Lehet-e prioritás a népegészségügy itthon és Európában?

Nyitott kérdés egyelőre, hogy lesz-e egészségügyért felelős európai uniós biztos az új Európai Bizottságban, illetve ennek jeleként egyáltalán átszervezésre kerül-e az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága (DG SANTE) annak jeleként, hogy a népegészségügy nem európai prioritás.

Az Európai Népegészségügyi Szövetség (EPHA) és az Európai Betegfórum (European Patient Forum, EPF) által vezetett „Tegyünk többet az egészségért Európában!” című kampányban, az EPHA 17 másik szervezettel közösen kidolgozott közös állásfoglalásában az egészség, mint európai prioritás elfogadása, illetve a kötelező európai népegészségügyi hatástanulmány előírása mellett egy átfogó, európai, a nem-fertőző betegségek megelőzésére vonatkozó stratégia elfogadását tűzi ki célul.

A magyar népegészségügy is fordulópont előtt áll. Végéhez közeledik az „Egészséges Magyarország 2014-2020” egészségügyi ágazati stratégia, ami a WHO Egészség 2020 célok által motivált megelőzési és egészségügyi stratégiai dokumentum. Jelenleg egy új népegészségügyi stratégiai megközelítés társadalmi vitája van folyamatban. Kulcsfontosságú kérdés, hogy a magyar népegészségügy vonatkozásában a civil társadalom mennyire aktív, pozitív, cselekvő szerepet tud játszani, és miként tud hozzájárulni az új stratégiához. A civil szervezetek bevonásáról eddig még nem hangzott el pontos terv a kormányzati megszólalóktól, ahogyan még nem publikus az öt népegészségügyi prioritás (gyermekkori fejlesztés, kardiovaszkuláris megbetegedések, onkológiai megbetegedések, lelki egészség valamint mozgásszervi megbetegedések) mentén elkészült tervek sora sem.

Ebben a helyzetben szerveztek nemzetközi konferenciát Budapesten, „Társadalmi és betegszervezetek a Népegészségügyért” címmel. 24 előadó részvételével, közel 200 résztvevő figyelme mellett zajlottak a kerekasztal megbeszélések és az előadások. A konferencia hangsúlyozottan népegészségügyi fókuszú volt és az egészségügyi ellátórendszerek mellett, az egészséget befolyásoló társadalmi és környezeti tényezőkre is figyelemmel volt. A résztvevők az állami szervezetek munkatársai, a betegszervezetek vezetői és tagjai, valamint oktatási intézmények munkatársai közül kerültek ki. Ennyiféle szakértői csoportot megmozgató népegészségügyi fókuszú konferenciára Magyarországon nem került sor 2013 óta - számoltak be róla a hazai szervezők.

Koltai Tünde, a Betegszervezetek Magyarországi Szövetségének elnöke hangsúlyozta, hogy a magyarországi népegészségügyi kérdésekbe a társadalmi szervezetek bevonása eddig csak részlegesen, és alkalmanként történt meg, szükség van a releváns szervezetek, legyen szó akár betegszervezetről, vagy orvostársaságokról, bevonására. Az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek hangsúlyos népegészségügyi feladatokat látnak el, és jelentős részük van a magyar lakosság egészségtudatosságának, egészségértésének fejlesztésében. A civil oldalon felhalmozódott tudás legtöbbször nemzetközi és európai tapasztalatcserén alapuló jó gyakorlatokra támaszkodik, és tudományos bizonyítékokra épít.

Az egészségügyi ellátórendszereknek szakmai irányelvekre kell épülniük, amelyeket a betegszervezeteknek az orvosszakmai entitásokkal és az orvosi szakmai kollégiumokkal karöltve kell elkészíteniük, minden esetben az érintett betegek érdekeit és szempontjait is figyelembe véve. Az irányelvek kidolgozásában és véleményezésében, valamint a népegészségügyi vonatkozású társadalmi vitákban, amik az ellátórendszeren kívüli, egészségre kiható területeket is lefedik (pl. légszennyezés, adózás, vegyi anyagok, szociális kérdések, közlekedéspolitika, várostervezés, stb.), a Nemzeti Betegfórum képviselői 2013 óta vesznek részt.

Massay-Kosubek Zoltán, az EPHA Népegészségügyi koherenciáért felelős képviselője hangsúlyozta, hogy az európai szintű népegészségügyi kihívásokra csak Európai Uniós szintű összefogások mentén adhatók hatékony válaszok. A tagállami szintű kezdeményezések a törvényi szabályozók egyedi volta, a területi korlátok, vagy a forráshiányos helyzetek miatt önmagukban nem elegendőek. Az antimikrobiális rezisztencia, az elhízás vagy akár a légszennyezettség jellegüknél fogva európai népegészségügyi kihívások, amelyekre az európai vérkeringésbe bekapcsolódva, európai összefogással adható hatékony válasz.

Magyarország európai éllovas számos népegészségügyi döntés meghozatalában – példaként említette az európai szinten is ismert és elismert népegészségügyi termékadó, vagy az egységes dohánytermék csomagolás bevezetését.

Massay-Kosubek Zoltán hangsúlyozta, hogy nem csak a népegészségügyi programok egyszerű típusai, mint például a vakcinációs rendszerek, vagy a szervezett szűrővizsgálatokra történő buzdítás kellenek, hogy a fókuszba kerüljenek, de vannak olyan kevésszer említett, mégis nagyon fontos helyzetek, mint a környezetszennyezéssel összefüggést mutató légzőszervi megbetegedések visszaszorítása.

Az Asztma Világnapjának alkalmából (május 7-e) terítékre került a közlekedési légszennyezésből származó egészségterhelés, megvizsgálva a dízel kibocsátás egészségügyi költségeire vonatkozó adatokat. Fontos kérdés, hogy hogyan lehetne ezeket 2030-ig enyhíteni, az éghajlat-politikai célok, valamint a fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzések egyidejű elérése érdekében – melyeket Magyarország EU-s és ENSZ tagállamként maga is vállalt - áll a beszámolóban.