A továbblépés lehetőségei a magyar egészségügyben - akadémiai szemmel

Hogyan tudják a kormányok a fokozódó versenyhelyzetben a rendkívüli ütemben gyarapodó tudományos-technikai ismeretek gyakorlatba való átültetéséhez és az elöregedő társadalom jogos igényeinek kielégítéséhez szükséges forrásokat és a költséghatékony, igazságos felhasználásukat felügyelő ellátórendszert biztosítani? Ez korunk egészségügyének legfontosabb kérdése, amelyre a téma kiváló szakértői immár harmadik alkalommal keresték a választ az Akadémián, az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért tavaly indult programjának 3. vitaülésén.

A program tudományos elemzések nyílt megvitatásával egy MTA-állásfoglalás elkészítését célozza, amely javaslatokat fogalmaz meg a kor egészségügye legfontosabb globális kérdéseinek megoldására.

Az alábbi előadások felvázolták a jövő egészségügyének fő irányvonalait:

(Molnár Mária Judit: Személyre szabott egészség – A precíziós medicina új horizontjai; Dóczi Tamás: Adatvagyon vagy adatrengeteg? Strukturált betegadatok értelmezése és hasznosítása), javaslatokat fogalmaztak meg az ellátórendszer hatékonyságának növelésére (Karádi István: Betegutak – az alapellátás fókuszú ellátómodell, a speciális szolgáltatásokhoz vezető utak rendszerezése) és a népegészségügy megszervezésének fő irányaira (Ádány Róza: Népegészségügyi programok múltja és jövője; Vókó Zoltán: A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése).

Az üléselnök Mikola István egészségügyi szakértő, korábbi miniszter volt, aki a vitát vezette, és a vita során felmerült kérdéseket az ágazati irányítás és az egészségpolitika nézőpontjából összegezte.

A vitaülésen elhangzott legújabb tudományos ismeretek, a nemzetközi és hazai ellátórendszer tapasztalatait tükröző és az átfogó népegészségügyi koncepció kialakítását sürgető gondolatok jelentősen erősítették a végső cél, egy MTA-állásfoglalás elkészítéséhez szükséges szellemi tőke kialakítását.