Hivatás az életért, mentők egykoron és napjainkban

Segíteni a balesetet szenvedőkön a legrégebbi korok óta kihívást jelent az emberiség számára. A korai vallási módszerekre és babonákra épülő megoldások azonban csak a felvilágosult abszolutizmus korában kezdtek  ésszerűsödni, majd fokozatosan átkerültek az egészségügyi szakma oldalára.

Ebben az időszakban a bajba jutottak orvos hiányában a borbélysebészekre voltak utalva. A borbélyok kezdetekben a sebészcéhek, majd 1770-től a Nagyszombati Egyetemen elindított orvos- és sebészképzés után, komolyabb felügyelet mellett, egyetemi berkekben szerezték a sebészi képesítést. Az általuk végzett beavatkozások többnyire a sebek, fekélyek, ficamok, törések kezelésében, fog­húzásban, érvágásban, piócák használatában merültek ki.

A 19. század végén elavultnak tekintett módszereik miatt a borbélysebészek működését rendelet szüntette be. Innentől a sürgősségi ellátás gyakorlata véglegesen orvosi feladattá vált.

A Debreceni Irodalom Házának új időszaki kiállítása Hivatás az életért, mentők egykoron és napjainkban címmel az életbevágóan fontos folyamatot, a mentőmunka értékeit és a mentőszolgálat fejlődését a huszadik század elejétől napjainkig mutatja be. A tárlat azért került éppen erre a helyszínre, mert 1950. július 1-jén ebben az épületben alakult meg az Országos Mentőszolgálat debreceni állomása - írta programajánlójában a magyarmúzeumok.hu. A kiállítás 2019. szeptember 30-ig tekinthető meg. (Fotó: magyarmuzeumok.hu)