A kóros soványság továbbra is elvárás a divatszakmában

A divatmodellek csaknem 90 százaléka vélekedik negatívan a testéről, és több, mint kétharmaduk szigorúan kontrollálja, mit és mennyit eszik a Semmelweis Egyetem új, világszinten is egyedülálló nemzetközi kutatása szerint. Ez az első ilyen mélységű kvalitatív felmérés a témában, melyben a válaszadók majd’ 90 százalékáról az is kiderült, hogy túlságosan sovány, az elmúlt évek ún. „plusz méretes”, azaz „test pozitív” divatmozgalma ellenére. A kutatók a szélsőséges szépségideálok mentálisan és fizikailag is káros hatásaira hívják fel a figyelmet, melyek evés- és testképzavarhoz vezethetnek, és nem csupán a modelleket, hanem a rájuk példaképként tekintő fiatal lányokat is érintik.

A Semmelweis Egyetem szakemberei 84 nemzetközi ún. „high-fashion” modellt vontak be a kutatásba 2016 júniusa és 2021 májusa között, akiknek 23 nyitott kérdésre kellett válaszolniuk anonim módon – a karrierjükről, divatiparban szerzett tapasztalataikról, valamint a testképükkel és életmódjukkal kapcsolatos személyes kihívásokról. A modellek átlagéletkora 23 év volt, és 17 országból jelentkeztek, volt köztük például amerikai, kanadai, holland, angol, francia, magyar, lengyel, orosz és spanyol. Az e-mailben és videóinterjúkban gyűjtött válaszokat a kutatók néhány szavas szegmensekre osztották, melyeket 31 különböző kód (pl. testsúly, testmozgás, visszaélés, diétás ellenőrzés, extrém kalóriaszűkítés stb.) segítségével elemeztek.

A kutatás a modellek testtömegindexével (BMI) kapcsolatban aggasztó tendenciákat tárt fel: 88,7 százalékuk a sovány vagy a kórosan sovány kategóriába esett.

„Tanulmányunk azért is egyedülálló, mert a korábbiakhoz képest a női divatmodelleknek egy összetettebb, nemzetközi csoportját vonta be. Emellett ez az első olyan kvalitatív kutatás, amely tematikus tartalomelemzést alkalmazva vizsgálja az evészavarokat és a testkép-problémákat ebben a csoportban” – magyarázza dr. Bogár Nikolett, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének PhD-hallgatója, a Frontiers in Psychiatry című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány első szerzője.

A modellek a testükkel kapcsolatban tették a legtöbb észrevételt. A többség, 89,3% negatív véleményt fogalmazott meg (pl. „kövérnek éreztem magam és ezt utáltam”). 64,3% pozitívan is nyilatkozott (pl. „szerintem a testem tökéletes”), ezek a résztvevők azonban gyakran beszéltek extrém fogyókúráról, és nagyobb valószínűséggel említettek testképzavarokkal és pszichológiai problémákkal kapcsolatos tüneteket, illetve gyakran tettek negatív megjegyzéseket a testsúlyukról.

A résztvevők közel fele (45,2%) negatív érzéseket fogalmazott meg étkezési szokásaival kapcsolatban, például azt, hogy nem képes élvezni az ételeket. Ezzel szemben csak 23,8% osztott meg pozitív nézeteket az evésről, mint például az ételek és a főzés szeretete. Azok a modellek, akik negatívan nyilatkoztak evési szokásaikról, gyakran számoltak be testképzavarszerű tünetekről és hajlamosak voltak a túlevésre is.

78,6% említette, hogy szigorúan kordában tartja az ételfogyasztását, gyakran kihagyja az étkezéseket, vagy nagyon keveset eszik. Emellett 27,4% minimál diétán volt, például napi három almát evett, míg 40,5% extrém módon redukálta a kalóriabevitelt. Körülbelül 22,6 százalékukkal fordult elő, hogy elvesztették az étkezés feletti kontrolljukat, gyakran tapasztalva falási rohamokat, önhánytatást, extrém diétát követve vagy éppen túlzott testmozgást végezve. Gyakran említették az evészavarokat is, és nagyobb valószínűséggel jártak pszichoterápiára.

