Vérből és CT alapján azonosítanák az infarktuskockázatot

A szívinfarktus korai, személyre szabott előrejelzése a célja Dr. Maurovich-Horvat Pálnak, a Semmelweis Egyetem docensének, aki másodszor nyerte el a Lendület pályázatot. Kutatócsoportja az elmúlt években radiomikai három dimenziós mintázatelemzési eljárásokat dolgozott ki, amelyekkel azonosíthatók a nagyrizikójú plakkok a koszorúerekben. A következő szakaszban az a céljuk, hogy biomarkerek segítségével, egy egyszerű vérvétellel kiszűrhetők legyenek azok a panaszmentes betegek, akiknél felmerülhet az infarktus kockázata.

A szív- és érrendszeri betegségek változatlanul vezetik a halálozási statisztikákat, mivel a koszorúér-betegeket nagyon nehéz azonosítani, 2/3-uk esetében az első tünet, ami jelentkezik az már maga az infarktus – magyarázza Dr. Maurovich-Horvat Pál, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika docense, hogy miért a szívinfarktus korai, személyre szabott előrejelzését választotta kutatási témájának. A téma – népegészségügyi jelentősége miatt – globális szinten a kutatások fókuszában áll, hiszen ha meglennének az eszközeink az infarktus előrejelzésére és megelőzésére, a várható élettartam tíz évvel nőne – mutatott rá.

A kutatócsoport az elmúlt években olyan radiomikai, matematikai és három dimenziós mintázatelemzési eljárásokon alapuló módszereket dolgozott ki, amelyekkel egy szív-CT felvételen nagy valószínűséggel különbséget tudnak tenni az infarktus szempontjából nagy rizikójú és a stabil plakkok (koszorúerekben lévő felrakódások) között. Szabad szemmel, illetve az eddig ismert eljárásokkal nem feltétlenül azonosíthatók a valóban veszélyt jelentő plakkok, amelyek sok koleszterint és gyulladásos sejtet tartalmaznak – emelte ki Maurovich-Horvat Pál. A nemzetközi kollaborációval megvalósuló vizsgálatban minden egyes plakkból több ezer mintázatot azonosítottak, és azt is meg tudták nézni, melyikben zajlanak aktív metabolikus folyamatok. 

A kutatócsoport azt is elemezte, hogy a szív CT-felvételből lehet-e hasonló mélységű információt nyerni, mint a szövettani vizsgálatból. A kérdés jelentőségét az adja, hogy a szövettan az arany standard módszer annak eldöntésére, hogy nagy rizikójú-e az adott plakk vagy sem, ugyanakkor a koszorúerekből szövettani mintát élő betegből nem lehet venni. A kutatócsoport arra jutott, hogy a többszáz paramétert vizsgáló radiomikai analízisükkel nagy pontossággal el tudták különíteni a különböző típusú plakkokat a CT-felvétel alapján is. Eredményeiket a napokban publikálták a legnagyobb presztízsű radiológiai szaklapban, a Radiology-ban.

A következő ötéves kutatási szakaszban – építve az eddigi eredményekre – az a cél, hogy akár egy vérvétellel ki tudják szűrni azokat a panaszmentes betegeket, akiknél felmerül az infarktus kockázata, és így érdemes náluk szív-CT vizsgálatot végezni. A Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézettel együttműködve ezért olyan biomarkereket próbálnak majd keresni, amelyek koszorúérbetegségre utalnak. A kutatásnak ebben a második szakaszában külön hangsúlyt helyeznek majd a már infarktust elszenvedett betegekre, akik a legnagyobb rizikójú csoportnak számítanak.   

Változó, hogy kutatási eredményeik mennyi idő alatt jelennek meg a mindennapi diagnosztikai munkában. Az infarktus kialakulásáért felelős plakkok morfológiai vizsgálata során korábban általa felismert és leírt ún. „asztalkendő-gyűrűjel” meglétét például már vizsgálják a klinikai munka során. 

Dr. Maurovich-Horvat Pál először 2013-ban kapott támogatást a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjában. A közelmúltban elnyert újabb öt évre szóló pályázat keretében az eddigi eredményekre építve folytatják tovább a kutatómunkát. A kutatócsoport vezetője kiemelte a csapatmunka fontosságát. A kutatásokban eddig is részt vevő dr. Kolossváry Márton és dr. Szilveszter Bálint mellett további három fiatal kutató, dr. Simon Judit, dr. Boussoussou Melinda és dr. Vattay Borbála is csatlakozik a csapathoz. A docens hangsúlyozta a nemzetközi kollaborációk és tapasztalatszerzés jelentőségét is, valamint azt, hogy munkájuk során szorosan együtt dolgoznak a klinikusokkal és a kardiovaszkuláris képalkotókkal.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem