EZ A COVID NEM AZ A COVID?

A tavasz, a március, itt a mérsékelt éghajlatú Európában valami jót jelent: a zord tél elmúltával az újrakezdést, a természet ébredését. Persze, Európa nem kicsi, Szicíliában vagy Malagában már korábban megérint a tavasz langyos lehelete, de síeltem én is május elsején a Kitzsteinhorn csillogó lejtőin, megcsodáltam finn barátaimat április 30-án Turku főterén, akik ingujjban, valamilyen pogány tavaszünnep alkalmából, a házak ereszéig érő hófalak között, egy szál ingben táncolták körül a máglyákat – bár a vodka sok kalóriát képes volt belülről pótolni.

A második háborús év

Tavaly ilyenkor még arról álmodozhattunk, hogy őszre ennek vége lesz, és komolyan arról beszéltünk, hogy fel kell készülni az őszi-téli „hagyományos” influenzára. Miniszterelnök úr be is oltatta magát a magyar vakcinával. Már akkor is! Illetlenség lenne itt a részletekről megemlékezni, de az erről szóló video alapján úgy tűnt, az oltást végző (fő)orvos finoman szólva nem szokott minden nap se miniszterelnököt, se egyéb polgárt beoltani. Na, ezt a hibát a Sinopharm vakcinával már nem követték el, a fecskendő egy gyakorlottan oltó kolléganő kezében volt.

És ezzel a mozdulattal jelképesen is megkezdődött a második „háborús év”, a küzdelem ezzel a láthatatlan RNS-lánccal, amely az emberiség összes tudásával és technológiai fejlettségével szemben támadott, és komoly veszteségeket is okozott. Szinte adódnak a párhuzamok a II. Világháborúval, és ezt a kormányok ki is használják rendesen, hogy a szabadságra vágyó lakosságukat bizonyos fegyelemre, lemondásra is rávegyék.

Mert a járvány első két hullámának megfékezésére kevés, kényelmetlen, többnyire nem szelektív eszközünk állt rendelkezésre, bár erősen javasolom a népünket vezető, vagy vezetni szándékozó politikusoknak az „öt legjobb” ország tapasztalatainak alapos tanulmányozását. Az első hullámban még mi is ide tartoztunk…

Végre elkészült a csodafegyver

Még a háború végére pontot tevő hatalmas tudományos felfedezés, az „atombomba áthallás” is többszörösen megvan, a Manhattan-tervben is dolgoztak magyar tudósok, nemcsak a Pfizer vakcina kidolgozásában. Talán csak az erkölcsi dilemma súlya más, ott az emberiség lehetséges kipusztítása, itt inkább a megmentésének korlátozott volta, a „mentőöv” igazságos vagy igazságtalan elosztása a vita tárgya.

De a jelképes időpont, a „D – Day”, Európa (és a világ) visszafoglalásának kezdete is hasonló, ahogy az oltások megkezdődtek, és megnőtt a reménység egy belátható időn belül visszakapott magánéletre, gyógyuló gazdaságra, a sok örömet okozó kultúra, és az utazások hozzáférhetőségére.

Mialatt az egész világ védekezett, „kovácsolta a vakcinákat” (milyen bájos képzavar) és nemcsak abban az öt-hat kutatóintézet – gyógyszergyár komplexumban, hanem kb. 150 további gyógyszergyárban, manufaktúrában, ez az elátkozott RNS-szál elkezdett változni. Csak egy kicsit. De ez ahhoz elég volt, hogy biztosan fertőzőképesebb legyen. Sajnos változott a betegségokozó hatás is, több a súlyos fiatal(abb) beteg és úgy tűnik több az áldozat is.

Mitől van a vírusnak „több esze”, mint nekünk?

Ha erre tudnám a választ, akkor engem is jelölhetnének Nobel-díjra, mint a kitűnő Karikó Katalint (és valószínűleg társait is). Persze, azért egyre többet tudunk erről is. Miért terjed ilyen brutálisan? Nem az emberek lettek rosszabbak, hanem a vírus lett sokkal fertőzőképesebb. Amit eddig megelőzésnek gondoltunk és csináltunk, az most kevés. Mintha itt gyengébben teljesítenénk, mint az első hullámban. Van egy új jelenség is: akik megkapták az oltást, azt gondolják, ők már valamennyire védettek. Hát nem! És ezt nagyon komolyan el kellene mondani nekik.

Komoly bajom van a kommunikációs erőfeszítésekkel: Minden a vakcináról szól! Ez természetesen helyes! DE MI LESZ ADDIG? Amíg a társadalom átoltottsága teljes körűvé válik. Kedves politikusok, médiasztárok és celebek! Könyörgöm, ne csak a divatot, a valóságot is tessenek követni!

Mert vegyük észre, az egészségügyi rendszerünk máris a kapacitása felső határa közelében teljesít. Már a 9000 új fertőzött is nagyon sok, de a 950 gépi lélegeztetett beteg az rengeteg. És a közvetlenül a gép előtti fázisban lévő nagyon súlyos betegek, és a gépről éppen élve lekerülők is az intenzív ellátást terhelik.

