Visszatér a Covid előtti szintre a hazai transzplantációs aktivitás

A koronavírus-járvány időszaka hazánkban is visszavetette a szervátültetések számát, de az idei eredmények már kifejezetten biztatóak – hangzott el a mai sajtóbeszélgetésen, ahol a szakemberek az eredmények bemutatása mellett a hosszabb szervmegtartást biztosító élő donoros vesetranszplantáció elterjesztésének szükségességére is felhívták a figyelmet. A beültetett szervek élettartama növelhető a terápiakövetés fejlesztése révén is: a transzplantált vesék több mint egyharmadát az orvosi és életmódtanácsok be nem tartása miatt veszítik el a páciensek. Hamarosan még több beteg juthat életmentő szervekhez az olyan újdonságoknak köszönhetően, mint a keresztdonációs és az inkompatibilisdonor-program elindulása. A pontosabb beavatkozások és a hosszabb szervtúlélés érdekében a Semmelweis Egyetemen már 3D technológiát is használnak a műtétek tervezésére - foglalták össze a szervezők közleményben.

A szervátültetés mérföldköveire emlékezhettünk az elmúlt időszakban: 60 évvel ezelőtt került sor az első, világviszonylatban is úttörő hazai szervátültetésre: 1962. december 21-én dr. Németh András végezte el az első élő donoros veseátültetést Szegeden. Ez volt a világ 38., Kelet-Európa első veseátültetése. Az eltelt hat évtizedben mintegy 12 ezer szervátültetést végeztek itthon, és a transzplantáció is figyelemre méltó fejlődésen ment át: a végstádiumú szervelégtelenségben szenvedő betegek számára a gyógyulás és a hosszabb, teljesebb új élet esélyét jelenti.

A 12 000. hazai szervtranszplantációt – egy veseátültetést – 2023. május 10-én végezték el a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Intézetének Transzplantációs Tanszékén. A 12 000 transzplantáció között volt 9626 veseátültetés, 1277 májátültetés, 772 szívátültetés, 196 hasnyálmirigy-átültetés (általában vesével kombináltan) és 129 tüdőátültetés. A programok fejlődésére utal, hogy az első ezer átültetés 30 év alatt, míg az utolsó ezer kevesebb mint 3 év alatt történt.

Magyarországon 2022-ben, a négy egyetemi városban működő hét szervtranszplantációs központban összesen 369 szervátültetés történt: 313 esetben elhunyt donorból és 56 esetben élő donorból eltávolított szervvel.

Idén december 1-jéig 246 vese-, 62 máj-, 48 szív- és 10 tüdőátültetést végeztek itthon a 9 kombinált vese- és hasnyálmirigy-transzplantáció mellett.

Magyarországnak a közép-kelet-európai régió élmezőnyében biztosított helyet az évente elvégzett mintegy félezer szervátültetés, a Covid-járvány hatásaként ugyanakkor világszerte jelentős mértékben csökkent a szervdonációk és -transzplantációk száma, mivel a pandémia leterhelte az ellátórendszert. A tendencia alól hazánk sem jelentett kivételt; tavaly kezdett ismét emelkedni a szervdonációs és ennek következtében a szervtranszplantációs aktivitás. 2022-ben rekordszámú, 56 élő donoros veseátültetés történt itthon. Budapesten, a Semmelweis Egyetemen minden említett szervet (vese, máj, szív, tüdő, hasnyálmirigy) transzplantálnak, míg Pécsett vese-, illetve hasnyálmirigy-átültetést végeznek, Debrecenben és Szegeden pedig veseátültetést. 

A Semmelweis Egyetem az élvonalban 

Az elvégzett beavatkozások megoszlására jellemző, hogy az összes (elhunyt és élő donoros) szervátültetés 68%-át a Semmelweis Egyetemen végezték idén. Október 31-ig 127 vese-, 59 máj-, 40 szív- és 8 tüdőátültetés, illetve 6 hasnyálmirigy- transzplantáció történt.

„A szervátültetés a legmagasabb progresszivitási szintű ellátás; a betegek kiválasztásával, majd felkészítésével indul a folyamat, a rendkívül komplex beavatkozást követően pedig az utógondozás, valamint az utánkövetés kezdődik. A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáját, illetve a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikát az Eurotransplant-tagországok kiemelkedően teljesítő centrumai között tartják számon. Idén a szívátültetések számát tekintve a második, a vesetranszplantációk számát figyelembe véve a hatodik, a májtranszplantációk száma szerint a hetedik helyen áll” – foglalta össze az október 31-i állapotot tükröző idei számokat prof. dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója.

