Közepesre vizsgáztunk nyugdíjfelkészültségből

Magyarország a közepes nyugdíjfelkészültségű országok közé tartozik, derül ki az Aegon legfrissebb kutatásából. Megdöbbentő adatok is kiolvashatók a felmérés hazánkra vonatkozó részéből: csupán minden tizedik magyar biztos abban, hogy nyugdíjasként is fedezni tudja az egészségügyi kiadásait. 

Az Aegon Center for Longevity and Retirement (ACLR) kutatását világszerte, 15 országban 14400 aktív korú dolgozó és 1600 nyugdíjas megkérdezésével végezték. Az eredmény szerint a 2019-es ARRI pontszám globálisan 6,0 – ami közepes szintet jelöl –, az országok között a legjobb helyen India végzett 7,8 ponttal, a sereghajtó Japán lett 4,9-cel, és Magyarország is a sor végére került 5,4-es értékkel. Az Egyesült Államok 6,6, Brazília 6,5, az Egyesült Királyság és Kína 6,2, míg Németország 6,1-es pontszámot kapott. (Csatolt illusztráció: 10-es ábra)

Aggódunk az anyagi jövőnk és az egészségünk miatt

A kutatás szerint világszerte az embereknek csupán a fele kalkulál egészségügyi kiadásokkal a nyugdíjmegtakarításait illetően: Brazília, India és Kína húzza fel az átlagot, Magyarországon 36 százalék ez az arány, és még kevesebb az USA, Hollandia és Franciaország esetében. A globális adatok szerint az emberek csupán negyede biztos abban, hogy nyugdíjasként is tudja majd fedezni az egészségügyi kiadásait – hazánkban ez a szám csak 10, míg Indiában 60 százalék.

Ez azért érdekes, mert a kutatás a folyamatosan emelkedő várható élettartammal és csökkenő születésszámmal számol, valamint azzal, hogy a nyugdíjas korú emberek egészségi állapota romlik. Világszerte minden negyedik embert nyugtalanít, ha a hosszú távú anyagi jövőjére gondol, és az emberek 43 százaléka az időskori egészségügyi állapota miatt is aggódik. 

A várható élettartam és a várható egészséges élettartam közötti különbség Magyarországon és Franciaországban a legnagyobb: 10 év. Vagyis a nyolcvanéves várható élettartam ellenére az emberek csak hetvenéves korukig számolnak azzal, hogy egészségesek maradnak. Indiában 70-72, az USA-ban és Ausztráliában 80-85, míg Németország esetében 76-85 ez a különbség. (Csatolt illusztráció: 4-es ábra)

65 éves korunkig húzzuk az igát

Magyarországon a kutatás szerint kiemelkedő az aktív életszakasz hossza, hazánk a negyedik a tekintetben, hogy az emberek mikor terveznek nyugdíjba menni (65 év). Csak az Egyesült Királyság (66 év), Hollandia (67 év) és Ausztrália (66 év) polgárai számítanak hosszabb aktív évekre. A legkorábbi nyugdíjba vonulást a kínai és a török (58 év) emberek tervezik.

Magyarországon a kutatás adatai szerint az emberek nem járnak élen a tartalékok felépítésében. Általánosságban elmondható, hogy azokban az országokban jobb az általános nyugdíjfelkészültség, ahol nagyobb az életmódszerűen takarékoskodók aránya. Magyarország 27 százalékos arányánál – e tekintetben – csak Lengyelországban (25 százalék) rosszabb a helyzet. 

Jobban kell gondoskodnunk magunkról

Világszerte a dolgozók 29 százaléka kifejezetten vagy nagyon magabiztos azzal kapcsolatban, hogy nyugdíjas évei alatt is kényelmes életet élhet. Az emberek világszerte arra számítanak, hogy nyugdíjjövedelmük csaknem felét (46 százalékát) az állam fogja szolgáltatni, harmadát (30 százalékát) a saját megtakarításaik és befektetéseik, míg negyedét (24 százalékát) a munkaadóik. Magyarország ebben a tekintetben is némiképp kivétel, itthon az emberek ugyanis nyugdíjjövedelmük 54 százalékát várják az államtól (lásd az alábbi ábrát!). 

Az idei Aegon nyugdíjkutatás éppen ezért az új társadalmi közmegegyezés kimunkálását szorgalmazza, hiszen a hagyományos – az állam, a munkaadók és az egyének szerepvállalására épülő – hárompilléres ellátás fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak egyre nagyobbak. E tényezők miatt az egyéni felelősség a jövőben felértékelődik, és az új társadalmi közmegegyezésnek elő kell mozdítania az egyén nyugdíjas évekre való takarékoskodását, tervezését és felkészülését. Ehhez tudatos spórolás, pénzügyi műveltségen alapuló tervezés és nyugdíjstratégia, valamint – már aktív korban – életmódváltás szükséges. E célok elérésében az emberek felelőssége éppolyan fontos, mint hogy a munkaadók támogatással, a kormányok pedig ösztönzéssel motiválják a dolgozókat, és megteremtsék a fenntartható társadalombiztosítási rendszereket.