A felszívott csík himlőtől a mézes kutya ganén át a védőoltásokig

Himlő, járványos gyermekbénulás, torokgyík, tetanusz, szamárköhögés, kanyaró, bárányhimlő, fertőző májgyulladás, vírusos agyhártyagyulladás – súlyos, nem egyszer világjárványokat okozó betegségek, amelyek ellen az oltások bizonyultak a leghatékonyabb fegyvernek - írta a tudás.hu, áttekintve a védőoltások történetét.

A járványos méreteket öltő fertőzések közül az egyik legsúlyosabb a fekete himlő volt, az óriási fájdalmakkal járó betegség gyakran okozott sebeket az arcon és a testen. Minden harmadik fertőzött ember belehalt. Az első himlőmentes év az emberiség történetében 1978. lett volna, de 1979-ben egy birminghami labor két munkatársa az intézet professzorának hibája miatt megfertőződött. Egyikőjük bele is halt – így valójában ő az utolsó áldozat – maga a professzor pedig öngyilkos lett.

A himlő azonban nem magától tűnt el a Földről, hanem egy védőoltásnak köszönhetően, amelynek a felfedezése Edward Jenner angol orvos nevéhez fűződik. Az 1800-as évek végén egy falusi orvos, Edward Jenner felfigyelt rá, hogy a tehénhimlővel fertőződött fejőnők immunissá váltak a vírussal szemben is. Az inokulációt továbbfejlesztve a tehénhimlő váladékából injekciót (oltást) készített, azzal beoltott egy gyermeket, aki immunis lett a kórral szemben. A vakcinációban (vacca=tehén) a tehénhimlő vírust a 19. század közepétől enyhe lefolyású fertőzést okozó vírusra cseréltek az oltóanyagban. De már a tehénhimlővel is ezreket oltottak be a kontinensen, Magyarországon elsőként a Bécshez közel fekvő Sopronban használták Jenner vakcináját 1799-ben. Továbbiak a cikkben