Az egészségügy 22-es csapdája

Segítsetek neki, segítsetek neki! - idézett az ismert regényből, a 22-es csapdájából Rácz Jenő, az Egészségügy 5 dimenzióban című keddi konferencián. A volt egészségügyi miniszter, a kórházszövetség elnökségi tagja szerint az ágazat a regényhez hasonló paradox helyzetben van, példaként említette azt a minapi tiszti főorvosi levelet, amely mivel újévkor megteltek a fővárosi kórházak intenzív ágyai, arra utasította a fővárosi kórházakat, hogy vegyék fel a súlyos betegeket.

Az egészség az egyén, a társadalom és a gazdaság számára is abszolút prioritás. Ennek ellenére a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem akarta vagy nem volt képes az egészség és egészségügy problémáit megoldani - állította Rácz Jenő, utalva arra is, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzat is hasonló cipőben jár.

Pedig szerinte minden bíztatóan indult a tavalyi kormányváltás után, amikor nagy tapasztalatú, kiváló szakemberek kerültek az egészségügy vezetői székeibe. Az akkor lefektetett célok, az öt szakmai program, mind üdvözlendő volt. Ráadásul a Magyar Orvosi Kamara 6 pontja mindezeket a célokat egészítette ki, sőt a Magyar Nemzeti Bank nyáron megjelent, az egészségügyre vonatkozó javaslatai is ezeket visszhangozták vissza. Úgy tűnt "elérkeztünk ahhoz a kegyelmi pillanathoz, hogy a politika legmagasabb szintjén és a makrogazdaság vezető intézményeiben is megfogalmazódott az egészségügyi ellátórendszer átalakításának az igénye. Most az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetői soha nem látott felhatalmazást kaptak arra, hogy a politikai és makrogazdasági megszólítások nyomására erőteljes rendszer-átalakítást végezzenek" - idézte az ex-miniszter Varga Péter Pál, az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatója akkori helyzetértékelését.

Aztán egyszer csak minden összetört, megjelent az Állami Számvevőszék elnökének nyilatkozata, amely megbélyegezte a kórházak gazdálkodását, ráadásul téves példákkal. Aztán ahelyett, hogy visszavonta volna a kijelentéseit, később még tetézte is, az egészségügy ősbűnének nevezte, hogy egyes intézmények többet költenek, mint amennyi pénz a rendelkezésükre áll. A bíztató tendenciákat nemcsak ez törte ketté. Pár hónap után ismét teljesen lecserélődött az egészségügyi vezetés, konszolidáció helyett ismét „csak” adósságrendezés történt, az elkészült sürgősségi programot azonnal támadások érték, az alapellátási koncepció még el sem készült és máris  kritizálják. Bizonytalanságot okozott a felülről bedobott terv a köz- és magán ellátás szétválasztása, az Egészséges Budapest Program váratlan felülírása - János Kórház szerepének megváltoztatása -, és az is, hogy nem lehet tudni, mire is lesz elég a 2019-es egészségügyi költségvetés.

"És a nagy csatazajban a magyar egészségügy – mint a regényben az egyik szereplő – magányosan haldokolva fekszik a sérült gép farkában" - idézte ismét a 22-es csapdáját Rácz Jenő.

 

A konferencián külön kerekasztal-beszélgetést szenteltek az ex-miniszter által is említett tervnek, a köz- és magán egészségügyi ellátórendszer szétválasztásának lehetőségeinek, jelentőségének, időszerűségének. A kerekasztal egyik résztvevője, a korábban már idézett Varga Péter Pál a saját példáján mutatta be, hogy nem lehet ezt a két rendszert különválasztani. A magánintézményként működő gerincgyógyászati központ úgy jött létre, hogy a neves szakorvos nem kapott pénzt szakmai elképzeléseihez, viszont ahhoz engedélyt kapott, hogy saját maga megszerezze hozzá a forrásokat. "Orvos vagyok, kényszerből lettem vállalkozó" - mondta az intézmény vezetője, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a központ a gerincgyógyászat teljes spektrumát ellátja, nemcsak a jövedelmezőket, sőt még minőségbiztosítást is végez. Tehát pénzügyi és szakmai felelősséget, kockázatot is vállal. A köz-, és magánellátás szétválasztása mind a kettő "pusztulásához vezetne" - mondta a kerekasztal másik résztvevője Rácz Jenő is, bár azt is hozzátette, a magánellátásban azért vannak olyanok, akik kimazsolázzák a jól fizető, kis kockázattal járó ellátási formákat, és ha bonyolultabb esettel találkoznak visszautalják azt az állami ellátásba.

