Ágyhoz kötve, panellakásba zárva, mégis, tele tenniakarással

Decens öltözék, jópofizás mellőzése, visszafogottság, tapintatos jelenlét, kellő komolyság! Mégiscsak egy gyógyíthatatlan izomsorvadásban szenvedő emberhez mész! – mondtam magában a cikk szerzője, miközben Csorba Dávidhoz készült. De a fickó az első mosolyával lerántotta róla a mázat. Egy jó humorú ember, akinek az a célja, hogy minél több embert motiváljon, megmutassa az élet igazi szépségét. És, hogy pénzt gyűjtsön az édesanyjának, írja a hang.hu. 

Kispesti panelház, önkormányzati lakás, egyszerre polgári és kórházi körülmények a nagyszobában, utóbbit az ágy, a gépek, kellékek jelentik. Kettesben élnek itt az anyukájával, Pálfi Margittal. Az izomsorvadásos állapot miatt Dávid ágyban fekszik egész nap. Évtizedek óta. A teljesség igénye nélkül: gép lélegezteti. Köhögni nem tud, Margit géppel szívja le a váladékot a torkából. Ha nem tenné, Dávid néhány percen belül megfulladna. A műveletet akár naponta ötvenszer meg kell ismételni. Egyetlen percre sem hagyható felügyelet nélkül, édesanyja csak akkor mehet ki a lakásból vásárolni, ügyeket intézni, ha szakápolót tudnak hívni. Ehhez szeretnének néhány embertől havi ezer forint támogatást kapni.

Dávid beszélni nem tud. Csak az egyik ujja mozog, a kezénél egér, a falon monitor, egy virtuális billentyűzeten írja meg, amit mondani akar. Új dimenziót kap a hosszasan elbeszélgetni kifejezés. Van egy alapítvány, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy az ápolását finanszírozni tudják. Dávid indított egy kampányt, 400 ember havi 1000 forintos segítsége a cél, ebből egyből kitalálom, mennyibe kerülne az ápoló, ha nem csak alkalmanként tudnák elhívni. És ez még csak a dolog fizikai része. Mert ami mögötte van – az anyja ereje, az otthonuk állapota, az elszigeteltség a panelban –, az már másik dimenzió – fogalmaz Dávid. Pontosabban ez esetben a mesterséges intelligencia, mert azzal is foglalkozik, de erről később.

Dávidnak óvodás korában furcsa lett a járása, azt hitték, lustább a társainál, de csak gyengébb volt. Négyéves korában derült ki a baj. Nyolcévesen lett kerekesszékes, majd végleg ágyba került, húszéves kora óta van lélegeztetőgépen. Azt jósolták neki az orvosok, hogy a huszadik születésnapját sem fogja megélni. Az életkorán kicsit összevitatkozunk. Azt mondja, 32 éves. Mivel június 14-én van a születésnapja, szerintem 33. A dolgot a varrások mentén értem meg. Van két tetoválása, az egyik egy „Carpe diem”-felirat.

– Tudom, mit jelent, de a te esetedben mire kell gondolni? – kérdezem.

– A mának élek – írja –, az én esetemben is ezt jelenti, szó szerint, mert ma élek, de lehet, holnap már nem.

– Ezzel kapcsolatban mit mondanak az orvosok?

– Nem tudják.

További részletek a hang.hu riportjában.