Nemzetközi összefogás a betegekért

2023-ban érdemes megemlíteni még egy kerek évfordulót: hazánk 10 éve csatlakozott az Eurotransplanthoz, amely a legnagyobb európai szervallokációs szervezet. Az OVSz tájékoztatása szerint az elmúlt évtizedben 929 donorszerv érkezett külföldről magyar betegek részére, ami a 3958 (elhunyt donoros) hazai szervátültetés 23%-a.

„Az Eurotransplant önmagában növeli az akut betegek szervhezjutási esélyét, többen és gyorsabban kaphatnak új szervet, ezeknek a többsége külföldről érkezik. Az Eurotransplant kinyitotta a lehetőségek ablakát; sokatmondó szám, hogy 39%-kal több beteget tudunk várólistára helyezni, és sokkal több donor között tudunk egyezőséget keresni” – hangsúlyozta dr. Mihály Sándor, az OVSz transzplantációs igazgatója.

Az elmúlt két évtizedben, a Covid-járvány okozta átmeneti hullámvölgyből kilépve számottevően javult a szervhez jutás lehetősége hazánkban a technikai háttér és a szervezés esetében egyaránt. A beavatkozások számának további növelése előtt álló két legmarkánsabb akadályt a donorjelentés, illetve az élő donoros felajánlás jelenti, pedig a szakértők ezúttal is hangsúlyozták, hogy egészségi és nemzetgazdasági szempontból is egyértelműen az élő donor a legjobb megoldás.

Életmentés a halál után?

A szervátültetések döntő többsége elhunyt donorból történik. Szerveink halálunk utáni adományozásához nincs szükség külön nyilatkozattételre, hazánkban a feltételezett beleegyezés elve érvényesül, mint a legtöbb európai országhoz hasonlóan. Ez azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasználják, akkor az elhunyt beleegyezését kell vélelmezni. A beleegyezés írásos kinyilvánítására („donorkártyára”) tehát nincs szükség.

Elhunytból történő szervkivételre csak az agyhalál megállapítását követően kerülhet sor. Mivel az agyhalál fogalmát sok félreértés övezi, érdemes tisztázni, mit jelent pontosan. Az agyhalál egyenlő az egyén halálával, amikor az agy működése végérvényesen és visszafordíthatatlanul megszűnik.

Az agyhalál kialakulásának az az oka, hogy megszűnik az agy vér- és oxigénellátása. Az agytörzs elpusztulásakor a szív azonban még képes önállóan dobogni, és pumpálja a vért a test többi része felé. Ilyenkor mesterséges lélegeztetéssel egy rövidebb időszakra a vérkeringés még fenntartható, így – az agy kivételével – átmenetileg biztosítható a többi szerv működése. Ezt a rövid időszakot lehet felhasználni a transzplantációs célú szervkivételre.

„Ugyanakkor minden életmentő szervátültetés a szervadományozásról szóló személyes döntéssel kezdődik, amit helyes megosztani hozzátartozóinkkal is. Ez a családtagokat is felszabadítja egy vélt döntés terhe alól, ezért mindenkit arra kérek, hogy még életében döntsön a saját szervei sorsáról, és beszéljen erről a családtagjaival otthon. Halálában is mindenki életmentő szervdonor lehet!” – mutatott rá dr. Mihály Sándor.

Életmentés szervadományozással

Prof. dr. Szijártó Attila, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika (StéG) igazgatója elmondta, hogy a pandémia időszakában harmadával csökkent az agyhalottakból származó szervbeültetések száma, az élő donoros transzplantációk ugyanakkor arányukban és számukban is növekedtek.

Az elhunytakból származó átültetésre alkalmas szervek száma korlátozott: sokkal többen várakoznak a műtétre, mint ahány megfelelő szerv rendelkezésre áll. A várólisták sokszor igen hosszúak, ugyanakkor a várólista akkor teljesítheti funkcióját – hogy minden donorszervhez alkalmas recipienst lehessen találni –, ha azon nagyszámú beteg található. Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) adatai szerint a transzplantált betegek várakozási ideje a májátültetés esetén volt a legrövidebb: 0,75 év. Tüdő- és szívátültetésre átlagosan 0,96 és 1,61 évig várakoztak. Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés esetén 2,64 év, a vesetranszplantációnál pedig 3,82 év volt az átlagos várakozási idő.

