Német inzulindöntés: csak a pénz beszél?

A német szövetségi egészségügyi bizottság (GBA) a jövő hónapban határoz arról, vajon levegyék-e a támogatási listáról a drága gyors hatású inzulin. Ha ilyen értelemben döntenek, ez lesz az első eset, hogy a bizottságot költségtényezők befolyásolják – állapítja meg a Scrip.

A döntési folyamat részeként a GBA megbízta a szigorúságáról ismert állami gyógyszerminősítő szervezetet, az IQWiG-et, hogy vesse össze a gyors hatású inzulin termékeket a normál-inzulinnal. Az IQWiG arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján továbbra is nyitott kérdés, vajon jobb hatású-e a gyors hatású inzulin, mint a hagyományos. A vizsgált termékek, melyek finanszírozását a GBA ez idő szerint mérlegeli, az inzulin aspart (Novo Rapid, Novos Nordisk), az inzulin lispro (Humalog, Lilly), és az inzulin glulisine (Apidra, Sanofi Aventis) – áruk átlagosan 30 százalékkal magasabb, mint a közönséges inzuliné.

A GBA – írja a Scrip – nemcsak a szerek támogatásának megszüntetését választhatja. Úgy hírlik, a bizottság számára némiképp kellemetlen, hogy döntését kizárólag költségelemzésen alapuló értékelés alapján hozza meg. Dönthetnek úgy is, hogy a tilalom helyett igen szigorú terápiás irányelveket léptetnek életbe, a nemrég elfogadott gyógyszertakarékossági törvény ugyanis lehetővé tesz gazdasági alapú megszorításokat, azaz a gyógyszerek indikációinak nem-terapeutikus alapú korlátozását.

A másik lehetőség, hogy a normál és a gyorsinzulinból közös gyógyászati csoportot hoznak létre az árreferencia-rendszerben. E megoldás annyiban problematikus, hogy a rögzített ár így az olcsóbb normál- és a drágább gyorsinzulin ára közt helyezkednék el, így a normál-inzulint használó, a drágább gyors hatású változatra nem szoruló cukorbetegek is kénytelenek volnának többet fizetni. A gyors hatású inzulint használó betegek költségeit nagyrészt térítenék, kérdésessé válna azonban, hogy vajon a GBA eleget tesz-e feladatának, azaz csakugyan az egészségügyi rendszer pénzügyi stabilitásán őrködik-e.

Elképzelhető volna az is, hogy megszervezzék azoknak a betegeknek rögzített összegű támogatását, akik minden kétséget kizáróan gyorsinzulinra szorulnak. Az árat a normál inzulinéhoz kötnék – egy efféle támogatásnak azonban jelenleg nincsenek meg a törvényi feltételei.

A GBA-nak a költség mellett jó néhány tényezőt kell mérlegelnie, például a betegek elégedettségét, és az orvosszervezeteknek a termék terapeutikus hasznával kapcsolatos álláspontját. A jelenlegi német egészségügypolitika „légköre" azonban – így a Scrip –, olyan, hogy elképzelhető: a döntést kizárólag a költséghatékonyság szempontja befolyásolja majd, és az [állami] betegbiztosítók nem támogathatják majd a gyorsinzulint. Bizonyosnak látszik viszont, hogy egy esetleges ilyen értelmű döntés csak az új betegeket érintené, a régi gyorsinzulios páciensek továbbra is megkapnák a támogatást.