Elhunyt Dr. Simon Tamás professzor emeritus

Nagyszerű orvostól, karizmatikus professzortól, a társadalomorvostan, az egészségnevelés, a népegészségügy kimagasló személyiségétől búcsúzunk.

Hogyan fér el egy életpályán ennyi fontos téma, erre a kérdésre még sokáig keresni fogjuk a válaszokat. Tudatos értékválasztás, a kiválasztott témák elmélyült művelése, a kemény munkával megszerzett tudás átadása, oktatása, és évtizedeken át a nemzet egészségesebb állapotáért folytatott komoly küzdelem jellemezte a szakmai munkáját.

1963-ban vette át a diplomáját, akkor még a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, amelyik 1969-ben vette fel leghíresebb professzora, Semmelweis Ignác nevét. Az új név számos fiatal orvosnak adott útmutatást, hogy a szorosan vett szakterület gyakorlása mellett felelősek vagyunk a nagyobb közösségek egészségi állapotáért, az egészség megőrzéséhez, megtartásához szükséges ismeretek megbízható szakmai alapokon történő átadásáért. A szakmai alapok megszerzéséért ő is mindent megtett. 1969 őszén ismertem meg Tamást, mint a Társadalomorvostan és Egészségügyi Szervezéstan tanszékének fiatal tanársegédjét, akihez én, negyedik éves medikusként, a tudományos diákkör hallgatójaként bármikor fordulhattam tanácsért segítségért. Ezekben az években kora reggeltől az Országos Kardiológiai Intézet gyermekosztályán kezdett, majd kora délután magánpraxis vagy pihenés helyett átjött a Nagyvárad téri tanszéki épületbe kutatni, vagy a medikus csoportját oktatni. Tőle tanultam, hogy egészségügyi szervezést, népegészségügyi kutatást és ismeretterjesztést csak megbízható, gyógyító orvosi alapokon, és háttérrel szabad és lehet hitelesen művelni. Ezért a 16 éven át ellátott gyermekgyógyász munka mellett, majd utána még 25 éven keresztül körzeti (ma házi-) orvosi helyettesítést vállalt a XIX. kerületben, de 4 éven át részállású iskolaorvos is volt egy gimnáziumban. Ezek a munkák nemcsak a megélhetésüket, de a széles körű tapasztalatszerzést is szolgálták.

1963-tól 2017 –ig, 80 éves koráig folyamatosan és szenvedélyesen oktatott. Közben csecsemő és gyermekgyógyászatból, egészségügyi szervezésből és társadalomorvostanból, megelőző orvoslásból és népegészségtanból tett szakorvosi vizsgákat. A kezdeti időktől publikált, élete során 177 közleménye jelent meg, értékes kutató tevékenységének maradandó bizonyítékaként. Kandidátusi disszertáció, majd az új idők szellemének megfelelő PhD tudományos fokozat jelezte az idő múlását és a tudásának gyarapodását. Szakterületének jegyzetei, könyvfejezetek jelzik, hogy ismeretei már integráltak, és készen áll a következő feladatokra.

Egyetemi tanári kinevezés, tanszékvezetői beosztás jelezték, hogy a szakmája csúcsára emelkedett. A SE Általános Orvosi és Fogorvosi karon folyamatosan oktatott, de a Testnevelési és Sporttudományi karon (később önálló egyetem) az egészségtani és egészségfejlesztési témákat tanította. A Nyugat-magyarországi Egyetemen az egészségügyi közgazdász és menedzserhallgatók ismereteit bővítette szakterületei fontos információival. A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskola (később önálló kar) megalakulása óta részt vett az oktatási programokban, a rezidensek képzésében, önálló kurzusaival.

Kedves professzoros alakja, élete végéig megőrzött kamaszos hangszíne az egyetemeken és a népegészségügyi konferenciákon kívül is kedvelt szereplője, jelensége volt az egészségügyi menedzsmentek rendezvényeinek, a Magyar Kórházszövetség, az EGVE és a Menedzserklub programjainak.

Társadalmi jellegű, de professzionális tevékenységei szinte felsorolhatatlanok. Az alkohol-, a drogprevenció, a mentálhigiénés zavarok megelőzése, kezelése, az AIDS-prevenció, e témákban az általa létrehozott Ifjúsági Kortárs Oktató Mozgalom jelzik ezt az utat. 1995-től, mint a Nemzetközi Rákellenes Unió szakbizottsági tagja, a WHO tanácsadója, majd a Rákellenes Liga elnöke komoly szerepet vitt a daganatos betegségek megelőzése, korai felismerése és hatásos gyógyítása, a rákbetegek rehabilitációja területén.

Ezekben az évtizedekben gyakran jelent meg a közösségi médiumokban, hogy a szélesebb közönségnek is legyen arról tudomása, mit tehet a saját, a családja és környezete egészségéért.

Teljes és értékes szakmai pályát futott be, de az elmúlás akkor is szomorú. Sok tanítványa, követője, tisztelője osztozik ma családja fájdalmában, és gondol egy kiváló emberre, egy különleges küldetéssel közöttünk élt orvosra.

Sokan és sokáig fogjuk őrizni az emlékét.

Nyugodjon békében!

 

                                                                                                          Dr. Szepesi András