A női sebészorvosok karrierjük során az árral szemben úsznak

A közgazdászok már régen kimutatták, hogy a nők és a férfiak eltérő bánásmódban részesülnek a munkapiacon, és a legtöbb fejlett országban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a nemek közti egyenlőtlenségek (pl. felvételi esélyek) kiküszöbölésére. Egy új tanulmány arra nyújt bizonyítékot, hogy a nemek közti kettős mérce abban is megnyilvánul, miként értelmezzük egy adott személy munkával kapcsolatos kudarcait és sikereit. A férfiakkal összehasonlítva a nők kudarcait sokkal inkább tulajdonítjuk a szakmai képességek hiányának, semmint külső körülményeknek, míg sikerek esetében az aszimmetria pont ellenkező irányú, írja az Index. 

A szóban forgó tanulmány különböző szakterületű orvosok közti szakmai kapcsolatok vizsgálatára épül az Egyesült Államokban. Az alapkérdés, hogy egy általános orvos (belgyógyász) milyen gyakorisággal utalja betegeit egy adott sebész specialistához. E döntés meghozatalakor a fő kritérium (ezt más kutatások is alátámasztják), hogy az utaló orvos mit gondol a fogadó sebész szakmai képességeiről. A „szakmai képesség” viszont nem egy könnyen mérhető dolog; az erről alkotott kép fokozatosan alakul ki a sebész által végrehajtott operációk eredményének függvényében. Azt várjuk, hogy egy különösen szerencsétlen kimenetel esetén (a páciens az operáció utáni pár napban meghal), az adott sebészhez történő utalások aránya csökken vagy stagnál, míg egy különösen jó kimenetel esetén (egy nagy kockázatú páciens felgyógyul), az utalások aránya növekszik.

A tanulmány szerint lehetséges, hogy a női sebészek inkább olyan területekre specializálódnak, ahol átlagosan alacsonyabb kockázatúak a műtétek, és így egy haláleset megítélése is szigorúbb. Ha a mintába olyan férfi és női sebész párokat válogat be, akik a kritikus műtét előtt szinte minden tekintetben megegyeznek: azonos a szakterületük, hasonló tapasztalattal rendelkeznek, hasonló számú ajánlást kapnak egy negyedévben, stb. Természetesen a műtét körülményei is hasonlóak: a két sebész ugyanazt a beavatkozást végzi egy nagyon hasonló karakterisztikájú páciensen. Feltételezhető tehát, hogy a tanulmányban bemutatott különbségek tisztán a sebész nemének tulajdoníthatók.