Transzgenerációs átok: a szenvedélybeteg szülők gyermekeiről

Mi a szenvedélybetegség? A kérdés pillanatok alatt a legmélyebb érzéseket hozta felszínre a Máltai Szeretetszolgálat elfeledett gyermekekért rendezett tanácskozásán és műhelybeszélgetésén, a MOMkult kupolatermében. Nemcsak definíciók hangzottak el, hanem személyes szavak is: kinek mit jelent, hogy szenvedélybeteg él a családjában, szűkebb vagy tágabb környezetében. Tabut, amiről nem lehet beszélni? Szégyent? Elszigetelődést és magányt? A telt házas tanácskozáson elemi tapasztalattá vált, hogy az érintettek nincsenek egyedül. Ma Magyarországon 400 ezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg. A szakemberek ezenfelül számolnak a drogfüggő szülők mintegy nyolcezer gyermekével - járta körül a témát a magyarnemzet.hu.

Ebben a www.kimondhato.hu oldal is támogatást nyújt, amely kapcsolatot, önismereti csoportos foglalkozást, szakirodalmat és mesekönyvet ajánl a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek.

– Ha a család alapfunkciói szétesnek, a gyerekre hárulnak a szülői feladatok, aki sokszor még erre sem kap visszajelzést, környezete észre sem veszi erőn felüli igyekezetét. A szülők szükségleteire egész lényével, teljes figyelmével rákapcsolódó kisgyerek nem is érzékeli saját igényeit, elveszíti önazonosságát, később könnyen kapcsolatfüggővé válik – mutatja be a folyamatot Schmidt Judit pszichiáter. – Ahol nyílt agresszió és félelem uralja a hétköznapokat, ott ritkán lehet őszintén és nyíltan beszélni az érzésekről és szükségletekről. De az is gyakori, hogy a szégyen miatt vannak lefojtva az érzések. Ha a gyerek megtanulja, hogy ne beszéljen önmagáról, lassanként elszigetelődik családtagjaitól és a saját lelkétől.

– A Fogadóban pár hete elindult az első gyerekcsoportunk, kamaszoknak szintén lehetőségük van rá, hogy kis közösségben, szakemberek segítségével dolgozzák fel sérüléseiket – tájékoztat Frankó András. – Célunk, hogy a jövőben minden egyes gyermekre odafigyeljünk, akinek a családja függőség miatt került be az ellátórendszerünkbe. Fontosnak tartjuk, hogy ne legyenek többé elfeledettek ezek a gyermekek, megjelölésükre is egyre inkább az AAP gyűjtőnevet használjuk, utalva az Apa, anya, pia című könyvre, amely a megértésre, a lelki növekedésre és a boldog élet lehetőségére fókuszál. További részletek a teljes cikkben