A kormány Széll Kálmán-tervében a gyógyszertámogatások jelentős csökkentését irányozta elő.
A megkérdezettek úgy vélik, a "sebészkés" mellőzésével, higgadtan végig kell gondolni egy jó rendszer működésének elméleti alapjait, pénzügyi forrásait, ez nem zárja ki a tartalékok szisztematikus áttekintését. Nem lehet öncél a gyógyszerfogyasztás csökkentése, hiszen a szükséges ráfordítás gazdasági növekedést generál.
Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár vezérigazgatója elmondta, csökkenthető a gyógyszerfogyasztás hazánkban, azonban megvalósíthatatlan Matolcsy György terve, amely szerint egyetlen év alatt a 100 milliárd forinttal, vagyis 30 százalékkal csökkenthető a biztosító gyógyszerkasszája.
Ugyan nincs végleges információ a megtakarítás forrásáról, azonban az biztos, hogy egyedül az önkéntes egészségpénztárak csak a lakossági terhek töredékét képesek átvállalni. A pénztárak évente a gyógyszerkassza 7-8 százalékának megfelelő mértékben járulnak hozzá a gyógyszerkiadásokhoz, és ez aggasztó. Arra utal, hogy a tagság egyre gyakrabban választja a betegségek gyógyszeres tüneti kezelését, mint a végleges megoldást jelentő terápiát.
Bodrogi József egészségügyi közgazdász közölte, a magyar lakosság évente mintegy 300 millió doboz gyógyszert fogyaszt el, ennek magyarázata a rossz egészségi állapotban található. A tb gyógyszertámogatása jellemzően makrogazdasági nyomás alatt alakul, ez nem az optimum irányába pozicionálta a működését. Szerinte fontos lenne a „sebészkés" mellőzésével, higgadtan végiggondolni egy jó támogatási rendszer működésének elméleti alapjait, pénzügyi forrásait és egyéb mechanizmusait.
Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke közölte, a gyógyszerek funkcionális igényt szolgálnak ki, ezért a fogyasztásuk csökkentése nem lehet cél. Akinek kell, az jusson hozzá, de értelmetlenül ne károsítsák a közösségi pénztárcát. Ehhez szerinte a gyógyszerfogyasztás szerkezetének és kultúrájának változására van szükség, és ez a gyógyszerpiac további átalakítását igényli.