Karsai Dániel: "A magyar kormány egyelőre fülsiketítően hallgat"

Négy sorstárs és egy egészséges ember is csatlakozott az ALS-ben szenvedő Karsai Dániel alkotmányjogász peréhez, melyben azt szeretnék elérni az Emberi Jogok Európai Bíróságán, hogy lehetőségük legyen életvégi döntést hozniuk. Az eutanázia kérdését tárgyaló per hétfőn kezdődik Strasbourgban - tudósított az érintettek sajtótájékoztatójáról a magyarnarancs.hu.

A négy érintett – két nő és két férfi – mellett a teljesen egészséges László Róbert (aki egyébként a Political Capital választási szakértője) is a jogi irodához fordult. Noha a 44 éves férfi egészséges, keresetével szeretnék felhívni a bíróság figyelmét arra, hogy bármikor bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor egy ilyen súlyos döntést meg kell hoznia. Rámutattak: ahogy Karsai Dániel esetében is két évvel ezelőtt még nem lehetett tudni, hogy gyógyíthatatlan betegséggel küzd, ugyanígy ez bárkivel megtörténhet.

Dunavölgyi Erzsébet, aki már Karsai Dániel egyházi emberekkel folytatott pódiumbeszélgetésén is felszólalt, ugyanabban a betegségben szenved, mint az alkotmányjogász. Mint mondta, augusztus végén még egy óvodában dolgozott, mostanra viszont kerekesszékbe került. „Ez a betegség mindenét leépíti az embernek. Méltatlan helyzetbe kerültem, és a családtagjaimat is gyakorlatilag rabszolgaként tartom magam körül, mivel már nem tudok elmenni egyedül a vécére, nem tudok felöltözni… Ez megalázó, kiszolgáltatott élet, amit a családomra tekintettel sem szeretném, ha így folytatódna. Nem arról van szó, hogy nem szeretek élni. Én nagyon is szeretek. De ezt a méltatlanságot nem vagyok képes elviselni.”

A másik, perhez csatlakozó asszonyt, Mónikát harminc évvel ezelőtt diagnosztizálták sclerosis multiplexszel. Tüneteit tekintve hasonló, mint az ALS, de lassabb lefolyású, magyarázta. A szintén jelen lévő sclerosisos férjével azért álltak az ügy mellé, mert e harminc év alatt jó pár betegtársukat látták, ahogy a leépüléssel járó kiszolgáltatottságot meg kellett élniük.

Párja, Péter szerencsésebb: noha őt is bő harminc éve diagnosztizálták, nem kényszerült tolószékbe. De mint mondja, volt olyan betegtársa, aki könyörgött neki, intézze el, hogy kijuthasson Svájcba befejezni az életét, de jogász, rendőr ismerősei határozottan lebeszélték erről. „Ezeknek az embereknek járt volna a lehetőség, hogy ha már nem akarnak tovább élni, méltósággal elmehessenek.” Péter nem tudja, meddig lesz ebben az állapotban, betegsége bármikor rosszabbra fordulhat, ezért és betegtársai miatt fordult a jogász csapathoz.

Továbbiak a cikkben