A hazai Szervkoordinációs Irodát és a donorkoordinátori hálózatot az OVSz működteti. A koordinátorok a donort jelentő kórházak és a transzplantációs központok munkatársaival együttműködve dolgoznak. Ami a donorjelentést és -gondozást illeti, országos szinten meglehetősen heterogén a kép: 100 kórházban működik intenzív osztály, ám jelenleg ezek közül csupán 40 jelent. Az intézmények aktivitása nagyon eltérő; egyes országrészekből alig érkezik jelentés – hívta fel a figyelmet dr. Piros László egyetemi docens, a STéG igazgatóhelyettese, és a STéG-en működő transzplantációs program vezetője.

A szervátültetésre szoruló páciensek közül legtöbben új vesére várnak, hazánkban is a legnagyobb számban vesetranszplantációt végeznek. A vese páros szerv, és egyetlen egészséges vesével is teljes értékű életet lehet élni, ezért világszerte egyre nagyobb szerep jut az élő donoros vesefelajánlásnak.

A hazai szabályozás két esetben is lehetőséget ad arra, hogy az egyik vesénket felajánljuk rászoruló rokonunknak, barátunknak. A legegyszerűbb eset az, ha a donor a szervátültetésre váró beteggel közeli vérrokonságban áll, azaz például szülője, gyermeke, testvére.

Lehetőség van donációra az egymással szoros érzelmi kapcsolatban állók között is, például házastársak, élettársak, közeli barátok között. Ekkor a donor és a beteg együttes kérelmét a kórház etikai bizottsága vizsgálja meg. Az etikai bizottság akkor engedélyezi a szervkivételt, ha meggyőződött arról, hogy a donor és a beteg között valóban fennáll a szoros érzelmi kapcsolat, és az adományozás megtévesztés, ellenérték nélkül és önkéntesen történik.

A sok bizonytalansággal, szorongással járó, akár többéves várakozási idő lerövidül, és ennek köszönhetően az esetleg időközben fellépő egészségügyi kockázatok száma is csökken. A beültetésre váró szervet nem kell szállítani esetenként akár több száz kilométerről, ezzel rövidebb lesz a donorszerv minősége szempontjából kritikus időszak, amelyet a szerv lehűtött állapotban, keringés nélkül tölt el a szervezeten kívül.

Az időzíthető műtét előtt lehetőség van a donor részletes egészségügyi vizsgálatára, és általában jobb állapotú szervek kerülnek átadásra. A szakorvos kiemelte azt is, hogy míg az elhunyt donorból származó beültetett vese átlagos túlélési ideje 8-9 év22, addig ez az idő jelentősen, akár 15-20 évre is nőhet, ha a szerv élő donortól származik.

A donoroknak természetesen több vizsgálaton is át kell esniük, és a műtétet követően is rendszeresen részt kell venniük a kontrollvizsgálatokon. A vese eltávolítása minimális egészségügyi kockázattal jár, a donorhalálozási arány nem éri el a 0,03%-ot, ami megfelel két gyermek világrahozatali rizikójának. A statisztikák szerint újabb műtétre és kórházi kezelésre az érintettek 1%-a szorul, és a veseadományozók mindössze 1,5%-a igényel vérátömlesztést.

„Szeretnénk, ha nagyobb hangsúly kerülne az élő donációs aktivitásra, jó lenne szélesebb körben bevezetni a köztudatba az élő szervfelajánlás lehetőségét és kézzelfogható előnyeit” – húzta alá prof. dr. Szijártó Attila.

Új technológiák, 3D tervezés, inkompatibilis program

Prof. dr. Szijártó Attila megjegyezte, hogy a STéG-gel létrejött egy Magyarországon egyedülálló, komplex klinika, ahol jelentős tudástőke koncentrálódik. Rámutatott: modern informatikai és technológiai megoldásokkal további előnyöket biztosítanak a transzplantáció területén.

