BENNE ÁLLUNK!

Életkép: csütörtök délután van. Gulyás Gergely még tartja a meghosszabbított Kormányinfót. Az újságírók már csak politikai kérdésekkel nyúzzák. A járványügyi szigorítás intézkedéseit az elején bejelentette, kb. másfél órája. Megyek a lakótelep egyik kedvenc péksége felé, hogy vegyek néhány „nagyonteljeskiörlésű” stanglit a következő két reggelihez. Nem tudok belépni az üvegajtón, mert a nádszálkarcsú fiatalasszony, az egyetlen eladó, éppen egy szépen megírt papírlapot ragaszt az ajtóra. (Felmerül közben bennem: hogyan tud valaki ilyen karcsú maradni egy pékboltban, ahol a „fél falu” nemcsak kenyeret, hanem minden süthető földi jót vásárol? Életmód? Genetika? Szerencse?)

A papíron udvarias szöveg: szombattól már csak maszkban lehet belépni. Összenevettünk, mivel már számos hét óta mindketten maszkot viselünk. Kérdezem, hogy minek ez a sietség? Várták már ezt a bejelentést, mert eddig számos összekoccanásuk volt „egyes vásárlókkal”, akik nehezményezték, hogy miért ijesztgeti őket a maszkkal, amikor nem is kötelező.

Elég lesz-e?

A Közlöny valamikor (szokás szerint) éjfél után megjelent, benne kevés kötelező előírással, több ajánlással. Hat kormányrendelet (633/2021-638/2021. Kormányrendelet) tartalmazza a járványügyi intézkedéseket, jogászi precizitással szerkesztve. Egy hetedikben (1808/2021), egyéb pénzügyi intézkedések mellett további forráskiegészítést kap a védekezésre a NNK.

Végtére is boldognak kellene lennem.

Augusztus 20. óta gyakorlatilag minden jegyzetben az oltás mellett az egyéni és csoportos védekezést javasoltam, kértem, követeltem, és íme, le van írva. Ha ez egy-két vagy pláne három hónappal ezelőtt történik, nyugodtabb lettem volna. Közben számos olyan tömegrendezvény történt az általános szabadosság mellett, amelyek nyilván nem gátolták, sőt segítették a COVID valamelyik törzsének (most éppen a delta+ változatot emlegetik) a grasszálását.

Most, hogy nap, mint nap a járvány viharos terjedését látjuk, aggódom, hogy elég lesz-e ennyi intézkedés? Kásler miniszter úr se lehet nyugodt, elkezdte kijelölni az ellátóhelyeket, vezényelni a személyzetet. Hirtelen megemelkedett a kórházi ellátást igénylő fertőzöttek, az intenzív ellátásra és gépi lélegeztetésre szorulók száma – és sajnos az áldozatoké is. A számok egyelőre aggasztóan hasonlítanak a második hullám pontosan egy évvel ezelőtti felfutására, azzal a hatalmas különbséggel, hogy akkor még senki nem volt beoltva. Úgy tűnik, hogy az agresszívabbá vált vírus mutáns az immunológiai védelmet nem élvező oltatlanok, és a lecsökkenő védettségű oltottak között ugyanannyi beteget és áldozatot szed, igazolva az oltás és a régebben oltottak esetén az újraoltás életmentő szükségességét.

Intézkedünk

Miniszterelnök úr, több heti szünet után visszatért a pénteki megszólaláshoz, és a program közel felét a járványnak szentelte. Szakszerűen, összefogottan, látszott, hogy felkészült. Került ugyan néhány kényes kérdést (ne felejtsük: politikus), de érzékelhetően aggódik az egészségügy teljesítőképességéért. Sok intézkedést a kormányrendeletek is decentralizáltak és a munkahelyi vezetőkre bíztak, ezt néhány szóban magyarázta is. Ez kicsit szokatlan, de a közelgő választás és annak politikai hatása sajnos ezt meglehetősen világosan magyarázza.

„Laborunk Ausztria”, ahol az elmúlt hónapokban viszonylag csendben „kancellárt cseréltek”, a múlt héten bejelentett regionális intézkedéseket a jövő hét elejétől teljes országos lockdownra változtatta, 2 x 10 nap teljes lezárás, és bejelentették a jövő év februárjától a teljes körű kötelező védőoltások bevezetését is. Ezzel meglepő és eddig egyedülálló üzenetet küldenek a környező országoknak, de az Európai Uniónak is. A mi intézkedéseinkhez képest ez meglepően durva. Érdemes komolyan megvizsgálni a szakmai alapjait és okait, mert szükségünk lehet rá. Ha jól látom, valami hasonlót fontolgat Horvátország is.

