Kásler 2018

„Nem vagyok hajlandó olyan egyszerűen szemlélni a világot, a szakmámat, ahogy azt a politikai harc megköveteli.”

 

Üzenet az igazságtalanság dalnokaihoz és az árkok ásóihoz

Lassan tíz napja nézem azt a szörnyű médiacirkuszt, amit a kijelölt miniszter elviselni kénytelen. Muszáj vagyok szólni, miközben tudom, hogy parazsat gyűjtök a fejemre. Ám akkor is szólni kell. A tisztességesek felfogják, mint egy normális vitát. Az intranzigens gyűlölködőkre pedig amúgy sem hat semmilyen érv.

Két hete még senkit se érdekelt a politikai nyilvánosságban, kicsoda-micsoda Kásler Miklós. Még ha írtak is róla, még ha írt is könyveket, tartott nyilvános „nagyvizitet” valamelyik tévécsatornán, az nem verte ki a biztosítékot senkinél. Kicsit szokatlan, ha egy orvos nyilvánosan elmélkedik a magyarság eredetéről, a Szent Koronáról, pláne az abortusz szörnyű hatásairól, de majdnem magánügy. Amúgy, az orvosok gyakran keresnek humán hobbit maguknak: történelemmel, művészetekkel, irodalommal foglalkoznak. Ha eljutok a Zeneakadémiára, a MÜPÁ-ba, az Operába, mindig sokszoros számban látom kollégáimat, mint ahogy az az átlag népességből következne.

De most mintha az elveszített választás összes frusztrációja erre az emberre zúdulna.

Névtelen és neves tollforgatók mellett megszólalnak az ellenzéki oldalon ágáló pályatársak, fanyalognak, igen, de… megjegyzésekbe bonyolódnak. Megszólal az egykori államtitkár, aki regnálása alatt nem váltotta le Káslert. Akkor jó volt, most meg már nem? Pedig zártak be egyes országos intézeteket, a Lipótmező, az Orvostovábbképzőt, vontak össze és építettek le másokat, például az OBSI-t, de Kásler maradt. 26 évig vezette az intézetét, 9 miniszterelnök 14 (!) miniszter 3 regnáló államtitkár változott eközben. Egy rendszerváltó kormány, 3 szocialista – liberális, 3 fideszes kormányzati ciklus.

Valamit mégis csak tud ez az ember? Lehet hogy ért a szakmájához? Azon komplexitásban és szinten, amit a kormányok megkövetelnek?

Nem vagyok politikus, nem is kedvelem ezt a szakmát. Nem vagyok hajlandó olyan egyszerűen szemlélni a világot, a szakmámat, ahogy azt a politikai harc megköveteli. Tudomásul veszem, hogy nekünk ma ez jut, de sok orvossal együtt jelzem, hogy sem a betegek nem tudják szüneteltetni a problémáikat, sem az orvosok a feltételekkel, a szűkösséggel való napi küzdelmeiket addig, amíg a „nemzetes uraink” eldöntik a meccseiket. Mint azt az említett államtitkár egy ízben kifejtette: „az egészségügy a kormányzati politika sajátos attitüdje”. És ez így van. Ezért se lehet forradalmi színtér az egészségügy, mert el kell fogadnunk, hogy a nagyérdemű közönség kit bíz meg a kormányzással.

Akkor mi itt a baj?

Többször ideológiát váltott filozófus, mindenféle politikai irányzatokat megjárt laikus „politikusok” ítélkeznek valaki felett, akit valójában nem ismernek. Az egészségügyet se. Az onkológiát, amelyik a legbonyolultabb gyógyító szakterület, pláne nem.  A nemzet nagyasszonyai reszelgetik a körmüket az abortuszról beszélgetve, csak azt nem mondják ki, hogy ez nem születésszabályozás, mert arra van ma már sok egyéb módszer, hanem nemzeti tragédia, amelyiknek nem találják a megoldását.

Miért érzem fizikailag rosszul magamat ebben a csatazajban?

Mert több mint 30 éve ismerem Kásler Miklóst. Jól. Voltam betege, szakmai partnere, 20 éve készítettünk elő egészségügyi és társadalombiztosítási törvényeket, készítettem vele interjúkat, és beszélgettünk sokszor „csak úgy” az egészségügy, a szakmája gondjairól, örömeiről. Tudom, hogy ő se hibátlan, de ki az? Végigküszködte a szakmája negyed évszázadát állandóan változó hatalmi erőterekben lavírozva. A majdnem reménytelen elmaradottságból és szegénységből olyan szakmai színvonalra hozta az intézetét, és ezt nemzetközi akkreditációk bizonyítják, amelyik nincs még egy a Lajtától keletre.

Ha ezt ki tudja terjeszteni a magyar egészségügyre, az már történelmi léptékű eredmény lesz. Ha folytatni tudja a béremelést, akkor sok minden (elvándorlás, orvos és egyéb szakemberek hiánya) megváltozhat, ami most még elég reménytelennek látszik.

Legalább addig adjunk neki bizalmat, amíg ezt a munkát elkezdi…