Küzdelem az orvosi dogmákkal

Ezt állítja dr. Suba Zsuzsanna, a budapesti Semmelweis Egyetem tanára és kutatója. New Yorkban már saját könyve is megjelent, és felkérésre több külföldi szaklapban és könyvben publikált, itthon mégsem ismerik el. Suba Zsuzsanna három éve rájött valamire, ami ellentmond az eddig bevett gyakorlatnak: az ösztrogén nevű női nemi hormon nem előidézi, hanem ellenkezőleg, megelőzi a rák kialakulását.

Máig uralkodik az a nézet az orvostudományban, hogy nem szabad ösztrogénnel kezelni a nőket, mert annak nagyarányú jelenléte a szervezetben rákot okoz. Suba Zsuzsanna elsőként azt figyelte meg, hogy a posztmenopauzális időszakban, vagyis akkor, amikor a női szervezetben a petefészek hormontermelése hanyatlik és leáll a peteérés, megnövekszik a szájrákosok száma azon nők körében is, akik sohasem dohányoztak vagy alkoholizáltak. Ugyanebben az időszakban növekszik a genitális, vagyis a méhben, a petefészekben és a mellben előforduló rákos megbetegedések száma. Azoknál pedig, akik esetében korábban eltávolították az ösztrogént termelő petefészket, ugyancsak fokozódik a rákos megbetegedések kockázata.

A petefészek hormontermelésének kiesése esetén - műtéti eltávolítás, változás kora - számos szervben helyi ösztrögén-termelés mutatkozik, például a mellben, a méhnyálkahártyában, a zsírszövetben és az agyban.

- A szervezet nem dolgozik maga ellen, vagyis nem azért termel ösztrogént, hogy rákot kapjon, hanem hogy megvédje magát - szögezte le.

Suba Zsuzsanna azzal is foglalkozik, hogy egy másik rendellenesség, az inzulin-rezisztencia, vagyis a sejtek cukorfelvételének zavara is fokozza a rákos megbetegedések kockázatát. Számos adat szerint az inzulinrezisztencia és az ösztrogénhiány szoros kapcsolatban van egymással, és kölcsönhatásuk is elősegíti a rák kialakulását. A kutató rákos betegeknél megfigyelte, nemcsak az ösztrogénhiányos állapot, hanem az inzulin-rezisztencia is nagyon gyakori, ami szintén arra utal, hogy ezek a szisztémás betegségek szoros kapcsolatot mutatnak a rák keletkezésével.

A huszadik században elsősorban a külsődleges rákkeltő tényezők jelentőségét hangsúlyozták, vagyis a dohányzást és az alkoholizálást nevezték meg fő oknak. Az ezredfordulót követően merültek fel új, szisztémás, hormonális és anyagcsere-betegségek mint rákkeltő tényezők. Néhány külföldi közlemény már beszámolt arról, hogy előrehaladott emlőrákot eredményesen lehet ösztrogénnel kezelni, ez azonban nem terjedt el. Ráadásul az ösztrogénhiány minden rák kialakulásában szerepet játszik Suba Zsuzsanna szerint.

- Amikor rájöttem erre az új elméletre, elhatároztam, hogy bebizonyítom, és megpróbálom elfogadtatni a világgal. Azt mégsem gondoltam, hogy elméletem olyan ellenállást vált ki, mint egykor a „mégis mozog a föld" teória - fogalmazott.

Hozzátette, évek óta azzal küzd, hogy bebizonyítsa igazát, és jobbá tegye az emberek életét. Úgy véli, az orvostudomány a legfeudálisabb és leghierarchikusabb tudományág, így hosszú évekbe telhet, míg komolyan veszik kutatásait - ha egyáltalán sikerül meggyőznie az orvostársadalmat.