Portré egy orvosról: Líra és sebészkés

Abban a művészeti ágban akarta kifejezni huszonéves önmagát, megfogalmazni a teremtett világot, mely „minden művészetek fején a korona". Aztán az Akadémia doktora lett belőle. Dr. Oláh Attila osztályvezető főorvos a győri Petz kórházban. Akire reménykedve várnak szobája előtt a betegek, mert mindenki menekülni akar a súlyos bajoktól és a haláltól. Dr. Oláh Attila büszke tartású férfi, személyiségén látszik a közvetlenséggel szövetkező határozottság. Azt mondja, a sebész legfontosabb tulajdonsága nem a kézügyesség. Ha úgy volna, akkor az édesanyja jobb sebész lenne nála, mert gyönyörűen köt. A sebészorvos legnagyobb és elháríthatatlan felelőssége a döntésképesség, és jól kell dönteni, ha csak lehet. Nem mindig lehet – olvasható a nol.hu portálján.

Még ebben a korszerű képalkotó eljárásokban gazdag, diagnosztikus világban is előfordul, hogy fölnyitja a beteg hasát, s mást észlel, mint amit a komputertomográf látott. Mintha rizs-szemmel lenne az ember teste teleszórva: szétterjedt a rák, az orvos tehetetlen. És ezt a vesztes szembesülést gyakran éli meg.

Az életért csatázó örök stresszben, az óhatatlan kudarcban az ember nem tud tartósan sikeresen élni. Ráadásul Oláh professzor úgy gondolja, hogy ötven év fölött az ember újra elkezd játszani. Ezzel menekül a kora elől, ezzel pótolja az elherdálódott éveket. Ő is megszerezte motoros repülőgépre a jogosítványt, korábban festett, fanatikusan szereti a klasszikus zenét. Ez kiegyensúlyozottá teszi az embert, de nem gyógyszer a legnagyobb szakmai stresszek oldására. Mert az ember óhatatlanul hazaviszi a lelki terheket. Ilyenkor ki kell nyitni egy üveg bort. Másképp nehéz elviselni, hogy előtte pár órával azt kellett közölni a szülőkkel, hogy nem tudunk segíteni a gyerekükön. Ezt nem lehet megszokni.

A teljes portré a portálon olvasható.