A fizetőképes keresletre kellene építeni

Ha hatékonyan akarunk működni, akkor az modern és masszív képalkotó diagnosztikát igényel – jelzi dr. Erőss György, a Philips Magyarország Kft. Healthcare üzletág igazgatója.

Igazgató úr, hogyan alakult ez az év a Philips Magyarország Kft. Healthcare üzletága számára?

Kimutatásaink szerint a magyar piac 2009-ben nagyjából kétharmada volt a tavalyinak, és ezt a forgalmat döntő mértékben, 70-80 százalékban a magánszolgáltatók beruházásai eredményezték. Az átadott gépek számát tekintve valamennyire jobban fest a kép, a közszolgáltatói piacon történtek jelentős átadások, de ezek még a tavalyi év sikerei voltak. Az idén indított és lezajlott ügyleltek tekintetében elszomorító a kép, Debrecenben, a Szent Imre Kórházban és a Szegedi Tudományegyetemen történt nagygépes beruházás. Az idén indított üzletekben a közszektor gyakorlatilag nem volt jelen, míg az elmúlt években a piac felét ők képviselték: a kevés publikált tender többségét is közzététel – sőt, még eredményhirdetést – követően törölték. A működő gépek számát tekintve a magánszolgáltatók kezében a nagydiagnosztikai gépek kevesebb, mint fele található, a megrendelt gépek arányának is hasonlót kellene tükröznie.

Minek köszönhető, hogy a képalkotó diagnosztikában a magánszektor aktívabb?

Nem a magánszektor lett aktívabb, hanem a közszektor vált teljes mértékben passzívvá. A piac fenntartásában nagy szerepet játszott, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórházban és az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben teljes mértékben megújult a képalkotó diagnosztika. A közszektor passzivitásának egyik oka, hogy 12 évre tolták ki a nagydiagnosztikai eszközök finanszírozási korlátját, ezért a negyedik negyedévben több tervezett jelentősebb ügylet meghiúsult.

Olyan rossz dolog egy tízéves géppel CT- vagy MR-vizsgálatot végezni?

A kérdés ennél összetettebb. Magyarországon, ismerve ezt a tízéves korlátot, a 10 év körüli gépekre nem nagyon költenek, mondván, úgyis hamarosan lecserélik őket. A privát és közszektor igyekszik 10 éves korára teljesen elhasználni a gépet. Ha a 10. évben gépben bejelentenek egy ilyen változást, annak adják meg lehetőségét, hogy egy amúgy elhasznált gépet még tovább amortizáljanak az intézmények. Ez kritikussá teheti a működés biztonságát. A DSA-berendezések esetében nem érvényes ez a korlát, de a magyar angiók ugyanígy elöregedtek. Magyarországon egy diagnosztikai berendezést sokkal jobban kihasználnak – és ebből adódóan korábban „elhasználnak", mint Nyugat-Európában. Ez persze nem baj, mert Magyarországon az egymillió lakosra eső CT-, MR- és DSA-berendezések száma a COCIR adatai szerint a környező, kelet-európai országoknál is alacsonyabb. Tehát lenne még hová fejlődni, mert még mindig nincs meg az a gépsűrűség, amire szükség lenne. Ez egyben tükrözi a hazai egészségügy struktúrájának sajátosságát is és magában hordozza az átalakulás lehetőségét, így hosszú távon lehetőséget is jelenthet a piac bővülésére.

Mennyire elöregedett a magyar képalkotó diagnosztika nagygépes gépparkja?

A gépek átlagéletkorát – csak a számot – tekintve nem állunk rosszul. Magyarországon a 10-12 éves megkötés azt jelenti, hogy a gyártási dátumtól számított 10-12 évig finanszírozza az OEP a rajta végzett beavatkozástok. Ez nem azt jelenti, hogy egy ilyen gép ne lehetne jó, ha azt közben megfelelően upgrade-elték és szinten tartották. Különösen igaz ez az MR-technikára. Mi például egy 10 éves MR-t szoftverrel olyan színvonalra fel tudunk fejleszteni, mintha azt egy-két éve vásárolták volna. Természetesen a mágnes térerejét nem lehet megváltoztatni, de új informatikai háttérrel, új szoftverrel sokat lehet javítani – ennek viszont feltétele, hogy az eredeti beszerzés időpontjában ne már elavult típust vásároljanak. Például a tavalyi szombathelyi upgrade, idén Gyulán és Kecskeméten megvalósult upgrade eredményeként a gépek páciens átbocsátó képessége 20-30 százalékkal nőtt. Ezzel olyan színvonalra kerültek, mintha ma vásároltak volna 0,5, illetve 1T térerejű MR-berendezést. A CT-berendezések esetében ez a lehetőség korlátozottabb, illetve az upgrade az új gép árának arányában jelentősebb költséget jelent. Az elmúlt hat-nyolc évben a CT-berendezések jelentős fejlődésen mentek keresztül, ezért ma nem gazdaságos egy 10 év feletti CT-t felfrissíteni, és ésszerű ráfordítással nem hozható fel a jelenleg elvárható szakmai színvonalra.

