Dr. Cserháti Péter: a rehabilitációnak folytatódnia kell a társadalomban is

A Rehabilitációs Klinika igazgatója szerint a betegút nem ér véget a műtő ajtajában, sőt, még a rehabilitációs osztályokon sem. Dr. Cserháti Péter az egyetemi portálnak beszámolt arról, hogy a Semmelweis Egyetemhez nemrég csatlakozott klinika miként kapcsolódik be az oktatási, betegellátási és kutatói-innovációs munkába, valamint milyen eredményeket ért el a korábbi Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet a vezetése alatt. Emellett beszélt eddigi pályájáról és arról is, milyen sok szállal kötődik az egyetemhez: interjúnkból kiderül például az is, hogy már az orvosképzés előtt egy évig az intézményben dolgozott műtősként, ami még jobban megerősítette benne a pályaválasztását.

Dr. Cserháti Péter emlékeztetett arra: a Budakeszi határán működő OORI jogelődjeit nézve egy közel 105 éve létező intézmény, amely fél évszázada számít országos intézetnek. „A rehabilitáció a környéken működő tüdőbeteg-gyógyításból fejlődött ki a 70-es, 80-as években, és ekkorra világszerte is egyre fontosabb részévé vált a betegútnak” – emelte ki. Az OORI egészen 2021-ig önálló országos intézetként működött, akkor az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézettel (ORFI) egyesülve Országos Mozgásszervi Intézetként (OMINT), annak egy telephelyeként (OMINT OORI) folytatta tevékenységét egészen 2024 tavaszáig.

Az integrációval az egyetem egyik legnagyobb klinikájává váltunk 480 ággyal, amelybe beletartozik a nappali kórházi ellátást végző 58 ágyas kapacitásunk is – mutatott rá az igazgató.

A klinikán speciális és magas progresszivitású rehabilitációs egységek működnek, az ország minden részéről ide érkeznek a legsúlyosabb agysérült, gerincvelősérült, stroke-os, dupla amputált és politraumatizált betegek. Pszichoterápiás rehabilitáció szempontjából szintén progresszív centrumnak számítanak, itt működik a korábbi tündérhegyi pszichoterápiás osztály is. Ezek a feladatok, a területi ellátási kötelezettség és a szakmaszervezési országos tevékenység is megmarad – hívta fel a figyelmet az igazgató. „A rehabilitáció egészen másképp működik, mint az aktív ellátás. Sokkal hosszabb a betegút, nem tíz napig-két hétig, hanem tíz hónapig, vagy akár két évig is tarthat. Mi nem a betegség gyógyításával foglalkozunk, hiszen azt előttünk az aktív osztályok végzik, hanem a funkciók helyreállításával, javításával” – mutatott rá dr. Cserháti Péter. Mint elmondta, a Semmelweis Egyetem számos klinikai egységével már eddig is szoros volt a kapcsolatuk, ez most az egyesüléssel csak tovább fokozódhat.

„Heti szinten jártunk konzíliumba az egyetem különböző egységeihez. Vettünk át vaszkuláris elzáródás okozta harántbénult betegeket a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikától; autoimmun betegeket a Neurológiai Klinikától; vagy olyan pácienseket a Belgyógyászati és Onkológiai Klinikától, akik a gerincvelőben jelentkező limfóma miatt bénultak le. Egyik legfőbb partnerünk az idegsebészet szempontjából progresszív csúcsintézménynek számító Amerikai úti Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet (OMIII), amely ugyancsak a Semmelweis Egyetemhez csatlakozott Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinikaként ” – fogalmazott dr. Cserháti Péter. Mint elmondta, a betegeik számára különösen előnyös, hogy ha a súlyos állapotromlás következik be, a klinika ezután még közvetlenebb módon tud együttműködni az egyetem Sürgősségi Orvostani Klinikájával és más egységeivel. Bizonyos területeken már egyeztettek is a további közös munkát illetően: ilyen például az ortopédia, hiszen a Rehabilitációs Klinikán is működik egy speciális ortopéd osztály 20 ággyal, de a kézsebészet, az amputációk, valamint a plasztikai sebészet terén is létrejöhet kooperáció.

Az intézmény már eddig is nagy mennyiségű oktatási feladatot végzett – hívta fel a figyelmet dr. Cserháti Péter, utalva arra, hogy az OORI bázisán jött létre 2019-ben az egyetem Rehabilitációs Medicina Tanszéke. A rehabilitáció graduális kurrikulumba kerülésével közel ötszáz, ötödéves magyar, angol és német nyelvű hallgató jár ide félévente blokkgyakorlatra. Szintén az intézmény felel a közép-magyarországi térség szakorvosképzéséért; bizonyos speciális osztályok ráadásul csak itt állnak rendelkezésre, így az ország minden részéről érkeznek ide szakorvos-jelöltek. „Három kollégával együtt doktori iskola témavezetők vagyunk, PhD-hallgatóink, különböző pályázataink – OTKA, GINOP, EFOP – vannak. Nagyon erős nálunk a terapeuta-képzés is, szakpszichológusok, logopédusok, zeneterapeuták dolgoznak itt” – emelte ki az igazgató. Hozzátette: már eddig is szorosan együttműködtek többek között az Egészségtudományi Karral (ETK) és a Pető András Karral (PAK), hiszen hang-, beszéd- és nyelésterapeuták, gyógytornászok, dietetikusok és konduktorok is jártak az intézménybe gyakorlatot végezni, a kooperáció pedig csak tovább erősödhet.

