Részben azért, mert stigmatizáltnak érzik magukat, gyakran testi panaszokkal fordulnak orvoshoz a depressziós betegek – ez maguk és környezetük számára is elfogadhatóbb.
![]() |
Ez a stressztényezőknek „köszönhető", amelyekkel nem tud a lakosság bánni. Ha krónikus stressz ér valakit néhány éven át, az könnyen depressziós lesz. Az otthon, a munkahely, és ami a kettő között van: a közlekedés, mind-mind stresszforrás. Ha a munkából hazavisszük a problémákat, vagy fordítva, a stressz ott is megjelenik majd. Meg kell találni e forrásokat és meg kell tanulni kezelni azokat. A saját stressztűrő-képességünket kell (ki)fejleszteni, nem a környezetünket megváltoztatni. A stresszkezelő módszerek kulcsa: felismerni, min tudok változtatni és milyen eszközökkel, illetve amin nem tudok, ott magamon kell változtatni: megtanulni, hogyan kezeljem.
Az idős depressziós betegekre ugyanez vonatkozik – véli a pszichiáter –, habár sokat ront a helyzeten a tévhit, amely szerint a hajlott korú páciensek nehezen taníthatók, kezelhetők. Ebben a korban a lelki egészséggel jobban törődnek az emberek, lehetőség, szabad kapacitás is lenne az idősek segítésére. A depresszió legjobb kezelése pedig - minden életkorban - a megelőzés lenne.
A betegség klasszikus megjelenési formája a rosszkedv, ingerlékenység, álmatlanság, gondolkodási nehézség, étvágytalanság. A köztudatban viszont egyszerűen a rosszkedvvel azonosítják a depressziót, és ez baj. Legrosszabb, ha csak legyintenek az illetőre: „Szedd össze magad!". Hiszen akár öngyilkosság is lehet a betegség kimenetele. Szintén tévhit, hogy aki beszél róla, nem akar igazán öngyilkos lenni. Vagy hogy a beteg csak kibúvónak használja a depressziót. A családnak kellene felismerni a problémát és nem lebecsülni annak jelentőségét.
Magyarországon a népesség több mint harminc százaléka tapasztalhatja magán az életminőségét befolyásoló depressziós tüneteket. Érdekes adat, hogy világviszonylatban több mint kétszerannyi nő szenved ebben a betegségben, mint férfi, de ez utóbbiak nem szívesen beszélnek lelki problémáikról, így sokuknál már a depresszió felismerése sem következik be. Pedig az ember akár önmagán is észlelheti a kezdeti tüneteket, mert egy rossz napja mindenkinek lehet, de ha két héten át jelentkeznek a problémák, ha nem tudja ellátni a feladatait otthon és a munkahelyén, az már lehet depresszió, ami nem gyógyul meg magától, egyre csak rosszabb lesz. Először még nincs testi elváltozás, de fájdalomra panaszkodnak a betegek. Később tényleg kialakulnak a testi, úgynevezett funkcionális tünetek, amelyekkel a magyar depressziós betegek egy része már orvoshoz kerül, de időbe telik, mire az eredeti kiváltó okot diagnosztizálják.
Ám, ha már a kezdeti tüneteket is észreveszi magán az ember, megtanulhatja azokat a stresszkezelő módszereket, amelyeket aztán egy életen át használhat, s így önmagát gyógyíthatja.