Milyen mértékben jellemző a technológia igényesség a magyar szolgáltatókra?

A radiológus szakma részéről az igényesség adott. A magánszolgáltatók részéről nem lehet panasz a szakmai igényességre, közszolgáltatóknál pedig a tulajdonosi hajlandóság nagymértékben korlátozza a szakma mozgásterét. De van erre pozitív példa, például a Szombathely 3T MR, vagy a nagykanizsai 64-szeletes CT. De jellemző a fejlesztés az egyetemi szektorra is, a Semmelweis Egyetem MR Kutató Központjában üzemelő 3T MR-berendezésen is egy olyan jelentős fejlesztés valósult meg idén, amely lehetővé teszi a multinukleáris spektroszkópiát. Tehát a nagy modalitásoknál általában jelen van a szakmai igényesség, ám ez a röntgen-diagnosztikára már nem ennyire igaz: néhány helyen, például kistérségi szakrendelők uniós programjaiból ez nem egyértelmű.

Hogyan látja ezeket a kistérségi pályázatokat?

E pályázatok szakmai része elnagyoltnak tűnik. Úgy néz ki, univerzális megoldást kerestek minden helyre, de sok szakrendelőben a nem annyira komplex igényeknek az olcsóbb, fejlett, de az igényekre specializált technika is tökéletes megfelel. Bizonyos helyekre lehet, hogy olcsóbb berendezés kell, lehet, hogy a korábbi technológiai szinten lévő megoldás az optimális, van ahol a szélesebb spektrumot lefedő gép a leginkább megfelelő. Egyébként a kistérségi pályázatokat 2010. december 31-ig el kell számolni az unió felé. E pályázatoknak az eddigi késés ellenére le kell zárulniuk, úgy, hogy a gépeket letelepítették, kiszámlázták és kifizették. Ennek ellenére, néhány kivételtől eltekintve, nincsenek kinn a közbeszerzési pályázatok. Pedig összesen több mint ötven pályázatról van szó.

Hogyan befolyásolták idén az üzletmenetet a finanszírozási problémák?

Jelentős mértékben visszafogták azt. Az eddig elodázott beruházásokat mindenki tovább halasztotta. Továbbra sem mondja senki, hogy nincs szükség a beruházásra, egyszerűen csak elhalasztották. Rá vannak kényszerítve a kórházak arra, hogy egyre inkább az uniós és egyéb pályázatokból próbáljanak forrásokat szerezni. A tulajdonos általában azt mondja, hogy ha az intézménynek nincs pénze, akkor pályázzon, és ne a tulajdonostól kérjen. Viszont a pályázatok nagyon nehezen futnak végig. A pályázati adminisztrációban a rendelkezésre álló pénz jelentős része, még eredménytelenség esetén is elfogy. A finanszírozás jelenlegi gyakorlata miatt a röntgen-diagnosztikát és a nem-járóbeteg CT-és MR-vizsgálatokat még mindig szükséges költségnek tekintik, nem pedig eszközként a teljes gyógyítási folyamat minél nagyobb hatékonysága érdekében.

Milyen kiutat lát?

