Mit jelez, ha gyengül a szaglásunk?

Szippantásunk erősségét lehet mérni egy új szerkezettel. Ha az eredmény nem kielégítő, abból a szakorvos agyi elváltozások előjelét feltételezheti, s további vizsgálatokat tarthat indokoltnak.

Az agy neurológiai betegségeinek, így a Parkinson- és Alzheimer-kóroknak is egyik jellemző szimptómája, hogy már a betegség korai stádiumában csökken a páciens szaglási képessége. Például: ha éppen nem látja, akkor nem észleli, hogy a tej kifutott és jellegzetes szaggal már a tűzhely lapján ég.

Az Egyesült Államokban a minnesotai WR Medical Electronics vállalat ezért egy olyan, a dezodoros flakonra emlékeztető külsejű és méretű készüléket gyárt, amellyel gyorsan megállapítható, ha valakinek megromlott a szaglóképessége. Az SNF (Sniff Magnitude Test=szippantási mérték mérő) tulajdonképpen azt méri, hogy valaki milyen mélyeket szippant. Abból az élettani jelenségből kiindulva, hogy amikor szagot, illatot érzünk, automatikusan erősebben szimatolunk, hogy megállapíthassuk: kellemes, vagy kellemetlen a szag, milyen erős, s hogy milyen irányból érezzük.

A vizsgálat úgy zajlik, hogy a páciens orrlyukait kissé eltömik, hogy a szagot érezve igyekezzen a szűkített orrlyukakon át erősebben felszippantani az érzékelt illatot. Az így előkészített vizsgálati alanyhoz engednek a vizsgáló helyiségben különféle szagokat, hogy azokat megérezve, az orra elé tartott SMT felett erős szippantásokkal igyekezzék megállapítani: mit is érez.

Ha a különféle szagokat egyáltalán nem érzékeli, fennáll a kezdeti, agyidegi sorvadás veszélye. Fennáll, de nem bizonyos! Arra viszont alkalmas a szippantás-mérő, hogy felkeltse a gyanút, s emiatt más módon is alaposan vizsgálják meg a szagot kevéssé, vagy egyáltalán nem érző pácienseket.