Inzulinrezisztencia: szó sincs divatbetegségről

Bár népszerű téma manapság az inzulinrezisztencia (IR), mégsem tekinthető divatbetegségnek, sőt, inkább népbetegségről beszélhetünk Galló Nóra, a Dr. Rose Magánkórház dietetikusa szerint. Nagyon sok embert érint, vélhetően többet, mint ahány cukorbeteg lehet, az utóbbiak száma a milliós nagyságrendet közelíti. Ezért is kiemelkedően fontos az IR korai felismerése, diagnosztizálása.

Az IR olyan anyagcsere-betegség, anyagcsere-állapot, amely életmóddal, életmódterápiával nagyon jól kordában tartható, így megelőzhető a gyógyszerszedés, sőt, kezeletlenség esetén a későbbiekben nagy eséllyel kialakuló 2-es típusú cukorbetegség és annak szövődményei.

Nehogy azt higgyük, hogy csak a túlsúlyosakat érintheti! Mint Galló Nóra rávilágít, a vékony testalkatúak, akár férfiak, akár nők egyaránt érintettekké válhatnak. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a vékony testalkatúaknál jellemzően kisebb az izomtömeg az optimálisnál, ebből adódóan nincsen elegendő metabolikusan aktív sejt, ami a vércukorszint szabályozásában, kordában tartásában segítene. Éppen ezért az étrend mellett a mozgásnak is rendkívül fontos szerepe van, mutat rá a dietetikus, aki szerint érdemes több izomfejlesztő, izomépítő gyakorlatot végezni, mert azok révén lehet izomtömeget növelni, természetesen megfelelő étrend kíséretében.

Az inzulinrezisztenciát felismerheti a nőgyógyász, az endokrinológus, a belgyógyász, és persze az is előfordul, hogy valaki először dietetikushoz fordul. Változatos tünetek, panaszok jellemzik: többek között fogyási nehézség, fáradékonyság, rossz alvás, általános rossz közérzet, farkaséhség/hirtelen fellépő éhségérzet, édesség utáni sóvárgás. Ezek alapján merül fel, hogy IR lehet a háttérben – amit fontos minél előbb diagnosztizálni.  

A dietetikus az étrend és az életmód kialakításában tud segíteni. Bár elsődleges terápiaként a napi 160 gramm szénhidrát beállítása szokott szerepelni az IR kezelésében, azonban  a sablonos megoldás nem mindenkinek egyformán jó és hatékony, hívja fel a figyelmet a Dr. Rose Magánkórház dietetikusa. Sokkal jobb eredményhez vezet, ha egyénileg határozzuk meg és egyénileg állítjuk be a napi szénhidrátbevitelt és a szénhidrátok nap folyamán történő elosztását, vagyis azt, hogy az három-négy-öt vagy akár hat étkezéssel  valósuljon meg.  

A szénhidrátoknál törekedni kell arra, hogy minél kevésbé feldolgozott formában fogyasszuk őket. Nem feltétlen szükséges grammozgatni, konyhai mérlegen minden alapanyagot lemérni, ha bizonyos alapelveket és ökölszabályokat betartunk. Ezekkel ugyanis könnyen menedzselhető, könnyen megvalósítható, betartható étrendet tudunk kialakítani Galló Nóra szerint. Drasztikusan tudjuk csökkenteni a finomított szénhidrátok és a hozzáadott cukor mennyiségét, ami az egyik fontos cél az inzulinrezisztencia esetében.

A természetesen előforduló cukroktól annyira nem kell tartanunk, figyelembe kell venni az étrend összeállításánál, amit részletesen átbeszél a pácienseivel, akiknek meg kell tanulniuk néhány alapismeretet: miben van szénhidrát, miben mennyi, milyen típusú szénhidrát.

A szénhidrátokra azonban nem szabad általánosan mumusként tekinteni, mert például a rostok is a szénhidrátok csoportjába tartoznak, de ellentétesen működnek, hiszen a rostok lassítani tudják a szénhidrátok felszívódását, illetve a teltség/jóllakottság érzet kialakulásához is hozzájárulnak.

A szénhidrátok mellett foglalkozni kell a többi makro- és mikrotápanyaggal is. Cél, hogy legyen optimális a fehérjebevitel, ugyanakkor ne essünk túlzásba a zsírbevitellel. A mikrotápanyagok, mint a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek szintén sokat tudnak segíteni az inzulinrezisztencia javulásában.

Az élelmiszert árusító boltokban rengeteg diétás, light, nullkalóriás ételt találunk, szinte a bőség zavara fogad minket. Ezért különösen érdemes megtanulni, hogyan szelektáljunk, hogyan válogassunk ezek közül a termékek közül, javasolja Galló Nóra. Nem tartja jó választásnak azt, ha a cukrot egyik napról a másikra lecseréljük a mesterséges édesítőszerekre, és azokkal ugyanolyan édes ízeket próbálunk elérni. Sokkal inkább fontos az édes íz iránti sóvárgásunknak gátat szabnunk. Hogy ez miként lehetséges? Az étrenddel és az életmóddal tudjuk stabilizálni vércukor- és inzulinszintünket, és ez magával hozza, hogy az édesség iránti igényünk is jelentős mennyiségben csökken. Mindez néhány hét alatt megtörténik, nem kell hosszú hónapokat várni erre.

Rendre felvetődik a kérdés: milyen édesítőszert használjunk, a növényi alapúak jobbak-e, mint a mesterséges édesítők? A Dr. Rose Magánkórház dietetikusa szerint bármelyiket választjuk, a lényeg az, hogy hogy mértékkel használjuk. Túlzott fogyasztásuk ugyanis sokszor okoz emésztőrendszeri tüneteket, panaszokat, illetve már meglévő problémák esetében olaj lehet a tűzre. Érdemes megtalálni azokat a gyümölcsöket, zöldségeket (az utóbbiaknak is van természetes cukortartalmuk), amelyek tudnak édes ízt adni, tehát megfelelően összeválogatva, összeállítva az ételeinket, akár ki is használhatjuk ezeknek az édesítő erejét, és akkor nem kell feltétlenül édesítőszerhez nyúlnunk.