A bíróság szerint nem hibáztak a mentősök

Felmentette a kecskeméti bíróság azt a mentő-gépkocsivezetőt, valamint kecskeméti mentésirányítót, akiket egy baleset sérültjének halála miatt állítottak bíróság elé. A két mentős ellen még 2007. január 10-én tett feljelentést a kecskeméti rendőrkapitányságon egy magyar származású, jelenleg Svájcban élő, 2006. december 14-én azonban Bács-Kiskun megyében balesetet szenvedett nő.

A feljelentő az 51-es főúton közlekedett, majd Szalkszentmárton közelében vétlen részese lett egy frontális ütközésnek. A baleset következtében a feljelentő édesanyja olyan súlyosan megsérült, hogy kórházba szállítását követően életét vesztette. Az ütközés során súlyosan sérült a személyautó vezetője, valamint az édesapja is. A baleset 12.38-kor történt, és az apa 12.40-kor kért segítséget a mentők kecskeméti ügyeletétől. A beszélgetés 95 másodpercig tartott, majd ezt követően a mentésirányító három mentőt is a helyszínre küldött.

Az egyik éppen betegszállítást végzett a kalocsai kórházból Tassra, és a baleset helyszínétől mindössze 20 kilométernyire volt. Nyilván ez ért oda leghamarabb. A másik jármű ugyancsak betegszállítást végzett, és a balesettől 32 kilométernyire járt. A harmadik - egy jól felszerelt rohamkocsi - pedig a kecskeméti megyei kórházból, 63 kilométeres távolságból indult, így ennél fogva utolsóként ért a helyszínre. Nemcsak ezt, hanem a mentés elhúzódását is szóvá tette utóbb a Svájcban élő, ott egyébként korábban mentőápolóként is dolgozó feljelentő. Az eljárás során mindvégig hangsúlyozta, hogy ilyen színvonalú mentés Svájcban elfogadhatatlan lenne. Valamint hibaként rótta fel a baleset helyszínére érkezett első két mentő, azaz a betegszállítók -szerinte - felkészületlenségét is.

Tény egyébként, hogy a rohammentő a baleset bejelentését követő 2 óra 35 perc múlva adta át a súlyosan sérült idős nőt a kecskeméti repülőkórháznak. Mint ahogy a bíróság megállapította: figyelembe kell venni, hogy a baleset a mentőállomásoktól viszonylag távol történt. Azt pedig, hogy milyen sűrűséggel, milyen létszámban, mennyi gépkocsival, illetve személyzettel vannak Magyarországon kiépítve a mentőállomások, legkevésbé sem róható fel a mentésben ténylegesen részt vevők terhére.