A fogyatékossággal élők a leghátrányosabb helyzetűek között

„A fogyatékosság nem csupán biológiailag, hanem társadalmilag is meghatározott fogalom: nemcsak egészségi, hanem társadalmi hátrányt is jelent” – hívták fel a figyelmet a TÁRKI Társadalomkutató Intézet kutatói azon a csütörtöki webináriumon, ahol a Magyarországon fogyatékossággal élő emberek és családjaik kirekesztődésének okait vizsgáló, 2019-ben indított kutatássorozatuk eredményeit mutatták be, írja a Qubit.

„Életútinterjúkat készítettünk autista, értelmi fogyatékossággal élő, hallássérült, halmozottan fogyatékos, látássérült és mozgáskorlátozott emberek és családjaik körébenfogyatékossággal élő személyekkel és családtagjaikkal, reprezentatív kérdőíves vizsgálatot végeztünk a »többségi« társadalom attitűdjeiről, elemeztük az online médiában megalkotott fogyatékosságképet és a szakpolitikai dokumentumokat” – sorolta fel a területeket a kirekesztés mechanizmusait két évtizede kutató Petri Gábor, a TÁRKI munkatársa a június 13-i online eseményen.

A 2011-es népszámláláskor 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak Magyarországon; a 2016-os mikrocenzus szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Tehát az érintettek családtagjaival együtt legalább félmillió ember életét érinti közvetlenül vagy közvetetten a fogyatékosság valamilyen formája. 

A TÁRKI kutatói szerint a fogyatékossággal élő emberek Magyarországon is egyértelműen a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak: rosszabb egészségi állapotúak, alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel és foglalkozásokkal rendelkeznek. Körükben sokkal nagyobb a szegénységben élők aránya, nagyobb eséllyel válnak zaklatás, erőszak vagy bűncselekmények áldozatává, mindamellett, hogy általában kisebb eséllyel kapnak megfelelő jogvédelmet is, ráadásul nagy részük eleve korlátozott jogi keretek között él.

További részletek a Qubiton.