Mindenki arról beszél, hogy többletforrást kell bevinni az egészségügybe. Én továbbra is azt vallom, hogy Róbert bácsira ne várjon senki, ne számítsunk gazdag beruházókra, akik meg akarják menteni a magyar egészségügyet. Ide csak akkor fog bárki befektetni, ha látja a bevételi oldalt. Ami az OEP oldaláról nem valószínű, hogy több lesz, mint ma. Sokkal inkább az a kiút, hogy a fizetőképes keresletre építünk. A lakosság öngondoskodására van szükség. Az már más kérdés, hogy ezt saját pénztárcából, kiegészítő biztosítással vagy erre alapozott egyéni finanszírozási konstrukcióval lehet majd megvalósítani. Ha plazmatévére lehet hitelt felvenni, akkor térd-MR vizsgálatra miért ne lehetne? Ez újabb, legális forrásokat hozhat be az egészségügybe. A magyar társadalom nagyon sokat költ az egészségére, csak nem biztos, hogy transzparens módon, és nem biztos, hogy a tudományosan alátámasztott eljárásokra.

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Első lépésként az eljárási rendet kellene rendbe tenni. Az egészségügy mai működésében két eljárási problémát látok. Például, ha annyira szeretnénk, hogy mindenki beoltassa magát a H1N1 elleni vakcinával, miért bonyolítjuk meg az eljárást? El kell menni a körzeti orvoshoz, felíratni a gyógyszert, aztán visszamenni az orvoshoz beadatni. Azzal, hogy valaki kétszer elmegy a háziorvoshoz, beteg emberek közé, megemelkedik a kockázata. Ezen az oltópontok valamit segítenek, de felmerül a kérdés, hogy miért nem sikerült ezt rendszerszerűen megszervezni? A másik probléma: ha elmegy az ember egy háziorvoshoz, az rögtön azzal kezdi, hogy valahová beutal, sokszor részletes és alapos vizsgálat nélkül. Tudom, hogy nem mehet mindenki azonnal az adott specialistához, de a háziorvosok számára is meg kell teremteni a lehetőségét, hogy alaposabban ránézzenek a betegre, és kezdjék a diagnózist az elején. Ezzel tehermentesíteni lehetne a járóbeteg szakellátást és a kórházakat is. Nem egy olyan beutalót láttam, ahol CT, MR vizsgálatra olyan indikációval küldik az embereket, hogy fáj a hasa, fáj a feje. Ezzel a hozzáállással időt és pénzt veszítünk.

Mennyire látja derűsen a jövőt?

Továbbra is optimista vagyok. Egyrészt, a környező országok rangsorában egészségügyi ellátás szempontjából nem állunk olyan jó helyen – ami egyben lehetőség a fejlődésre. Másrészt, ott vannak a már dedikált uniós források, amelyeket el kell költeni. Akkor lesz nagyon nagy a baj, ha ezeket a pénzeket a 2011-ig szóló időszakban nem költjük el, mert a következő költségvetési időszakban kevesebbet fogunk kapni. 2011 után már nem Magyarországon lesz a hangsúly, hanem a következő körben csatlakozó országokon, a bővítés következő körén. Ezért vagyok optimista, mert a beruházási források ott vannak, csak el kellene őket költeni. Hatékonyan!

Milyen szerepet játszat a fejlődésben a képalkotó diagnosztika?

Optimista vagyok azért is, mert továbbra is hiszek a diagnosztika költséghatékonyságában. Ha hatékonyan akarunk működni, akkor az modern és masszív képalkotó diagnosztikát igényel. Racionalizálni lehet ezt a területet, de az ellátórendszert bármilyen ilyen képalkotó diagnosztikai fejlődés pozitívan érinti. Lehetséges, hogy a kórházak számát csökkenteni kell, de ki is kell alakulnia azoknak a súlyponti intézeteknek, ahol magas szintű, jól műszeretett, felszerelt, szakmai kompetenciával bíró osztályok vannak. Minden egyéb intézetben pedig a minőségi szakellátást kell nyújtani. Egy súlyponti kórházban már egy CT és egy MR nem elég, ezt egyre több intézmény veszi tudomásul. Viszont egy kis rendelőintézetben nem feltétlenül elengedhetetlen egy teljesen felszerelt MR vagy többszeletes CT, direkt digitális csodagép. Az a fontos, hogy a következő években minden helyen a betegforgalomra és szakmai profilra optimalizált felszereltség jelenjen meg. A háziorvosi ellátás, a sürgősségi ellátórendszer és a súlyponti kórházakat meg kell erősíteni, és a többit kell ezután beleilleszteni a rendszerbe. Ha ez racionális módon valósul meg, nem hiszem, hogy rossz lesz nekünk a következő években.

A beszélgetés eredeti változata a KÓRHÁZ szaklap 2009/12. lapszámában jelent meg. Köszönjük a másodközlés lehetőségét!