A hatalom cinizmusa

Kökény Mihály, volt egészségügyi miniszter a Népszavában kifejti: az Orbán-csomag a gyógyszerkassza megnyirbálásával is kegyetlenkedik, részben a betegekkel fizetteti meg a tehetőseknek felelőtlenül adott kedvezmények árát. A Brüsszelbe küldött konvergenciaprogram 120 milliárd forinttal, a GDP csaknem fél százalékával csökkenti 2013-ig a társadalombiztosítás gyógyszerkiadásait, tehát harmadával mérsékli a támogatásokat, de azt is mondhatjuk, hogy ennyi forrást von ki az egészségügyből.

2007 óta, amikor sikerült a gyógyszerpiacot szabályozó törvényt megalkotni, nem volt túlköltekezés, idén is csak azért van ennek kockázata, mert a betegek a drasztikus intézkedések hírére elkezdték patikaszereiket felvásárolni.

A jövőre 83-ra, majd 2013-ban 120 milliárd forintra tervezett, brutálisnak mondható támogatáscsökkentés több szempontból irreális. Szakmai alapon ennek talán 10-20 százalékát lehetne, fokozatosan és türelmesen hatékonysági tartalékként kiaknázni, melyet rögtön el is kellene költeni arra a közel 50 új készítményre, ami a biztosítói támogatás megállapítására, az ún. befogadási döntésre vár. Az elmúlt időszakban a befogadás gyakorlatilag megállt, vagyis a betegek nem férnek hozzá a kutatás során kifejlesztett, biztonságos, korszerű daganatellenes és más szerekhez.

A kormányzat arra hivatkozik az első pillanattól, hogy azért kell a gyógyszertámogatásból kivonni ennyi pénzt, mert nálunk aránytalanul sok a gyógyszerre költött pénz a teljes egészségügyi költésen belül. Hamis érvelés ez, mert a teljes költésen belül adódó 30 százalék feletti gyógyszerarány úgy jött ki, hogy ebbe belevették a betegek kiadásait is (nem támogatott gyógyszerekkel együtt), ami hazánkban egyrészt tetemes, másrészt nőtt az elmúlt időszakban, harmadrészt a nem támogatott szegmensről csupán becslés és nem tényadat van. Kalkulálták azt az összeget, amelyet a gyártók visszafizetnek, vagyis nem tényleges kiadás - ez a különadó idén kb. 60 milliárd forint. Számoltak azoknak a kórházi gyógyszereknek a forgalmával is, amelyek hazánkban a patikákban is kaphatóak vényre, más országokban pedig „eltűnnek" a kórházi kiadások között, mivel ezeket receptre sem adják.

A fenti három korrekciós tényezővel belátható, hogy Magyarországon a tényleges nettó állami gyógyszerköltség aránya semmivel sem tér el a hasonló országok adataitól. Az alaptétel - a kályha - tehát tárgyi tévedés, szakmai dilettantizmus, ha rosszhiszeműek vagyunk: hamisítás.

Matolcsy és csapata azt is mondja, hogy nálunk a GDP arányában is nagyon sokat költünk gyógyszerre. A GDP-arányos költés is úgy jön ki a kormányzatnak, hogy manipulálják a statisztikát, nyilván Churchill után annak a kimutatásnak akarnak hinni, amelyet maguk hamisítottak. Ugyanis itt sem veszik figyelembe a gyártókra kirótt befizetési kötelezettségeket, ami nem kiadás, hanem a cégek szolidaritása, némi eufémizmussal. Ha ezt az összeget, a GDP kb. 0,2 százalékát is számolnák, kiderülne, hogy nem költünk többet GDP-arányosan a hasonló országoknál: 1,1 -1,2 százalék. Nyilván, mivel kicsi a GDP-nk, ezért összegszerűen egy azonos arány is jelentősen kisebb szám.

Azt is állítják, hogy a gyógyszertámogatás nem hatékony, és az elmúlt években az elmúlt kormányok semmit sem tettek a pazarlás megszüntetése érdekében. Alapszinten sem tájékozott, aki ilyet állít, meg kell nézni a görbéket: 2006-ban kb. 400 milliárd volt a kiadás, idén a gyártói befizetés nélkül 285 milliárd körül van a tervezett összeg.

A kormánykommunikációban halljuk, hogy úgy vonják el a források harmadát, hogy a betegek terhei nem fognak nőni. Ehhez képest kezdték a kombinációs szereket érintő felülvizsgálattal, melynek eredményeként a betegre hárították a megtakarítani szánt összeg 80 százalékát - volt olyan vérnyomáscsökkentő, amelynek térítési díja háromszorosára emelkedett!

A konvergenciaprogramban megjelölt intézkedések között szerepel, hogy a koleszterincsökkentő sztatinvegyületeken 19 milliárdot akarnak megtakarítani, ami nem jelent mást, mint hogy egy bizonyítottan hatásos gyógyszercsoportot gyakorlatilag teljesen ki akarnak rakni a támogatásból. Nonszensz. Ez ki fogja ütni a biztosítékot kb. 1 millió betegnél . Ezeket a szereket ma ennyien szedik 80 százalékos támogatás mellett, vagyis ők kb. havi 1000 Ft-ot fizetnek most, ami 5000 Ft körülire fog megnőni.

Arra hivatkoznak a kormány úgynevezett szakértői, hogy e szerek hatása megkérdőjelezhető, azonban ez nevetséges, felháborító és szakmaiatlan. A nemzetközi szaksajtó, például a Lancet elmúlt évben megjelent közleményei az ellenkezőjével vannak tele.

A gyártói adóterhek irreális szintre növelése - 12 helyett 18, sőt 20 százalékot emlegetnek - egyértelműen több ezer gyógyszeripari vagy beszállítói munkahelyet veszélyeztet, ami jelentős összegű adó- és járulékbevétel-kiesés, illetve biztos nem tesz jót a GDP-nek sem. A kormány cinizmusát igazán az mutatja, hogy a gyártók, kicsit kétségbeesésükben született ajánlatára, hogy adnának 25 milliárd plusz adót az államnak, ha azt az egészségügy helyzetének javítására, béremelésre fordítja, kormányszóvivői elutasítás volt a válasz.

Vajon mit szól ehhez az egészségügyért felelős államtitkárság? Ugyanis gyógyszerügyben feltűnően hallgat.