„Kifejlesztettünk egy új szoftvert – mondta el a klinikaigazgató –, amely támogatni és optimalizálni tudja a vesetranszplantációhoz köthető várólisták működtetését. A program Budapesten teljes körűen támogatja és automatizálja a várólistára kerülést, és ha beválik, akkor több kórházban is bevezethetik. Ma már több területen 3D-technológiát is használunk: a szervkivételnél az anatómiai egyezőség pontosabb meghatározására, illetve a beavatkozás pontosabbá tételére.”

Prof. dr. Szijártó Attila hozzátette, hogy a közeljövőben elindulhat az inkompatibilisdonor-program, ami lehetővé teheti az élő donoros vesetranszplantációt olyan esetekben is, amikor a donor és a recipiens vércsoportja nem azonos, és így több beteg juthat életmentő szervhez. A szaktudás már rendelkezésre áll itthon, az akadályt az jelenti, hogy a beavatkozás igen költséges.

„Összességében mégis kifizetődőbb, mint évekig dialízisen tartani a betegeket. Viszonylag rövid idő alatt megtérül a beavatkozás költsége, amit jelenleg egyedi méltányossággal, külföldön fizetünk ki magasabb áron.”

Hazánkban a keresztdonáció (élő donoros vesecsereprogram) jogszabályi háttere is biztosított, de erről a lehetőségről kevesen tudnak. A keresztdonáció azt jelenti, hogy amennyiben a tervezett, élő donoros veseadományozásra immunológiai egyezés hiánya miatt nem kerülhet sor, két élődonor-recipiens pár tagjainak cseréjével megfelelő immunológiai egyezést keresnek. Ebben az esetben tehát az egyik pár donora a másik pár recipiensének, míg a másik pár donora az egyik pár recipiensének adományoz szervet.

Tartós eredmény a beteg együttműködésével

A szakorvosok azt is hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy akár elhunyt, akár élő személy szervét kapja meg, a beteg együttműködése nélkülözhetetlen a szervátültetés sikerességét és tartósságát tekintve. A felmérések szerint minden harmadik beültetett vese nonadherencia miatt vész el, tehát azért, mert a beteg nem tartja be az alapvető életmódbeli és kezelési szabályokat. Nem véletlen, hogy egyes országokban a transzplantáció lehetősége is az életmódváltás feltételéhez kötött.

A terápiakövető életmód betartásának egyik legfontosabb eleme, hogy a beteg pontosan az orvos által előírt módon szedje a gyógyszereit, és ezen akkor se változtasson, ha esetleg kellemetlen mellékhatásokat tapasztal. Ilyen panaszok esetén mindig a kezelőorvossal kell konzultálni, aki a terápia és a gyógyszerezés módosítását kezdeményezheti. A kilökődésgátló gyógyszerekre azért van szükség, hogy gyengítsék a beültetett, „idegennek” érzékelt szerv elleni immunválaszt, és megakadályozzák, hogy a szervezet kilökje az új szervet. Egyes gyógyszereket a betegnek élete végéig fegyelmezetten szednie kell, mert ha az előírásokat nem követi, elveszítheti a beültetett szervet.

Az adherencia, a beteg-együttműködés fontos eleme az is, hogy az új szervvel élő páciens részt vegyen a rendszeres kontrollvizsgálatokon, és különösen az első időszakban saját maga is figyeljen a szervkilökődés jeleire, panaszok esetén késlekedés nélkül forduljon orvoshoz. Ha időben felismerik, a legtöbb kilökődési folyamat sikeresen visszafordítható. A hatékony gyógyszereknek köszönhetően a betegek mindössze 1-2 százalékánál alakul ki befolyásolhatatlan kilökődési reakció.

A táplálkozásra, a személyes és otthoni higiéniára, valamint az egészséges életmódra (pl. testmozgás szükségessége, illetve a dohányzás, és az alkoholfogyasztás mellőzése) vonatkozó helyes gyakorlat betartása is lényeges tényező a szervmegtartás szempontjából.

Az új szervre várakozás és a műtét utáni időszak testileg-lelkileg egyaránt megterhelő lehet; a család, a barátok és a betegtársak mellett a betegszervezetek is támogatást és tanácsokat nyújtanak. Ilyen tevékenységet végez többek között a Magyar Szervátültetettek Szövetsége (MSZSZ; www.trapilap.hu) és a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért (www.transalap.hu) is. Az Átszervezés Alapítvány (www.atszervezes.hu) pedig az élő donáció gondolatának terjesztésében vállal aktív szerepet.