„Oltakozási nagyhét” kezdődik. Miniszterelnök úr 101 kórházat és rendelőintézetet említ, államtitkárától tudjuk, hogy ez kemény menet lesz, nyújtott műszakokkal, az elfogyott Szputnyikon kívül mindenfajta vakcinával. Nagyon szurkolok, hogy hozzon eredményt. Láthatólag a miniszterelnök is, mert azt mondta, hogy a vége mégis az lesz (a folyamatnak), hogy mindenkit be kell oltani. Most minél hamarabb azt a 2-3 millió embert, akiknek a védettsége lecsökkent a vakcinák védő hatásának csökkenése miatt. Tehát ma már nemcsak az oltatlanok vannak veszélyben, hanem ez a populáció is. Ennek sajnos ékes bizonyítéka, hogy néhány beoltott ismert személyiség, államtitkár, művész, közszereplő is megbetegedett.

Észhez kellene térni

Jegyezzem meg, a tavaszi oltási kampányban egy nagyságrenddel több oltópont volt, mivel a háziorvosok több mint ötezren, és minden rendelőintézet is rész vett az immunizálási kampányban. Remélem, hogy szervezéssel, logisztikával ennek az új helyzetnek megfelelően sikerül majd irányítani a programot. Katonák, rendőrök, kormányhivatali dolgozók is nagy számban vesznek részt ebben, és a kampány után is maradnak nyitva oltókapacitások. Tulajdonképpen folyamatos oltásokra kell berendezkednünk, amíg a vírus ki nem kopik, vagy meg nem szelídül a rendszerünkben, mert az oltottak újraoltása még jó darabig feladata lesz az egészségügynek.

Egyre több hír érkezik az oltatlanok körében terjedő betegségről. A számos névtelen áldozat között is feltűnik egy-egy ismert személyiség, van okunk az aggodalomra. Közöttük számos oltás- vagy vírustagadó is megbetegszik, de ami rémes, az ártatlan családtagjaival és gyermekeivel együtt. „Tancélos” példa az az 55 éves stájer férfi, aki szándékosan ment fertőzött közösségbe, igy akarva természetes védettséghez jutni. Belehalt, de halála ráirányította a figyelmet, hogy Ausztriában számos ilyen csoport működik. Engem valahogy a középkori önkínzó flagellánsokra emlékeztet a történet, mert minden ismeretünk szerint belehalni a COVID-fertőzésbe az rettenetes kínokkal jár.

Szívesen olvastam, hallottam a máskor igencsak visszafogott Áder János két nappal ezelőtti segélykiáltását: „emberek, térjetek már észhez!”

Ez elsősorban az oltásokra vonatkozott. De számos tisztességes szakértő véleményével egyetértve, azt gondolom, hogy ma a civil kurázsi nem azt jelenti, hogy oltás nélkül, vagy legyöngült védelemmel, maszk és távolságtartás nélkül hősködjünk olyan tereken, ahol a fertőzésnek nagy az esélye.

Nem tudhatom…

Ma azt gondolom a „civil kurázsinak”, ha parancs, törvény és egyéb kényszer nélkül minden eszközzel védekezünk a fertőzés ellen.

Védjük magunkat, családunkat, barátainkat és ismeretlen embertársainkat. Védjük az egészségügyet, mert lehet hallani, hogy egyes pontokon már igencsak megnőtt a terhelésük. Védjük a Mentőket, mert a héten a közösségi oldalukon is megjelent egy könyörgés: vigyázzunk magunkra, mert már helyenként és időnként alig bírnak a rájuk zúduló feladatokkal.

November 19-én, pénteken, a földgolyó nagy részén egy ritka és csodálatos természeti jelenség volt látható, amit eleink utoljára 580 évvel ezelőtt láthattak. Közel teljes holdfogyatkozás, valamint a fény spektrumának a Föld légköre által okozott megváltoztatása miatt a „vörös hold jelenség”. Hazánkból ez sajnos nem volt látható.

Közeleg az éjfél, kinézek az ablakon, hátha megpillantom hűséges égi kísérőnket, de az égboltot éppen egy nagy felhő takarja.

Mi juthat ilyenkor, ilyen vészhelyzetben egy idősebb magyar ember eszébe, mint Radnóti Miklós fájdalmasan szép költői képe, amelyikkel védelemért fohászkodik, könyörög:

„Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.”