A paralimpikonok sikeréhez is hozzájárult a Semmelweis Egyetem

Száznál több, szerencsére nem súlyos beavatkozást végeztünk el a paralimpia alatt – mondta dr. Bejek Zoltán, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika egyetemi docense. Csapatorvosként a paralimpia két hete alatt egy traumatológus-ortopéd szakorvos és egy sportpszichológus mellett öt sportmasszőr munkáját megszervezve járult hozzá ahhoz, hogy a 39 kvalifikációt szerzett sportoló egészsége megőrzése mellett a legjobb formáját nyújtsa a főbb versenyszámaiban. Magyarország 15 éremmel – öt arannyal, hat ezüsttel és négy bronzzal – a 26. helyen végzett a nemzetek éremtáblázatán.

A játékok ideje alatt száznál több beavatkozást végeztünk el: a sérülések – rándulások, húzódások, zúzódások – ellátása, a fizikoterápiás kezelések mellett torokfájást és gyomorpanaszokat is kezelve – mondta dr. Bejek Zoltán, az Ortopédiai Klinika docense, a Párizsban eredményesen szereplő magyar paralimpiai csapat egészségügyi vezetője. 

„Párizsban nagyon magas színvonalú és jól szervezett egészségügyi hátteret biztosítottak a játékok lebonyolításához, kezdve az olimpiai faluban kialakított poliklinikától és gyógyszertártól az egyes versenyhelyszíneken elérhető egészségügyi szolgáltatásokig, illetve a komolyabb sérülések ellátása érdekében készenlétbe helyezett kórházakig bezárólag” – osztotta meg tapasztalatait az ortopéd szakorvos.

A magyar olimpiai csapatot ellátó orvosok által otthagyott felszerelés mellett az előzetes felkészülés során felmért speciális igények alapján összeállított saját felszerelésre és gyógyszerkészletre támaszkodtak a paralimpikonok ellátásánál. Mivel az Ortopédiai Klinikának együttműködési megállapodása van a Magyar Paralimpiai Bizottsággal, ami a paralimpiák közötti orvosi ellátásokra is kiterjed, ezért van egy alaptudásunk a sportolók állapotáról, azonban a játékok előtt minden esetben felmérjük a kvalifikációt szerzett sportolók, és a kísérők egészségügyi állapotát is, ez alapján állítjuk össze a felszerelésünket, illetve a kezelési terveket is, hogy ki igényel speciális figyelmet a versenysorozat alatt – mondta dr. Bejek Zoltán.

Ez például az egyik, folyamatos orvosi felügyeletet igénylő, és a paralimpiát követően az egyetemen műtétre előjegyzett versenyző esetében speciális matracot jelentett, amit Magyarországról vittek, de más sportolók matracait is az egyéni szükségletekhez jobban illő puhábbakra cserélték. „Az előző olimpia újítása volt az egyszer használatos kartonágy, most ha arra nem is, de a kemény ágybetétre folyamatosan panaszkodtak a sportolók, ez pedig a paralimpia idejére is maradt, szerencsére tudtuk, hol lehet cserét kérni, és így a versenyszervezési sajátosságok dacára a lehető legjobb regenerálódási lehetőséget biztosítani a parasportolóknak két versenynap, vagy akár versenyszám között” – jegyezte meg dr. Bejek Zoltán.

A paralimpia alatt a magyar csapatot támogatva két szakorvos rendelt felváltva, az olyan sérülésveszélyesebb sportok – mint a dzsúdó, a vívás, a kajak-kenu, illetve a kerékpározás – versenyszámainál pedig egyikük mindig a helyszínen állt készenlétben, hogy szükség esetén ellátást nyújtson, vagy megállapítsa, hogy egy-egy sérülést követően egészségkárosodás nélkül folytathatják-e a versenyzést. A többi sportágnál a sportmasszőrök kísérték figyelemmel a versenyeket a pálya széléről, illetve szükség esetén biztosított volt a csapatorvosok gyors, versenyhelyszínek közötti közlekedése.

Noha Tokióhoz képest a magyar parasportolók több versenyszámban jutottak ki, ezek többsége olyan volt, amelyek sajátosságaival korábbi paralimpiákon már tudtam tapasztalatot szerezni – jegyezte meg dr. Bejek Zoltán. Számára most a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy egy, a verseny előtt speciális sérülést szerzett, folyamatos felügyeletet igénylő kerekesszékes versenyző egészségének megőrzése és a versenyengedély megadása között egyensúlyozott. Összességében úgy gondolom, hogy egészségügyi oldalról sikerült hozzájárulni ahhoz, hogy a versenyek idejére a tudásuk, erejük legjavát nyújtsák a sportolók, és erre büszke vagyok – jelentette ki a szakorvos.

