Kórházi adósságok: vajon a Toffifee-t is beárazzák?

Bár én arról írtam, hogy a felár beépítése jogos, racionális és tisztességes eljárás a pénzükre váró szállítók részéről, de lehet ezt úgy is nézni, hogy a szállítók extraprofitot sajtolnak ki a szegény kórházakból. Vagy mondhatja például Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy csodás januári csütörtök délelőttön azt is, hogy mivel köztudott, hogy 12 havi késedelem úgyis be van építve a kötszerszámlákba, ezért kár is lenne elkapkodni a kifizetésüket. A szállítók érdeke tehát nem az, hogy tisztán lássunk a felárak ügyében, hanem inkább az, hogy szó se essen róluk, írja a Telexen Deme Zoltán beszerzési és közbeszerzési szakértő Rádai Tamás, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének (ETOSZ) igazgatójának reflexiójára. 

Harmadszor, az igazgató írásában bekezdéseken keresztül – helyesen – sorolja, hogy milyen kockázatokkal néznek szembe a beszállítók:

előfordult, hogy a kormány utólagos engedményt kért,

de olyan is volt, hogy 25 hónapig nem rendezték az adósságot,

kiszámíthatatlan, hogy melyik számlát mikor egyenlítik ki: egyes számlákat kifizetnek, míg másokat hátrébb sorolnak,

további bizonytalansági tényezőt jelent a forint árfolyamának kiszámíthatatlansága,

a banki kamatok várható jövőbeli alakulása is bizonytalan.

Egyszer talán eljutunk majd oda, hogy a kórházak gazdálkodása is kiléphet a létezett szocializmus keretei közül: ez esetben nem lesz szükség se felárra, se Toffifee-re, mert jellemzően a számlák időben ki lesznek fizetve.

A szállítók hatékony versenyeztetése pedig biztosíthatja, hogy a kötszer legalább annyival olcsóbb legyen, mint amennyi költségtől a szállító mentesül (felár és Toffifee), azaz a számpélda adataival 34,4 millió helyett csak 30 millió, írja a szakértő.