Ficzere Andrea, az Uzsoki utcai Kórház főigazgató-főorvosa szerint sincs meg az "egyik láb a másik nélkül", inkább azt kellene kitalálni, hogyan működjön együtt ez a két láb.  A főigazgató jó megoldásnak tartaná, ha a beteg "hátára kötnék" a ráeső finanszírozást és ezt ott használná fel, ahol a leghatékonyabban tudják meggyógyítani. Mindezzel Rácz Jenő is egyetértett, hangsúlyozta: egységes szektorsemleges szabályozásra lenne szükség. Ezt a szabályozást pedig nem felülről kellene hozni, hanem a szakmának kellene megalkotnia.

A két rendszer szétválasztását Bazsó Péter a Duna Medical Center orvos igazgatója is értelmetlennek tartja, bár azt a kerekasztal beszélgetésben leszögezte: a szolidaritás alapú ellátáson nem szabad vitatkozni. Azt is megemlítette, hogy nem lesz egyszerű a magán- és a közellátás összehangolása. A szabályozás nehézségei kapcsán példaként említette azokat a buktatókat, amelyek a HBCS rendszer kialakításánál előkerültek: sokszor fogalmuk nem volt arról, hogy mennyibe kerül egy betegség ellátása, vagy ha tudták, annyi pénz nem volt rá, így előfordult, hogy fals számok kerültek a rendszerbe. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy jelenleg "a paraszolvencia lélegeztetőgépén van az egészségügy" - tette hozzá.

Varga Péter Pál szerint a mindenkori kormányzatnak tennie kellene a dolgát, és ez nemcsak az egészségügyet felügyelő EMMI-re vonatkozik, hiszen számos az ágazatot érintő kérdésben a gazdasági irányítás a kompetens. Pártoktól függetlenül azonban azt látni, hogy a kormányzat nem teszi a dolgát, alulteljesít - hangsúlyozta a főigazgató.

A megoldatlan problémák, a tehetetlenség okát nemcsak a döntéshozásban látja a Magyar Rezidens szövetség elnöke. Dr. Sipka Balázs elmondta a fiatal orvosok úgy érzik, hogy "a szakma sok esetben falaz az államnak". Az a baj, hogy "nem érnek össze a halmazok, a betegek, az egészségügyi intézmények, a dolgozók, a szakma". Ha mindenki betartaná a szakmai szabályokat, ha valódi megoldást keresnének a HR problémákra az csak egy irányba mutatna: kevesebb aktív ellátást nyújtó kórházra van szükség - mondta Ficzere Andrea. A főigazgató azt is megjegyezte, hogy jelenleg például akkora a hiány a kórházak műszaki személyzetében, hogy lehet, emiatt válik működésképtelenné sok intézmény.

A képzések kiterjesztésével is segítene lehetne a humánerőforrás válságán, erről Rácz Jenő azt mondta: nem kell külföldre menni, hiszen épp a gerincgyógyászati példája mutatja, vannak hazai megoldási stratégiák is. A központ ugyanis 70 millió forint forrásból már középiskolai szinten támogatja a tanulókat, hogy kinevelje későbbi dolgozóit. Az ex-miniszter azt is megjegyezte, a szabályok eliminálásával a szakma valóban cinkossá vált ennek a jelenlegi rendszernek a fenntartásában. "Ha mindnyájan betartanánk a szabályokat, a kormánynak lépnie kellene" - tette hozzá.

A konferencia korábbi előadásairól itt olvashat.