Tapasztalataim szerint egyre jobban professzionalizálódik a parasport is, mind a versenyzők felkészülése, mind pedig az orvosi-egészségügyi háttér biztosítása terén, és egyre kevésbé van esélye kijutni az olimpiára, vagy jól teljesítenie azon országok sportolóinak, ahol nem biztosítják az ehhez szükséges feltételeket, illetve tudományos kutatásokat – mondta honlapunknak dr. Bejek Zoltán. Felidézte, hogy amikor alig egy éves diplomával először vett részt paralimpián Sydney-ben, teljesen más hangulata és technikai feltételei voltak a játékoknak. Véletlenül jött a felkérés, hogy orvosként kísérjem el a csapatot, de igazi szerelem lett belőle – mondta a szakorvos.

Azóta pedig folyamatosan fejlődik nemcsak a sport, de a versenyzők esélyegyenlőségét elősegítő klasszifikáció – aminek köszönhetően egyre inkább az edzettség és a technika dönt két sportoló teljesítménye között –, a sportolók jóllétét, felkészülését biztosító tudományos és a szervezeti háttér is. A kerekesszékes vívócsapat például rendszeresen edz az olimpiai érmes élsportolókkal, a nemzetközi kajak-kenu versenyeket pedig évek óta integráltan szervezik, egy-egy élsport futamot a parasportolóké követ, és mára már csaknem ugyanannyi edzése van egy héten egy parasportolónak, mint egy ép versenyzőnek – magyarázta dr. Bejek Zoltán, hozzátéve, hogy épp emiatt nehezebb az utánpótlást szervezni a hazai parasportban.

Az elmúlt csaknem 25 évben nemcsak arról tanultam rengeteget, hogyan kell mozgásában korlátozott emberekkel bánni, sérüléseiket, betegségeiket ellátni – mert ez teljesen más megközelítést, speciális, leginkább a gyakorlatban elsajátítható tudást igényel az érintettek szervezetének eltérő működése miatt –, és hasznosítottam mindezt az egyetemi betegellátásban is, de a tudományos kutatás terén is sikerült előre lépni – mondta dr. Bejek Zoltán. Visszatekintve a szakmai fejlődése lépcsőfokaira úgy látja, elsőként azt kellett megtanulnia, hogyan kezelje orvosként a betegeket, majd azt, hogyan lássa el szakorvosként a sportolókat, ezt követte a speciális tudást igénylő parasportolók kezelése.

A következő lépés pedig már az, hogyan tudom támogatni azt, hogy a parasportoló erősebbé, gyorsabbá, eredményesebbé váljon, ehhez pedig számos sport biomechanikájában való elmélyülés mellett olykor mérnöki ismeretekre is szükség van, ami nagyon izgalmas kihívás” – mondta a szakorvos. A közeljövőben például a kajak-kenusok számára fejleszt majd speciális kialakítású, lehetőleg minél könnyebb 3D-nyomtatott beülőt, ami elősegíti, hogy a parasportolók stabilan ülhessenek a hajóban úgy, hogy a megmaradt mozgásfunkcióikat teljes mértékben kihasználva versenyezhessenek.

Az egyetemen pedig már a második olyan PhD-hallgató témavezetője, aki az ép és a parasportoló kajak-kenusok biomechanikáját kutatja. Emellett közreműködik egy, speciális mozgásszervi fejlődési rendellenességgel küzdő sportoló számára egyéni sajátosságok alapján tervezett művégtag kifejlesztésében is. A sportfejlődéshez csapatorvosként Párizsban is hozzájárult, mivel az utóbbi olimpiákon gyakorlattá vált, hogy az egészségügyi adatok, az ellátott sportolók, elvégzett beavatkozások adatainak tudományos igényű feldolgozásával a szervezők igyekeznek a következő olimpiát és paralimpiát úgy szervezni, hogy az elkerülhető sérülések számát minél lejjebb szorítsák. „A nagy álmom az, hogy az egyetemen létrehozhassunk egy olyan nagyobb mozgásszervi labort, ahol a sportolók versenyfelkészülését biomechanikai vizsgálatokkal támogathatjuk” – tette hozzá dr. Bejek Zoltán.

Fotó: dr. Bejek Zoltán, Barta Bálint – Semmelweis Egyetem