A testmozgással kapcsolatos legtöbb megjegyzés pozitív (pl. „szeretek piláteszezni”) vagy semleges (pl. „hetente hatszor edzek”) volt, a résztvevők 40,5 illetve 91,7 százaléka fejezte ki ezeket az érzéseket. Mindössze 14,3 százalékuk említett negatívumokat az edzéssel kapcsolatban, például a motiváció hiányát. 23,8 százalékuk intenzív edzési rutinról számolt be, például napi két óra testmozgásról, míg 11,9 százalékuk kényszeres edzési magatartásról beszélt, például arról, hogy addig sportol, amíg el nem éget egy bizonyos kalóriamennyiséget.

„Azok a fiatal modellek, akik ennyire szigorú diétákat követnek, túl sokat sportolnak, önhánytatást gyakorolnak vagy hashajtókat használnak, komoly egészségügyi veszélynek teszik ki magukat. Például emésztési problémák, hajhullás, a hormonális egyensúly megborulása, csontritkulás és szívproblémák is kialakulhatnak náluk – mondja dr. Bogár, aki korábban maga is évekig modellkedett a divatipar legnagyobb szereplőinek kifutóin szerte a világban.

A kutató, aki gyógyszerészként diplomázott a Semmelweis Egyetemen, hozzáteszi: „Az egészségügyi problémákon túl a modellkedés jelentős mentális és érzelmi kihívásokkal jár, és a traumatikus élmények és az érzelmi támogatás hiánya miatt nagyobb lehet a kockázata az evészavarok kialakulásának. A kutatásunk rávilágít arra, hogy elengedhetetlen a divatszakmában dolgozók védelme, egészségügyi szűrésekre és jobb támogatói rendszer kiépítésére lenne szükség.”

A résztvevők 83,3 százaléka szembesült valamilyen szakmai kritikával (pl. „az ügynököm azt mondta, hogy csúnya vagyok”), míg 44 százalékuk kapott valamilyen dicséretet (pl. „minél betegebb voltam, annál több elismerést kaptam”).

A modellek 63,1 százaléka arról is beszámolt, hogy már nagyon alacsony testtömegnél is túlsúlyosnak érezte magát (pl. 45 kg-nál kövérnek). Körülbelül 37% említette, hogy jelenleg vagy korábban evészavarokkal küzdött, az anorexia és a bulimia klinikai vagy szubklinikai tüneteit egyaránt megjelenítve. Pszichológiai problémákat, mint például szorongást, depressziót és öngyilkossági kísérleteket a modellek 48,8 százaléka említett, 16,7 százalékuk pedig pszichoterápiára járt. Emellett 25 százalékuk számolt be arról, hogy átélt már valamilyen fizikai vagy pszichológiai bántalmazást.

„A divatmodellekre hatalmas nyomás nehezedik, hogy megfeleljenek a divatszakma kórosan sovány szépségideáljának, mely megnövelheti az evészavarok kialakulásának kockázatát, akár klinikailag súlyos, akár elszórt tünetek formájában jelentkeznek. A divatszakmának ezért sürgősen át kellene gondolnia az irreális méretkövetelményeit, hogy ne kényszeríthessék a modelleket az egészségüket veszélyeztető viselkedésre.

Ez közvetve népegészségügyi problémákat is felvet, hiszen a közösségi médián keresztül fiatal lányok milliói tekintik a kórosan sovány manökeneket „normának” és egyben példaképüknek – figyelmeztet dr. Bogár. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2019-ben 14 millió embernél fordultak elő evészavarok, köztük csaknem 3 millió gyermeknél és serdülőkorúnál. Számos, a közelmúltban megjelent hír szerint a tinédzser lányok körében egyre gyakoribb az ilyen rendellenesség, mely előfordulása a COVID-járvány idején jelentősen megnőtt.

Az anorexiát a hízástól való félelem miatti extrém mértékű táplálékkorlátozás jellemzi, ami gyakran veszélyesen alacsony testsúlyhoz vezet. A bulimia falásrohamokkal jár, melyeket önhánytatás vagy túlzott testmozgás követ. Ezzel szemben a falási zavar a nagy mennyiségű étel gyors elfogyasztásának epizódjait foglalja magában, az azt követő „tisztulás” nélkül, amihez gyakran szégyenérzet társul. Az evészavarok súlyos egészségügyi kockázatokkal járnak, és szakszerű beavatkozást igényelnek.