Kutatás terén a klinika elsősorban az orvostechnikai fejlesztésekben erős: a gyógyászati segédeszközök terén országos centrumnak számítanak, ők tesztelik a különböző protéziseket, rögzítéseket, speciális eszközöket a NEAK-befogadáshoz és a CE-minősítéshez. Emellett európai uniós támogatásoknak köszönhetően egy olyan robotikus eszközparkot alakítottak ki, amely új terápiás irányt mutathat a jövőben.

„A mesterséges intelligencia előretörése az egész egészségügyben, így a rehabilitációban is látványos. A 30 gépből álló eszközparkunkkal a felső végtag összes ízületének speciális mozgása elvégezhető az ujjakig bezárólag, ami különösen fontos lehet egy stroke-beteg, vagy nyaki gerincvelő-bénult esetében. Nagyon széles arzenálunk van a járóképesség visszanyeréséhez szükséges eljárásokhoz is: a robotikus nagy járógéptől, a futószalagon végzett tehermentesített mozgástól kezdve az augmentált járásig és az exoskeletonig, azaz a robotikus elektromotorokkal felszerelt mesterséges vázig” – mutatott rá. Emellett kiemelte a virtuális valóság-terápiák és a 3D nyomtatás rehabilitációs jelentőségét is.

2010 óta több pozícióban is dolgozott az államigazgatásban. Először dr. Szócska Miklós akkori államtitkár (jelenleg az Egészségügyi Közszolgálati Kar dékánja) kérte fel helyettes államtitkárnak, miután még korábban az Egészségügyi Menedzserképző Központban is diplomát szerzett. „Előtte veretes klinikus voltam, épp ezért a közigazgatási feladat elég nagy ugrás volt a bizonytalanba – utólag visszagondolva mégis jól működött” – emlékezett vissza. Közel három és fél évig dolgozott a pozícióban a Nemzeti Erőforrások Minisztériumában (NEFMI), majd az Emberi Erőforrások Minisztériumában (EMMI). „Nem volt könnyű időszak a gazdasági világválság után, ám így is sikerült jelentős eredményeket elérni, például a népegészségügy területén: ekkor vezettük be a chipsadót és ekkor születtek a dohányzáskorlátozási intézkedések is” – hívta fel a figyelmet. 2013 őszén visszatért a rehabilitációs intézetbe igazgatóként, amelynek 2008 óta tartozik az állományába. Itteni eredményeiből kiemelte: az ország legnagyobb napkollektor parkját építették ki, amellyel a gerincvelősérültek kezelésére szolgáló speciális uszodát is fűtik és korszerűsítették az épületeiket is. Több új osztályt is létrehoztak: ilyen az amputációs rehabilitációs osztály; a krónikus ápolási osztály súlyos vegetatív állapotú, de nem rehabilitálható betegeknek; vagy épp a kómacentrum. 2016-ban az Egészséges Budapest Program (EBP) miniszteri biztosává nevezték ki, a pozíciót 2019-ig töltötte be. Habár a három nagy centrumra, valamint a társkórházakra épülő struktúra nem valósult meg, szakrendelők készültek el, a képalkotó diagnosztika és az informatikai fejlesztés terén is előrelépés történt – emelte ki.

Dr. Cserháti Péternek és feleségének négy gyermeke van: fiai építészként, közgazdászként, valamint geológusként dolgoznak; lányuk az egyetlen, aki pszichológusként kapcsolódik az egészségügyhöz. Az igazgatóhoz közel áll a természet, különösen az ornitológia, azaz a madártan, valamint a horgászat. A jövőben szeretne több időt tölteni az unokáival, emellett szeret színházba járni, zenét hallgatni. Felesége evangélikus lelkész Fóton, akinek szolgálata 29 év után épp idén nyáron fejeződik be; dr. Cserháti Pétert hívő evangélikusként két alkalommal választották meg a zsinat tagjává. Éveken át táboroztattak nyaranta mozgássérülteket, így a rehabilitációs szemléletet nemcsak az egészségügyi oldalról tapasztalta meg. „A betegút nem ér véget a műtő ajtajában, sőt, a rehabilitációs osztályon sem – folytatódnia kell a társadalomban is. Magyarországon az akadálymentesítés, az ezzel kapcsolatos attitűd terén is rengeteg nehézséggel kell szembenézniük a mozgássérült embereknek. Ezen bármi áron változtatnunk kell úgy a munkahelyi és közlekedési akadálymentesség megteremtésével, mint a kommunikációs problémák leküzdésével. Ezt nem csak a szakmai meggyőződésem miatt érzem kötelességemnek, de az egyházi gyökereim miatt is” – fogalmazott.

(Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem)