Elhunyt dr. Szita János a traumatológiai intézet volt főigazgatója

Megrendülten és fájdalommal fogadtuk ma reggel a felfoghatatlan hírt, hogy dr. Szita János, az Országos Traumatológiai Intézet volt főigazgatója, traumatológus társadalmunknak az utóbbi évtizedekben meghatározó tagja, vezéregyénisége türelemmel és méltósággal viselt súlyos betegség következtében elhunyt. A professzorra Flóris István emlékezik.

Pályáját a Csepeli Kórház Traumatológiai Osztályán kezdte, dr. Somogyi Szilveszter főorvos tanítványaként, majd fiatal szakorvosként került az Országos Traumatológiai Intézetbe. Mint korosztályában oly sokan, Manninger Jenő professzor úr osztályán tanulhatott és dolgozhatott és méltán lett a legendás „combnyakteam” tagja, ezzel Manninger Jenő egyik legközelebbi munkatársa. Egyike volt Professzor Úr tanítványai közül, aki szorgalma, kiváló manualitása, tudományos és oktató munkája eredményeként az egyik legsikeresebb és legfényesebb pályát futotta be az Országos Traumatológiai Intézetben. Fiatalon lett osztályvezető főorvos, műtővezető főorvos, majd orvosigazgató és 2005-2007 között az Országos Traumatológiai Intézet főigazgatója.

Szakmai és tudományos munkája példaértékű. Ő volt annak a generációnak egyik utolsó tagja, aki a traumatológia csaknem teljes spektrumát művelte, operálta, tanította. Az elsők egyike volt, aki részt vehetett külföldi szakmai gyakorlatokon, főleg német nyelvterületen. Hosszabb időt töltött Bochumban Muhr Professzor Úr klinikáján, akit élete végéig mentoraként, tanítójaként tisztelt. Ott kezdte el tudományos munkáját is. Bochum-i munkáját is felhasználva írta és védte meg PhD értekezését „A medencegyűrű sérüléseinek kísérletes és klinikai elemzése” címmel. A medencegyűrű és acetabulum sebészet úttörője volt hazánkban. Ő tanított meg minket, tőle tanultuk meg a medence sebészetét csak úgy, mint oly sok mindent a traumatológiában. Fiatal orvosként felnéztünk rá, tanítómesterünk volt. Végtelenül türelmes volt hozzánk, fiatalokhoz, nevelt, oktatott, tanított minket. Vezetőként, főigazgatóként is mindenkihez udvarias volt. Nem csak orvos tanítványai, hanem az intézet minden szakdolgozója, munkatársa szerette, tisztelte őt, ahogy Ő is tisztelt mindenkit, akivel együtt dolgozott.

Társaságunk vezetőségének, szakmai kollégiumunknak évtizedekig tagja volt. 2015-ben kapta meg társaságunk legmagasabb kitüntetését, a Lumniczer-díjat.

Szita János távozásával ismét eggyel kevesebben lettünk. Ismét elment egy kolléga, barát a Manninger-i iskola tanítványai közül, ismét eggyel kevesebb az Országos Traumatológiai Intézet meghatározó traumatológusainak száma, ismét eggyel kevesebb a traumatológus társadalom példaként állítható nagyjainak száma.  

Munkád, emléked bennünk él tovább!

Isten Veled János, nyugodj békében!