Ha ezt a számot ismernénk, akkor valóban okunk lenne megijedni. Mert ez már olyan mértékben igénybe veszi a gyógyítókat, hogy azt kívülálló már nem tudja elképzelni. Már csak azért sem, mert nem mutatják meg nekik. Nagyon súlyos hibának tartom, hogy a gyógyító ellátás problémáiról, főleg a képes médiumokban, kipihent, erőtől duzzadó, csillogó szemű szakértők, vezetők, hibátlan make uppal rendelkező, szépen öltözött médiamunkások beszélnek. Sehol egy ügyeletből lelépő fáradt orvos, sehol egy maszkot, szkafandert 10-12 vagy több órás szolgálat után levevő, a fáradságtól karikás szemű ápoló, sehol egy családjától hetek óta „elvezényelt” asszisztens vagy technikus, sehol egy fáradt mentős. A sterilen felmutatott elrettentő számok mögött kevesen tudják érzékelni a valóságot. Ezeknek a kollégáknak a beszámolói mindennél jobban tudnák befolyásolni az oltási hajlandóságot. Az ő történeteik lesöpörnék a fanyalgók, a vírusszkeptikusok és COVIDIÓTA tagadók minden érvét. 

Nem eltitkolni kell a hőseinket, hanem felmutatni. Nem csak egy ünnepségen, hanem in situ. Mert a harc frontvonala ott van, ahol ők dolgoznak.

Mivel lehetne tehermentesíteni a kórházakat a megelőzésen kívül?

Sokkal több COVID fertőzött, főleg fiatalabb, jó családi környezetben élő beteget lehetne otthoni környezetében gyógyítani. Ehhez persze több minden kellene, ami ma nincs, vagy másra fordítjuk.

Kell egy orvos, aki a kezelést felügyeli, elrendeli, ellenőrzi. Erre a háziorvosok többsége alkalmas, ha nem kell naponta erejét meghaladó módon jó állapotban lévő emberek tucatjait oltani, és a kórházi oltópontok szervezési munkáját támogatva rengeteget telefonálni.

Kell egy kezelési protokoll, benne előírva és segítve a szükséges labor és képalkotó vizsgálatokat. A szükséges gyógyszerek elérhetőek, és még egy súlyos tüneteket befolyásoló specifikum, a faviripavir (már magyar gyártásból) is rendelhető. Azonnal meg kell nézni a hatóságoknak ennek a szernek a túlkompenzáló adminisztrációját, mert sem a lázas beteg, sem a fertőzés szempontjából veszélyeztetett hozzátartozó fölösleges futtatása a háziorvos és a patika között nem könnyíti meg az ellátást. Van EESZT, működő informatika, és mivel ez nem egy közömbös szer, a veszélyektől nem a bürokrácia, hanem a pontos tájékoztatás óvja meg a szereplőket.

És nyilván kell egy jól működő riasztási rendszer, hogy súlyosbodás esetén gyorsan intézetben jusson a beteg. 

Reménysugarak is vannak

Talán nem csak halvány reménysugarak, hogy a meglévő vakcinák az új mutánsra is jók. Ha pedig nem, akkor már képesek vagyunk arra, hogy gyorsan csinálunk újat.

Számomra nagyon fontos hír, hogy „beszállunk a fegyvergyártásba”! Lesz magyar vakcina, magyar teszt, van már magyar respirátor, de lesz újabb is. Ha izraeli együttműködésben, azt csak üdvözölni lehet. A tudományos, technológiai fejlettségük igen magas, és nekik is van magyar Nobel díjasuk, a karcagi születésű Herskó Ferenc (Avram Hershko), biológus kutató személyében.

És valóban, a legnagyobb remény: oltani sokat, minden áron. De „valaki” szervezze hatékonyan, rugalmasan felelősséggel, és kapjon meg ehhez minden szükséges támogatást. A kormánytól (talán ezzel van a legkevesebb gond), a politikától, a médiumoktól és a társadalomtól. Nem egyszerű mutatvány.

Az egyre nagyobb tömegben érkező oltóanyag „tolja maga előtt” a rendszert. Eddig sok jó példa mellett azért van néhány megvizsgálandó kérdés. Erről korábban sokat írtam. A háziorvosi rendszer is számos ponton elérte a terhelhetősége határait. A tevekénységükhöz még több támogatás kell, de módszereket is kell váltani, ha nem akarunk nagyobb társadalmi feszültséget.

A hét vége a nemzetünk egyik nagy ünnepével, március 15-ével találkozik.

Nemzeti ünnep – Home Office-ban, lehet, hogy évtizedek múlva ez lesz a járvány történetének egyik jelképe.

OLTÁST MINDENKINEK!

OTTHONI BETEGELLÁTÁS ERŐS TÁMOGATÁSSAL

VÉDD, ÓVD, TÁMOGASD AZ EGÉSZSÉGÜGYET!