Ritkán ismerik fel a hólyagfájdalom-szindrómát

A hólyagfájdalom szindróma az egyetlen olyan betegség ma Magyarországon, amelyet csak az esetek 1-2 %-ában tudnak diagnosztizálni. Pedig rendkívül kellemetlen tünetekkel jár: a folyamatos, égető hólyag- és húgycsőfájdalom és a napi akár ötvenszeri vizelési inger rövidtávon az életminőség súlyos romlásához, hosszú távon depresszióhoz, sőt öngyilkossághoz vezethetnek.

Dr. Lovász Sándor, a Rózsakert Medical Center urológus szakorvosa szerint a legnagyobb feladat az, hogy a szakorvosok és páciensek megismerjék ezt a betegséget, mivel szinte minden alkalommal félrediagnosztizálják a betegeket, pedig a hólyagfájdalom-szindróma jól kezelhető, a páciensek hosszú hónapokra, akár évekre tünetmentessé tehetőek.

A tudományos körökben IC/BPS (Interstitial Cystitis/Bladder Pain Syndrome) néven ismert betegség kellemetlen tünetei már tinédzser kortól jelentkezhetnek. A betegség jellemzően erős hólyagtáji vagy húgycső fájdalommal jár, amely a hólyag telítődésére fokozódik és igen gyakori vizelési ingerrel párosul. Nem ritka, hogy ebben a betegségben szenvedők naponta akár harmincszor ürítik a hólyagjukat, az éjszakai órákban 15-20-szor. Ez hosszútávon nagymértékben rontja az életminőséget: az érintettek képtelenek rendesen kipihenni magukat, ami a folyamatos fájdalommal és az igen gyakori vizeléssel párosulva korlátozza a munkaképességet, és gyakran a munkahely elvesztéséhez vezet.

A húgycső- és hüvelyi fájdalom a házaséletet teheti lehetetlenné. Megfelelő kezelés hiányában az erősödő tünetek akár a családi és baráti kapcsolatokat is tönkretehetik. Érthető ezek alapján, hogy az érintettek körében rendkívül gyakori a depresszió és 70%-kal magasabb az öngyilkosságok aránya.

A hólyagfájdalom-szindróma kialakulásának oka egyelőre nem ismert, azonban a tünetegyüttest sikerült azonosítani. A fájdalom oka, hogy a hólyag felszínét bevonó, védő nyákréteg megsérül, ezért a vizeletben lévő salakanyagok irritálják a hólyag falát. Ahol sérült a nyákréteg, egyúttal elszaporodnak a fájdalomérzékelő receptorok, így keletkezik az a maró, égető érzés, amely a gyakori vizelési ingereket okozza. A krónikus, nem baktériumok által okozott gyulladás idővel a panaszok fokozatos súlyosbodásához, hosszú évek múltán akár a zsugorhólyag kialakulásához is vezethet. Nagyon fontos tehát, hogy minél többen tisztában legyenek a betegség tüneteivel és az érintettek mielőbb megkapják a szükséges orvosi ellátást. A kezelésnek köszönhetően ma már eredményesen csökkenthető a fájdalom, illetve a kellemetlen tünetek, és a páciensek hosszabb időre is tünetmentessé tehetőek.

A becslések szerint ma körülbelül 20 ezer embert érinthet a hólyagfájdalom szindróma Magyarországon. Pontos számot nem lehet tudni, mivel hazánkban egyelőre igen aluldiagnosztizált betegségről van szó, eddig mindössze öt-hatszáz esetet azonosítottak. Bár nőknél egyértelműen gyakoribb a betegség, az utóbbi években a fokozódó szakmai odafigyelés hatására a korábbi 1:10 arányt ma már az orvosok csak 1:4-nek tartják.

A hólyagfájdalom szindróma diagnosztizálása nem egyszerű, ugyanis nincs egyetlen olyan tünet vagy vizsgálati lelet, ami egyértelműen bizonyítaná a betegség jelenlétét. Keletkezésében bakteriális fertőzés nem játszik szerepet, de a nyákréteg elégtelensége hajlamosíthat gyakran visszatérő húgycső- és hólyaggyulladásra, így nem egyszer ezek hívhatják fel a figyelmet a háttérben meghúzódó hólyagfájdalom szindrómára.

Az alhasi panaszokkal érkező pácienseknél gyakran prosztatabántalmakra, illetve nőgyógyászati problémákra gyanakodnak az orvosok. A negatív vizeletlelet után sok orvosban felmerül, hogy a páciens csak szimulál, illetve, hogy a panaszok mentális eredetűek, és pszichiáterhez irányítják őket. A betegség diagnosztizálása a panaszok felvételét követően egy részletes szűrővizsgálat-sorozattal kezdődik. Fontos, hogy a diagnózis felállításához minden, hasonló tünetekkel járó betegség lehetőségét ki kell zárni. Ilyenek lehetnek a gyulladások, bakteriális fertőzések, hólyagkövek és a daganatok. A pontos diagnózist követően fel kell térképezni a hólyagnyálkahártya sérült területeit. Ez néhány éve még fájdalom-kiváltáson alapuló kálium teszt segítségével történt, azonban mára ennél korszerűbb, fájdalmatlan megoldást dolgoztak ki.

A szakorvos elmondta: „Az innovatív orvostudományi módszereknek köszönhetően a tünetek enyhítésére több megoldás is kínálkozik. A betegség korai szakaszában megfelelő étrenddel, például kálium-mentes diétával, illetve koffein és alkohol elhagyásával, valamint a vizeletet savanyító ételek, gyümölcslevek elkerülésével enyhíthetőek a panaszok. Súlyosabb esetekben azonban orvosi beavatkozásra, kezelésre van szükség.

Leghatásosabbnak a helyi (hólyagba fecskendezett) gyógyszeres kezelés bizonyult a sérült nyálkaréteg helyi pótlására, így enyhíthető a gyulladás és csökkennek a panaszok. Ez azonban csak átmeneti megoldás, és a tünetek rövid időn belül újra jelentkezhetnek. Tartósabb eredményt biztosít a fájdalom-receptorok leégetése a hólyag nyálkahártyájában. Ez egy egynapos endoszkópos sebészeti műtét keretében történik.

Fontos hangsúlyozni, hogy bár mai tudásunk szerint a betegség egyelőre véglegesen nem gyógyítható meg, a minél korábban megkezdett kezeléssel a kínzó panaszok eredményesen csökkenthetők, és 4-5 hónap kezelés után teljesen tünetmentessé válhat a páciens. A kezelés minden esetben utógondozást és rendszeres kontrollt igényel, mert a tünetek visszatérése esetén a megismételt kezelés újból eredményes lehet."

Dr. Lovász Sándor szerint a legfontosabb küldetés, hogy a lakosság és az orvosok is megismerjék a betegséget. Ehhez az orvosok minél szélesebb körű tájékoztatása és továbbképzése szükséges, és itt nemcsak az urológusokról van szó, hanem háziorvosokról, nőgyógyászokról, pszichológusokról is. Nagyon fontos emellett, hogy a kezeléseket egyszerűbbé és könnyebben elérhetővé tegyék a betegek számára.