A vazokonstriktorokat rendszerint orrcsepp vagy -spray formájában alkalmazzák. hatásuk, hogy összehúzzák az orr belső szöveteit vérrel ellátó apró ereket (kapillárisokat). Ez a vérátáramlás csökkenéséhez és a gyulladt szövetek összehúzódásához vezet. Használatuk azonnal megszünteti az orrdugulást, de a tünet csak átmenetileg oldódik.

Antikolinerg szerek
Ezek a gyógyszerek helyileg alkalmazhatók az orrfolyás (az orr fokozott váladékozásának) kezelésére. Bár az orrfolyást megállítják, nem befolyásolják a viszketést és a tüsszögést, továbbá nem csillapítják a szövetek duzzadását és az orrdugulást sem.