Ezek a legfontosabb különbségek az MR és a CT között

Az alapvető különbség az MR- és a CT-vizsgálat között a berendezések eltérő működéséből adódik. Az MR készülék mágneses tér segítségével térképezi fel a vizsgált szervet, ennek semmilyen káros hatása nincs a szervezetre. A computertomográf, azaz a CT-berendezés ugyanakkor röntgensugárral működik, amely ionizáló sugárzás lévén bizonyos mennyiség után károsíthatja az emberi szervezetet. Az MR-vizsgálatok ideje, attól függően, hogy milyen betegség gyanúja miatt, melyik szervet kívánjuk vizsgálni 15-20-40-60 percet is igénybe vehet, ami alatt a páciensnek egy csőalagútban kell feküdnie. A CT-vizsgálat általában ennél rövidebb ideig tart és egy tágabb, mérsékelten széles gyűrűben fekszik a páciens. CT-berendezéssel nem javasolt várandós kismamák és gyermekek vizsgálata, ez alól kivételt képeznek az életmenő diagnosztikai vizsgálatok például egy autóbalesetet követően. Az MR-vizsgálat viszont csecsemőknél és kisgyermekeknél is végrehajtható altatásban. 

A mágneses mező miatt azonban olyan páciens nem vizsgálható MR-készülékkel, akinek a szervezetében beültetett vas vagy más mágnesezhető fém található. A leggyakrabban a régi fémprotézisek vagy szívritmusszabályozó készülékek tartalmaznak vasat, ma már a modern implantátumok nem mágnesezhető fémből készülnek, illetve az új generációs pacemakerek átállíthatók MR-vizsgálati módra. Dr. Szatmári Ferenc, az Affidea Magyarország győri központjának orvosigazgatója kiemelte: „Az MR-vizsgálat előtt nagyon fontos a páciens kikérdezése, tájékoztatása, hogy került-e korábban a szervezetébe bármilyen fémtartalmú idegentest. Apró vasszilánkok az MR-berendezésben elmozdulhatnak és komoly sérüléseket okozhat. A hallókészülékeket ki kell venni az MR-vizsgálat alatt, mivel azt, az MR készülék magához rántja és működésképtelenné teszi. Műtétek után legalább 6 hetet–3 hónapot várunk az MR-vizsgálat elvégzésével. A fogászati fémtartalmú tömések miatt nem kell aggódni, ugyanakkor ezek is ronthatják, megzavarhatják a közelükben lévő régió MR-vizsgálatát.” 

Természetesen léteznek olyan egészségügyi problémák és helyzetek, amelyeknél a gyakorlatban egyik vagy másik képalkotó diagnosztikai vizsgálatot használják jellemzően. Dr. Szatmári Ferenc ezt egy példával mutatta be: „Ilyen például a vékonybelek vizsgálata egy kezdődő Chron betegségnél. Fiatal beteg esetében, ha nincs ellenjavallata, MR-vizsgálattal történik a betegség kiterjedésének kimutatása és a terápia hatékonyságának ellenőrzése, hogy ne kapjon többszörös sugárterhelést az évek során. Viszont, ha egy felnőtt egyszeri vizsgálatára van szükség, például vérzést vagy daganatot kell kimutatni a bélrendszerben, akkor gyorsabb és egyszerűbb CT-vizsgálatot alkalmazni. Egy nyaki vizsgálatnál például mindkét eljárásnál hasonlóan látszódik a gerinc, valamint a nyaki lágyrészek, ugyanakkor a porckorong és a gerincvelő betegségeinek vizsgálatára az MR-t használják, míg a nyak meszesedésének megállapítására elegendő a CT vagy az egyszerű röntgen.” 

Mindkét képalkotó módszer berendezései folyamatosan fejlődnek, így akár már a pár milliméteres kis elváltozások is jól kivehetők egy-egy vizsgált szervnél, ami meghatározhatja a kezelés menetét. Ha valakinek valamilyen panasza van, akkor első lépésben keressen fel egy orvost, aki a tünetek felmérése után az egészségügyi protokolloknak megfelelően meghatározza, hogy milyen típusú képalkotó vizsgálatra van szükség a pontos diagnózis felállításához. A CT- vagy az MR-vizsgálatot nem a páciensnek kell kiválasztania, hanem a kezelőorvosnak, így csökkenthetjük az indokolatlan vizsgálatok számát, valamint a szervezetet érő kontrasztanyag- és sugárterhelést.