Vészhelyzet az otthoni szakellátásban - meddig bírják?

Az otthoni szakápolás és hospice ellátás az egészségügy mostohagyereke. Bár ezek az ellátási formák az alapellátás részeként működnek, finanszírozás és bérek szempontjából gyakorlatilag közük nincs a többi egészségügyi ellátáshoz vagy a szakdolgozói bérekhez.

Ha nem jön a régóta várt változás, ellátási katasztrófával kell szembe néznünk, írja közelményében a Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület és a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület. 

Az otthoni szakellátás- jellegéből adódóan- láthatatlan, ahogy az ellátást nyújtó, magasan képzett szakemberek is. Ez az ellátási forma sajnos nincs szem előtt, leginkább azok ismerik, akiknek otthonukban szükségük van rá. Éppen ez a „rejtettség” hordozza azt a veszélyt is, hogy a szolgálatok észrevétlenül a megszűnés küszöbére sodródjanak. 

Az otthoni szakápolás és hospice ellátás finanszírozása kizárólag vizitdíj alapú, ami azt jelenti, hogy egyéb juttatást nem kap a terület, ez pedig több szempontból aggályos a működés szempontjából:

Hatalmas problémát jelent, hogy a vizitdíjak 2017 óta nem változtak, tehát nem veszik figyelembe a különböző költségek növekedését!

Az otthoni szakápolás esetén a vizitdíj összege változó 2960-3700 Ft, az otthoni hospice ellátás esetén a napidíj 4440 Ft, mely összegek magukban foglalják egy nap akár több szakember látogatását is. A szolgálatoknak ebből kell kigazdálkodni a teljes működési költséget, a kiszállási díjat és a munkatársak bérét. 

A rendkívül alacsony finanszírozás következménye, hogy a területen dolgozó, magasan képzett szakemberek nem részesültek az egészségügyi dolgozók béremeléséből, így méltatlan helyzetbe kerültek. 

További probléma, hogy a szolgálatok a járványhelyzet miatt jelenleg nem a tényleges ellátási eset/hospice nap után kapják a térítést, hanem átlagfinanszírozás lépett életbe. 

Ennek összege jelentősen alacsonyabb a teljesítmény alapú finanszírozásnál, kevesebb beteg ellátását teszi lehetővé, emiatt az otthoni szakápolásban várólisták alakultak ki. 

A fentiekből jól látható, hogy az egész finanszírozás frissítésre szorul.  A jelenlegi finanszírozás a szolgálatok végét jelentheti, több tízezer beteg ellátását lehetetleníti el, miközben éppen az a cél, hogy ez az ellátási forma tehermentesítse a kórházakat. El tudják képzelni mi történne, ha közel 70 000 beteg mind, egyszerre megjelenne ellátásért a kórházakban? Katasztrófa, ami emberek életébe kerülne. 

Az otthoni szakellátás nem kényelmi szolgáltatás. Nem az a vidám, kellemes munka, amit a filmekben látunk, nem csak a gyógyszerek beadásáról vagy egy tea elkészítéséről szól, mint ahogy azt sokan gondolják.  

Az otthoni ellátásban dolgozó, speciálisan képzett szakemberek valóban súlyos betegek szakápolását, rehabilitációját, életvégi gondozását végzik kórház helyett a beteg otthonában. Olyan szakfeladatokat látnak el, mint infúziós terápia, krónikus sebek ellátása, katéterezés, fájdalomcsillapítás, gyógytorna stb.

Vajon a helyszín miatt a munkájuk kevesebbet ér? Nem! Ember feletti munkát végeznek, akár betegek gyógyításában vesznek részt, akár élete utolsó napjainak szenvedését enyhítik. Megérdemlik, hogy ugyanolyan megbecsülést kapjanak, mint a többi egészségügyi szakdolgozó!