Kövesi Ervin (1925-2022)

Elment az egészségügy közkatonája…. 

Ervin maga nevezte magát az egészségügy közkatonájának.

De nem akármilyen katona volt, hanem olyan, aki megjárta a hadak útját, végigment a ranglétrán miközben több ízben megfordult a pokolban is. De ez nem törte meg soha! (Ha Kövesi Ervin közkatona volt, akkor kik voltak a tábornokok?) 

Debrecenben született és tanult, lett a Debreceni Orvostudományi Egyetem gazdasági igazgatóhelyettese, később főigazgatója.

Nagy tekintélyű, legendás, bevállalós, korát megelőző vezetője volt az egyetem gazdasági életének. Mint minden sikeres embernek neki is voltak ellenségei, irigyei. Koholt vádak alapján négy év börtönre ítélték helyettesével aki az első munkahelyemen, az OÉTI-ben az egyik főnököm volt a 70-es években. Ervin nem tört meg a börtönben, azonnal elkezdte „kitanulni”  a villanyszerelő szakmát.

A professzori kar egy emberként kiállt mellettük, így rövid időn belül, néhány hét múlva szabadok voltak és büntetlen előéletűek. 

Évtizedekkel később az egyetem díszpolgárává avatta, amire Ervin joggal nagyon büszke volt.

Néhány rövid kitérő után Ervin visszatért az egészségügybe az ESZTIK  (Egészségügyi Szervezési Tervezési és Információs Központ) munkatársa és egyik vezetője lett. Onnan átkerült a minisztériumba, ahol különböző beosztásokban dolgozott. Innen ment nyugdíjba 1986-ban mint főosztályvezető. 

De ez csak a látszat volt. Miniszterek, államtitkárok jöttek, mentek, rendszert váltottunk, a minisztériumot többször átszervezték, átnevezték. Csak egy valami nem változott, a „Kövesi Ervin intézmény”.

Ervin változatlanul pontosan bejárt a hivatalba, Ő volt az állandóság.

És mit dolgozott Ervin?

A földszinti könyvtárba ment a "kislányokhoz" a friss német és magyar nyelvű szaklapokért.

Folyamatosan referálta a német nyelvű egészség-gazdaságtannal, gazdálkodással kapcsolatos szakirodalmat. Fordított, összefoglalt, összeállította a “szamizdatot”. Ő nevezte így a cikkgyűjteményt. Felvitte a sokszorosítóba, saját kezűleg expediálta a kollégák, főnökök íróasztalára és az arra érdemeseknek kipostázta. Nemzetközi kapcsolatai révén napra kész információkkal tájékoztatta a tárca mindenkori vezetőit, és az egészségügyi intézmények vezetőinek széles körét. 

Alapító tagja az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének és a Magyar Egészségügyi Menedzser Klubnak.

Az EAHM (az Európai Kórházigazgatók Egyesülete) tiszteletbeli tagja. Végül, de nem utolsósorban az Egészségügyi Gazdasági Szemle alapítója, főszerkesztője, mindenese. 

Hazai es nemzetközi konferenciák szeretett és tisztelt vendége és résztvevője. Hazai konferenciákon többször szerepelt esszéivel, jeleneteivel. Kitűnő volt a tolla.

Már nem tanulta meg a számítógépet, mindent kézzel irt, apró gyöngybetűkkel. 

Jegyzeteit mindig kis fekete noteszbe kis ceruzával írta. Nem tőle tudom az okát, bár később megerősítette az információt. Ez az ok egy másik pokoljárásra vezethető vissza.

Együtt raboskodott  Borban a haláltáborban Radnóti Miklóssal. Életét kockáztatva kis fekete noteszben apró ceruzával írva dokumentálta az ott történteket. Ezeket most dr.  Csapody Tamás dolgozza fel és publikálja. 

Életművet számos kitüntetéssel ismerték el. Amire nagyon büszke volt és a zakója hajtókáján kitűzve viselte, az Bécs Város Arany Érdemkeresztje volt. 

Ervint először nem személyesen ismertem meg, hanem az ESZTIK-ben járva, a doktori disszertációmhoz adatokat gyűjtve az Egészségügyi Statisztikai Évkönyvben láttam a nevét és olvastam írásait.   

Amikor az OORI gazdasági igazgatója lettem, a minisztériumban folyamatosan találkoztunk különböző eseményeken.

Felkarolt, támogatott, ellátott német szakirodalommal, tanácsokat adott, és komolyan eljárt Medve László miniszter úrnál annak érdekében, hogy Ausztriában egészségügyi management diplomát szerezhessek.

Barátjává, bizalmasává fogadott, az összes kapcsolatát átadta nekem. Sokat utaztunk együtt, sok kollégát vittünk ki német nyelvterületre.

Együtt voltunk Habsburg Ottó vendégei az EU akadémián 10 napig nyolc kollégával.

Beavatott életébe, megosztotta velem problémáit.

Segítő szeretetét, figyelmét, támogatását rajtam kívül még nagyon sok kolléga érezhette. Most mindannyian érezhetjük, milyen nagy veszteség érte közösségünket. 

Kivételes és különleges embertől, kollégától búcsúzunk.  

Kövesi Ervin életműve példamutató, követendő, értékeit meg kell őriznünk!  

Kedves Barátom, nyugodj békében!  

Ari Lajos