"Mi a munkát elvégeztük, elvárjuk a közalkalmazotti jogviszony visszaállítását, a munkánkhoz méltó társadalmi elismerést!"
Elismerést! Megbecsülést! Bérrendezést! - hirdette a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szombati nagygyűlésén az egyik tábla. S valóban, a Hősök terén megjelent csaknem tízezer demonstráló: ápolók, asszisztensek, laboránsok gyógyszertári szakdolgozók, szociális munkások többsége ezért jött el. A legtöbben a sorrenddel is egyetértettek, mert mint a tüntetők közül sokan elmondták: még a kevés fizetésnél is jobban fáj a megbecsülés hiánya, az új jogviszonyba kényszerítés miatti kiszolgáltatottság, az, hogy a döntéshozók számára mintha láthatatlanok lennének. Balogh Zoltán, a nagygyűlést szervező MESZK elnöke a tömeg felkiáltásával elfogadott, "a jelen nem lévő döntéshozóknak" szánt Kiáltvány első pontjául nem véletlenül választotta a közalkalmazotti jogviszony visszaállításának követelését, és azt, hogy kezeljék prioritásként az egészségügyet, az egészségügyben dolgozókat.
A nagygyűlésre vidékről érkező buszok többsége már jóval a demonstráció előtt megérkezett. A Hősök terén gyülekező Vas megyeiek egy csoportja hajnal 5-kor indult Szombathelyről. "A harmadik hullám alatt éjjel-nappal dolgoztunk, egyedül vasárnap volt szabad. Még most is oltóponton dolgozom, sok kollégámmal együtt, így nem tudunk részt venni a napi betegellátásban" - mondta egyikőjük, aki utoljára négy éve volt szabadságon, belföldön.
Egy Komárom-Esztergomból érkezett mosolygós nővér az orvosok és a szakdolgozók közötti bérfeszültséget említette mint fő problémát, de hozzátette: nem akar panaszkodni, most örül, hogy együtt lehet a kollégákkal, és nemcsak a közvetlenekkel, hanem a megjelent többezerrel.
Egy szolnoki csoportban együtt demonstrált az orvos, a műtőssegéd, és az ápolónő. Utóbbiak a megbecsülést, a munkájuk elismerését hiányolták legjobban, az orvos pedig az egyensúly fontosságáról beszélt: "Mi is tudjuk, hogy nagyon fontos lenne egyensúlyt teremteni az orvosi és szakdolgozói bérek között. Szakdolgozók nélkül mi sem tudunk dolgozni."
"Csak négy éve dolgozom az egészségügyben, de már ennyi idő alatt is, úgy érzem, sokat változott a rendszer. És nem a jó irányba" - mondja egy Szegedről érkezett, nagyon fiatal, kardiológiai osztályon dolgozó ápolónő. Mint mondja a szüleivel él, egyelőre esélye sincs nemhogy saját lakásra, de még arra sem, hogy bérelni tudjon egyet. Így a gyermekvállalásra sem mer gondolni.
A tömegben papírból készített fityulás nővérek tűntek fel. "Laborosok vagyunk, s bár nem dolgozunk a betegágy mellett, úgy gondoltuk nekünk is itt a helyünk" - mondta egyikőjük. "Hiszen nélkülünk sem működik az ellátás, labor nélkül nincs műtét, labor nélkül nincs Covid-teszt. Mégis, sokszor úgy bánnak velünk, mint ha nem is léteznénk. Ezen szeretnénk változtatni!"
Szinte nem volt senki a tömegben, aki ne hangsúlyozta volna, a betegeket gyógyítani csak együtt lehet. Nincs ellátás orvos, szakdolgozó nélkül, de laboráns, gyógyszertári asszisztens, műtőssegéd, kórházi műszaki személyzet nélkül sem. Ennek az egymásrautaltságnak a jeléül a nagygyűlés elején több ezer fehér lufit küldtek üzenetként a demonstrálók az égbe.
A megjelentek köszöntésével kezdődött hivatalosan a nagygyűlés. Balogh Zoltán beszédében úgy fogalmazott, hogy a kormány "arcul csapta" őket a márciusban életbe lépő új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvénnyel. A kamara "az első perctől kezdve" azt képviseli, hogy rájuk ne vonatkozzon ez a szabályozás - emelte ki. Kitért arra, hogy a törvény előkészítése során a szakdolgozók álláspontját, javaslatait nem fogadták el, nem volt érdemi egyeztetés. Emlékeztetett arra is, hogy a koronavírus-járvány alatt életbe léptetett szabályozás miatt mintegy négyezer egészségügyi dolgozó, köztük háromezer szakdolgozó nem írta alá új szerződését, amit az egészségügy szempontjából "hatalmas veszteségként" értékelt.
A MESZK elnök hangsúlyozta: együttes jelenlétükkel szeretnék kifejezni egyet nem értésüket a meghozott intézkedésekkel szemben. A kamara által a törvényhez benyújtott javaslatok nem találtak értő fülekre, nem születtek meg a szükséges rendelet- és törvénymódosítások. Mint mondta: eszközeik elfogytak, a kialakult helyzet növelte a szakdolgozók létbizonytalanságát, a túlterhelt, elfáradt szakdolgozók elégedetlensége jogosan nőtt.
A MESZK elnökén kívül többek között a két társkamara, az orvosi és a gyógyszerészi vezetője, dr. Kincses Gyula és dr. Hankó Zoltán is üdvözölte az egybegyülteket. "Hősök vagytok, csak a hála hangján tudok beszélni" - mondta a másfél millió beteget tömörítő Magyarországi Betegszervezetek Szövetségének képviselője. Mint a nagygyűlést támogatók felsorolásából kiderült, a meghívott két tucat szakszervezet, szakmai, civil- és betegszervezet közül csaknem mindenki elfogadta a meghívást.
A szintén meghívott kormányzati szereplők viszont nem jöttek el, maguk helyett levelet írtak, amelyeket a gyűlésen fel is olvastak. Pontosabban olvastak volna, mert a tömeg nemtetszésének hangja elnyomta az üdvözlő sorokat. Pintér Sándor belügyminiszter köszöntő levelénél csak Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter sorainak felolvasásakor pfujoltak és fütyültek jobban a demonstrálók. Sőt, többen a miniszterek lemondását is követelték.
A számos felszólaló, szakdolgozói történet közül talán a legnagyobb figyelmet dr. Irinyi Tamás, a MESZK Csongrád megyei területi szervezetének elnöke kapta. Mint mondta, az új jogviszony bevezetésével a szakdolgozók semmiféle ellentételezést nem kaptak, csak vesztettek a jogaikból. A 2016-ban kezdődött bérrendezéssel most egy kezdő szakdolgozó nettó 155 ezer, egy 30 éve dolgozó kolléga nettó 195 ezer forintot vihet haza. "Nem romlott az átlagkereset, pont olyan rossz, mint volt". Hangsúlyozta: a jelenlegi keresetek alapján az orvosokat ötszőr-hatszor többre értékelik a döntéshozók. A járvány alatti emberfeletti feladataikra utalva azt mondta "Miniszterelnök úr, mi a munkát elvégeztük! Elvárjuk a közalkalmazotti jogviszony visszaállítását, a munkánkhoz méltó társadalmi elismerést."
A Nagygyűlés végén Felolvasták a 12 pontos kiáltványt, amelyet a tömeg hangos felkiáltással elfogadott. A Kiáltványban: