UTOLSÓ TÁVIRATOM

Ne ijedjetek meg Kedves Olvasóim, (még) nem tőletek búcsúzom! Bocsánatot kérek a tegeződésért, bár túlnyomó többségetekkel a privát életemben is tegeződünk, de a műfaj és az egyszerűség most ezt követeli. Én se akartam kihagyni ezt a történelmi napot, amikor a Magyar (Királyi) Posta pontot tesz egy történelmi jelentőségű szolgáltatás végére. Istenem, milyen szép is lehetett, amikor Királyhegyi Pál humorista Budapestről 1950 körül táviratot küldött kelet gyilkos diktátorának:

JOOSZIF VISSZARIONOVICS SZTAALIN STOP MOSZKVA STOP A RENDSZER MEGBUKOTT STOP KEZDJEEK ELOELROEL STOP KIRAALYHEGYI

Si non e vero, ben trovato. (Ha nem is igaz, jól el van találva. Idézet: Giordano Bruno, Gli eroica fuori, 1585)

Mivel sem drága Édesanyámnak, sem Sztálinnak az ismert demográfiai okokból már nem küldhetek táviratot, úgy gondoltam, hogy én is küldök egyet korunk durva, gyilkos diktátornak:

A TÁVIRAT

Címzett: SARS19-CoV2 vírus és családja

Lakcím: Földgolyó, ibi ubi

Szöveg: Kedves vírus, te ronda dög! (Ja, nem dög, mert szaporodik…) Hagyd abba a gyilkolást, a megbetegítést és takarodj innen. De ha maradnod kell, akkor hozzánk, magyarokhoz ne a választás előtti években gyere. Itt még dúl a korai kapitalizmus mellékterméke, az országot megosztó pártoskodás és gyűlölködés a demokrácia álarcában. Persze, ennek rád nézve veszélyei is vannak, mert emiatt a világ minden vakcinájából vettünk, és gyártunk ellened golyóálló testpáncélt, hogy majd attól kódulj. Viszont te már százmillió éve itt szélhámoskodsz és gyilkolászol, de mi még csak 30 éve kísérletezünk a demokráciával. Emiatt a lakosságunk minimum fele még védtelen, mert eltévedt a hangzavarban. Páncél már van bőven, de a felvételéhez még idő kell. Egy ilyen öreg vírus legyen tisztességes (még akkor is, ha egy-két nagyon virulens zabigyereked követelődzik) , és csak akkor támadj, ha már mindenki felkészült. Ezt diktálja a Víruskamara Etikai Kódexe, amit légy szíves betartani, mert ha nem, akkor javasolni fogjuk az ENSZ-nek, a NATO-nak, és a mindenható EMA-nak, hogy minősítsenek át szaprofita baktériummá. És akkor fotoszintetizálhatsz nyugodtan a világtengerekben.

Aláírás: MAGYAROK

Az EESZT fekete péntekje

Amikor kora reggel meghallottam miniszterelnök úrtól, hogy kizárólag pénteki napon, egy új, felturbózott jelentkezési rendszerben el lehet érni, hogy az oltópontokon este 9-ig Pfizer vakcinát lehet felvenni, életkori megszorítás nélkül, hideg futott végig a gerincemen.

Öreg egészségügyi szervezőként, az elmúlt hónapokban vettem a bátorságot, számos egyáltalán nem ellenzéki szakértővel együtt, hogy a tömeges oltás legjobb gyakorlatát, a „best practice”-t, annak elemeit az érintettek figyelmébe ajánljuk. Ez nem talált meghallgatásra, maradt az internetes (EESZT) bejelentkezésre és dominánsan háziorvosi szervezésre épülő rendszer. Erről majd egyszer érdemes lesz alapos elemzést készíteni, de tudomásul vettük azt az álláspontot, hogy háború közben sem stratégiát, sem taktikát nem célszerű változtatni.

Amíg működik. De ha bajt okoz, akkor azért erre harc közben is szükség lehet, hogy minimalizáljuk a veszélyeket. A rendszer ilyen tömeges oltásokra nem lett felkészítve, eddig is túlfeszítve működött. Sejtettem, hogy baj lesz, de azt azért a legkevésbé gondoltam, hogy a kormányzat szakosított informatikai rendszere fog összeomlani.

„Terheléses támadás”, mondta egy felelősnek látszó vezető. Új fogalmat tanulunk, eddig én ilyennel nem találkoztam. Állítólag, az illetékesek már igen. De akkor van egy kérdés, amiből mindjárt kettő lesz: 1) Miért nem készültek fel rá? 2) Ha az „ellenség” túlerőben volt, akkor hol volt a B terv?

A kormányzatnak számos tv- csatornája, rádiója, weboldala van, nagy aktivitással van jelen a közösségi média világában. Miért nem értesítették, és egyben irányították ezeken keresztül azt a hatalmas embertömeget, akik az oltópontok között, nemcsak Budapesten hanem számos vidéki városi kórházban megjelentek? Két okból azért itt szükséges lenne konzekvenciákat levonni, mert: 1) a kormányfő és a kormány személyes presztízsével játszik az, aki ennek a felelőse, 2) mi lesz a folytatással? Félúton vagyunk. Van személyi biztosíték, alternatív terv a hasonló hibák elkerülésére?

És hogy fokozzam: pénteken, a kétnapos ünnep előtt nagyon sok beteg és hozzátartozója próbált a patikákban gyógyszerhez jutni. Az összeomlás az EESZT egyéb funkcióit  is megbénította, így az e-receptek kiváltását is.  Itt több hullámban nagy erőfeszítések történtek, és ezek azután eredményesek voltak.

Tegyük hozzá halkan, hogy több helyen az emberek a kórházak előtt csendben, türelemmel, órákon át, estefele már gyerekeikkel együtt álltak a sorban és várták a vakcinát. Összefogott az orvos, a nővér, a katona és az oltásra váró. Ha már nincs EESZT, valahogy meg kellett oldani mindazt, ami a helyi lehetőségekből megoldható volt. Köszönet nekik!

Délután megjelent miniszterelnök úr honlapján a „Vakcinaméter” képe, megvan a célul kitűzött négymilliomodik oltás.

Késő este megjelent a belügyminiszter határozata a további nyitásról, a korlátozások oldásáról.

Nem kérdés, a Munka Ünnepe Magyarországon 2021-ben igazi fieszta lesz. Elvégre, munka alapú társadalom vagyunk!

Mindeközben reménykedünk

Bárki bármit is gondol erről, tisztességes ember csak abban reménykedhet, hogy folytatódik a fertőzöttek számának előző heti csökkenése. Érdekes és megfontolandó ellentmondás, hogy minden aggodalmam és jóslásom ellenére, teljes szívemből annak örülök, ha egyes sejtéseim nem jönnek be. Mert emberként, orvosként csak jót kívánhatok embertársaimnak. Minden más álláspont szívtelen és embertelen lenne.

Lehet, hogy távolodik és ritkul a vírus, legalábbis a brit mutáns, de tartsuk be az összes megelőző szabályt. Akkor is, ha nem kötelező. Akadályozzuk meg az indiai „dupla mutáns” betörését.

Védjük, óvjuk kíméljük az egészségügyben dolgozókat. Úgy tűnik, a betegek okozta nyomás fokozatosan csökken. Az oltási nyomás talán növekedni fog, és azt is ki kell bírniuk. Pedig már nagyon nagy szükségük lenne gondtalan pihenésre.

Isten hozott május, most már biztosan tavasz lesz nálunk is!

Címlapkép: Szinyei Merse Pál (1845-1920): Majális. 1873. Olaj, vászon, 128x163,5 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest