Proktológia - fontos, hogy a páciensek mielőbb forduljanak orvoshoz

A proktológia a végbél utolsó 20 cm-ével foglalkozó tudomány. "A betegek nagyrésze általában azzal fordul hozzánk, hogy „aranyere” van. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a proktológiai vizsgálat kezdetén alaposan kérdezzük ki páciensünket a tünetekről, ezek jellegéről, időbeli lefolyásáról, mert ezek hiányában téves diagnózist állíthatunk fel." - cikkünkben a Dr. Rose Magánkórház proktológusa dr. Mocsári Diána foglalja össze a leggyakrabban előforduló betegségekkel és a vizsgálattal kapcsolatos tudnivalókat.

A végbél betegségei lehetnek jó-és rosszindulatúak. A jóindulatú elváltozások közé tartoznak: az aranyér, berepedések, vérrögök, végbéltáji bőrelváltozások, sipolyok, tályogok, gyulladt carunculák (bőrnyúlványok), a medencefenéki izomzat diszfunkciói, a különböző STI-k (nemi úton terjedő fertőzések) okozta végbél elváltozások, illetve az IBD-k (gyulladásos bélbetegségek) végbéltáji megnyilvánulásai.

A lokalizációt tekintve intim területről van szó, így érthető, hogy a páciensek sokszor csak hosszas habozás után fordulnak orvoshoz. Itt fontos leszögeznem, hogy a proktológiai vizsgálat egy minimális kellemetlenséggel járó vizsgálat, amely semmiféle bélelőkészítést nem igényel. A végbél utolsó 20 cm-e ugyanis normál anyagcsere mellett általában üres. Tehát fontosnak tartom, hogy tünetek jelentkezésekor mielőbb forduljunk szakemberhez, mert az interneten való utánajárás és öndiagnosztika sokszor téves irányba vihet bennünket, a betegségek elhanyagolása szövődményeket, kellemetlenségeket okozhat, nem beszélve az esetleges félelem, bizonytalanság okozta szorongásról.

A vizsgálat bal oldalfekvő helyzetben, hashoz felhúzott lábakkal történik kezdve a végbéltáj megtekintésével. Ezt követi a rectalis digitális vizsgálat (az ún. RDV), mely során mutató ujjunkkal belülről tapintjuk meg a sphincter (belső záróizom) tónusát, ennek működését, illetve a medencefenéki izomzat állapotát. Ezt követi az anoscoppal történő vizsgálat, mellyel 11-12 cm-ig tudjuk megtekinteni a canalis ani belsejét. Ezt követően a pácienst részletesen tájékoztatjuk a vizsgálat eredményéről, illetve a terápiás lehetőségekről. Tehát elmondhatjuk, hogy egyénre szabott terápiát állítunk fel minden páciens részére a vizsgálat alapján.

A végbéltáji betegségek tünetei rendkívül változatosak lehetnek. A berepedések általában a székelés pillanatában okoznak éles, szúró fájdalmat, melyet a wc papíron látott, friss vérzés kísér.  Az aranyerek kezdeti stádiumban általában fájdalommal nem járó, csöpögő, friss vérzést produkálnak. A székelést követően órákkal fellépő, égő, csípő, sokszor egész nap fennálló kellemetlenséget a belső záróizomzat görcse, esetleg a feszesebb medencefenéki izomzat okozhatja. A végbéltájon hirtelen kialakuló csomók, melyek feszítő fájdalmat okoznak és a páciens tapintja is, lehetnek vérrögök, kizáródott aranyerek esetleg tályogok. A nyákos-véres székürítés hátterében megbújhatnak fertőző, nemi úton terjedő fertőzések, IBD-k egyaránt, illetve a bélrendszerben magasabban elhelyezkedő polypok is.

Rendkívül fontos tehát, hogy pácienseink félelem nélkül, bizalommal, mielőbb forduljanak hozzánk végbéltáji panaszok esetén. Majd ezt követően alaposan kikérdezve őket, a fizikális vizsgálat során látottakkal egybevetve, helyes diagnózist felállítva hozzuk meg az egyénre szabott terápiás tervet.