ÁSZ-elnök: Ősbűn a kórházak túlköltekezése

A kórházak egy részében törvénytelenül könyvelnek, mégpedig notórius módon – ezt mondta az utóbbi idők tapasztalatai alapján a Magyar Időknek Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, hozzátéve: az egészségügy ősbűne, hogy egyes intézmények többet költenek, mint amennyi pénz a rendelkezésükre áll. 

– A pártok elszámolási problémái mellett a kórházak gazdálkodása kapcsán is akadt mondanivalójuk. A nyáron éppen lapunk hasábjain fogalmazott úgy, hogy az egészségügy egyes területein káoszra, anarchiára utaló pénzügyi állapotok uralkodnak. Az elmúlt hónapokban változott a véleménye?

– Elsőre talán furcsán hangzik, de a pártok és a kórházak ügyei erősen hasonlítanak egymásra. Az ÁSZ valójában az egészségügy szervezeteinek gazdálkodása kapcsán is a jogállamiság szempontjainak érvényesüléséért lép fel, amikor a szabályok betartását kéri számon. A számvevőszék a korábbi években megannyi gyógyító intézményben vizsgálódott, s idén is számos kórháznál és társaságként működő rendelőintézetnél végeztünk ellenőrzést. A tapasztalatok a legtöbb esetben egész egyszerűen lesújtóak voltak.

– Említene néhány példát?

– Több helyen is tapasztaltuk például, hogy hiányzik a leltár. Mit jelent ez a gyakorlatban? Tegyük fel, hogy az adott intézmény megrendel és kifizet egy nagyobb szállítmány WC-papírt. Mivel nincs megfelelő nyilvántartás és leltározás, nem lehet tudni, hogy a papíráru mennyi idő alatt fogyott el, a tekercseket ki, mikor és hova vitte a raktárból, de még csak abban sem lehetünk biztosak, hogy a WC-papír egyáltalán megérkezett az intézménybe. Több helyütt egyébként súlyos gondokra bukkantunk a különféle eszközök beszerzésénél is, s aggodalomra ad okot, hogy bizonyos egészségügyi intézményekben nem alakították ki azokat a módszereket, amelyekkel a korrupciós helyzetek elkerülhetők. Az ősbűnnek mégsem ezeket a szabálytalanságokat tartom, hanem azt, hogy a kórházak egy része többet költ, mint amennyi pénz kifizetésére jogosult lenne. Egyes intézményekben ­egyszerűen törvénytelenül könyvelnek, mégpedig notórius módon.

– A vizsgálataik alapján mit gondol, mi az oka annak, hogy egyes intézmények adósságot halmoznak fel?

– A probléma éppen az, hogy a jelenlegi keretek között lehetetlen megállapítani az okot. Ma nagyjából negyven kórház lépi túl rendszeresen az anyagi lehetőségeit, de a könyvelési és gazdálkodási szabálytalanságok miatt az ÁSZ sem tudja megmondani, hogy pontosan mi is húzódik meg a háttérben. Egyébként két fő ok jöhet szóba: vagy az, hogy az ellátandó feladatokhoz képest kevés a pénz, vagy az, hogy a kórház vezetői rosszul gazdálkodnak. Akkor lehetne tiszta képet kapni, ha minden egyes egészségügyi intézményben betartanák a számviteli, a közbeszerzési és antikorrupciós szabályokat, a csalásmentes működést biztosító előírásokat. S ez egyébként nem pénzkérdés. Ebben az esetben meg lehetne mondani, hogy melyik kórháznak kell többet juttatni, a gyógyítás mely területeire kell többet áldozni. Jelenleg viszont az intézmények többségében gyakorlatilag átláthatatlan a gazdálkodás.

– Az anyagi szempontok mellett nyilván számításba kell venni, hogy a kórházaknak, a rendelőintézeteknek el kell látniuk a betegeket.

– Természetesen igen, ez a legfontosabb, de úgy kell megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtani, hogy közben az intézmény ne csússzon ki a pénzügyi keretéből. Ezért pedig a vezető tartozik felelősséggel. Ha valamely intézmény első embere e két szempontot nem tudja egyszerre érvényesíteni, akkor le kell vonni a megfelelő következtetést: olyannak kell átadni az irányítást, aki ennek a kívánalomnak meg tud felelni. A tapasztalatok alapján az egészségügyben a bajok gyökere a megfelelő irányítás hiánya. Tulajdonképpen ez akadályozza meg a megfelelő fejlesztést is. Egy olyan ágazatba, amelyben a rendszer mindennapos részévé váltak a gazdálkodási szabálytalanságok, és amelyben emiatt minden évben több tíz milliárdos adósság alakul ki, valójában lehetetlen átfogó döntéseket hozni. Nem lehet ugyanis megmondani, hogy hol kötnek ki a fejlesztésre szánt összegek. Mindez egyébként azért is különösen problémás, mert az ország gazdasági helyzete most lehetőséget ad a fejlesztésekre.