• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

A szívsebész, aki előtt nem volt akadály

Lapszemle 2019.02.03 Forrás: Origo
A szívsebész, aki előtt nem volt akadály

Dr. Dan volt az az első sebész, akinek úgy sikerült felnyitnia egy ember mellkasi üregét, hogy a beteg meghalt volna. 

Alig tíz évvel a rabszolgák felszabadítása után  a feketéket még súlyos diszkrimináció sújtotta az Egyesült Államokban. A törvény például megtagadta a fekete orvosok kórházi foglalkoztatását. Ennek ellenére mégis egy jól képzett fekete kardiológus vállalta a világon elsőként, hogy nyitott szívműtétet hajtson végre az egyik élet és halál között lebegő páciensén - idézi fel Daniel Hale Williams élettörténetét az origo.hu.

A kitűnőbbnél is kitűnőbb eredményeket kellett elérnie

Daniel Hale Williams 1856. január 18-án született a pennsylvaniai Hollidaysburgban, Daniel és Sarah Williams ötödik gyermekeként. Édesapja fodrászként dolgozott, és családjával hamarosan a marylandi Annapolisba költözött, ám röviddel később tuberkulózisban meghalt. Daniel anyja kétségbeesetten szembesült azzal, hogy egyedül biztosan nem tudja eltartani a családját, ezért néhány gyermekét a rokonokhoz küldte. Daniel Baltimore-ba került, ahol beállt egy cipész mellé segédnek, de azonnal visszatért anyjához, amikor ő elköltözött a testvéreivel. Ekkor már tisztességes fizetséget kapott a munkájáért, amiből a wisconsini Edgertonban nővérével közösen fodrászüzletet nyitott. A férfinak azonban hamarosan gyökeresen megváltozott az élete: találkozott egy janemsville-i orvossal, akinek munkássága végérvényesen lenyűgözte.

Daniel ekkor határozta el, hogy a fodrászat helyett az orvostudomány útját szeretné járni, hogy segíthessen embertársain. Az említett doktort Henry Palmernek hívták, aki meglátta a lelkesedést és a tehetséget az ifjúban, ezért maga mellé vette. Daniel itt dolgozott és tanult, majd 1880-ban elkezdte orvosi tanulmányait is a Northwestern University Medical Schoolban. Kitűnő tanulónak bizonyult, és afroamerikai származása miatt mindenhol ezer százalékos eredményt szeretett volna elérni.

Kimagaslott diáktársai közül, amire szüksége is volt: a rabszolgaság teljes eltörlését csak az alkotmány 1865-ben elfogadott, 13. kiegészítése mondta ki. Daniel 1883-ban végzett az egyetemen, és az eltelt tizennyolc év alatt vajmi keveset változott a korábban berögzült emberi gondolkodás a feketékkel szemben. Williams azonban saját rendelőt nyitott Chicagóban.

Segítette a fekete bőrű orvosok képzését

A 19. század végén még igen nehéz körülmények uralkodtak: dr. Williams orvosi praxisának korai éveiben gyakran kényszerült arra, hogy fekete pácienseit a kórházba lépés tilalma miatt az otthonaikban kezelje. Ám ez nem riasztotta vissza: ha kellett, akár konyhai asztalokon végzett alkalmi műtéteket. Közben minden igyekezetével szerette volna megcáfolni az akkoriban elterjedt, általános nézetet, miszerint „a színes bőrűek nem rendelkeznek elegendő intelligenciával, és ezáltal egyáltalán nem alkalmasak a gyógyításra”.

Dr. Williams kidolgozott egy antiszeptikus, fertőtlenítő eljárást is, amivel elismerést szerzett szakmai berkekben. Hamarosan már sebészként segédkezett a South Side Dispensary egyik anatómiai klinikai oktatója mellett. Elkötelezett munkájára egyre többen felfigyeltek, és 1889-ben felkérték az Illinois Állami Egészségügyi Tanács tagjának, egy évvel később pedig kórházat alapított.

Daniel Hale Williams 1891. január 23-án nyitotta meg a három emeletes Provident Kórház és Képzési Iskola Egyesület kapuit, ahol nem csak a fekete bőrű orvosok képzését, hanem tizenkét ággyal az afroamerikai közösség tagjait is segítették.

Ragaszkodott a legmagasabb színvonalú eljárásokhoz

Az első évben összesen 189 beteget kezeltek a kórházban. Közülük 141-en teljesen felgyógyultak betegségükből, 23-an jelentős javulást mutattak, hármuk állapota megváltozott és 22-en meghaltak. A kórház  folyamatos pénzügyi nehézségekkel küzdött, és a vakcinák hiánya, illetve a szegényes körülmények miatt igen nehézzé vált a betegek gyógyítása.. Dr. Williams (vagy ahogy a betegei hívták, Dr. Dan) egészségügyi intézményét mindjárt az első évben 87 százalékban sikeressé tette, ami figyelemre méltó eredménynek számított az akkori orvostársadalomban.

Később úgy nyilatkozott, a sikerét csupán annak köszönhette, hogy hatalmas lelkesedéssel vágott bele a gyógyításba, miközben ragaszkodott a legmagasabb színvonalú egészségügyi feltételekhez. Két és fél évvel később, 1893. július 9-én aztán minden megváltozott: egy fiatal, fekete bőrű férfit, egy bizonyos James Cornisht szállították be a Provident Kórházba, akit egy utcai verekedésben megkéseltek. Élet és halál között lebegett, rengeteg vért veszített, és az amúgy is sokkos állapota gyorsan válságosra fordult. Az orvos hosszas töprengés után végül a beteg mellkasának felnyitását választotta.

Ez azonban akkoriban még ismeretlen műtéti területnek számított. A beavatkozást röntgen, antibiotikumok, műtéti előkészületek vagy a mai modern műtéti eljárások eszközei nélkül végezte el. És bár Dr. Dan tisztában volt a fertőzés és az esetlegesen bekövetkező halál kockázatával, mégsem állt el a beavatkozástól. Tisztában volt vele, hogy bátor döntések nélkül a betege egészen biztosan nem éli túl a következő huszonnégy órát.

Az orvos úgy döntött, hogy egyetlen esélye van, mégpedig az, ha egy egészen új eljárást, nyitott szívműtétet végez a páciensen. Felnyitotta a beteg mellkasát, és ekkor a szívburok jelentős károsodását észlelte. A sérülést biztos kézzel öltötte össze; közben igyekezett nem gondolni arra, hogy bármelyik apró, akár milliméternyi kézremegés is a betege életébe kerülhet. A műtét után antiszeptikus, az élő szervezetet fertőtlenítő kezdetleges eljárást alkalmazott, majd lezárta a mellkasi sebet.

A rendkívüli beavatkozás után ötvenegy nappal James Cornish gyógyultan lépett ki a kórház kapuján. Dr. Williams búcsúzóul még annyit mondott neki, hogy „diagnózisa szerint még legalább ötven évig fog élni". Műtéti sikerét a szerény orvos azonban nem verte nagy dobra. A helyi újságok mégis megneszelték a csodával határos esetet, és  ezért  gyorsan híre ment az orvos bravúrjának.

Az életmentő műtét után az orvostársadalom elismerése sem késlekedett:  kijelentették, hogy kollégájuk: beavatkozása forradalmasította az orvostudományi gyakorlatot. Dr. Dan azonban nem csupán a világ első, nyitott szívműtétjét hajtotta végre, hanem ő volt az az első sebész, akinek úgy sikerült  felnyitnia  egy ember mellkasi üregét, hogy a beteg meghalt volna. 

További részletek a cikkben.

Legolvasottabb cikkeink